Csókán Csorba László gölöncsérnél jártam. Műhelyében, munka közben vezetett be az agyagozás, a keramika rejtelmeibe és válaszolt a kérdéseimre.
* Mióta érdeklődik a kézművesség iránt?
- Tizenkilenc éves korom óta foglalkoztat, de tíz éve csinálom komolyabban. Saját magamtól vágtam bele, nem befolyásolt senki, és a családomban sem művelte senki ezt a mesterséget.
* Hogyan kezdte?
- Mindig hajlottam a művészetek felé, de nem gölöncsérnek tanultam. Az eredeti foglalkozásommal nem tudtam elhelyezkedni, ezért megpróbálkoztam az agyagozással. Kezdetben szobrászkodtam, majd amikor megnősültem, egyre komolyabban vettem, s ma már ez a megélhetésem.
* Szereti-e a munkáját?
- Nagyon szeretem, ezért törekszem arra, hogy minél jobban kibontakoztassam a tehetségemet. Főleg népies, illetve hagyományos használati tárgyakat, kancsókat, korsókat, virágtartókat, mézescsuprokat és kabalafigurákat készítek.
* Hol árusítja a portékáját?
- Különböző fesztiválokon, vásárokon, leginkább Szerbiában. Külföldön nem, mert nem igazán adódik rá lehetőségem. Rendkívül költséges, s nem biztos, hogy megtérül a befektetett pénz. Egyébként volt már kiállításom Magyarországon, és a vevőim 30%-a külföldi. Általában nyáron, amikor turistaidény van, akkor gyártok a hazánkra jellemző hagyományos emléktárgyakat, amire van is kereslet. De a különböző ünnepekre is aktuális tárgyakat alkotok.
* Volt-e legalább egy olyan szokatlan vagy éppen különleges műve, amely baki következtében alakult ki?
- Azok esetleg úgy jöhetnek létre, hogy a nagy kapkodás közepette deformálódik a tárgy. Ilyenkor higgadtan állok hozzá, és pár mozdulattal korrigálom, esetleg mássá formázom át, majd teljesen új alakzat születik meg. Lehetséges, hogy ezek iránt még nagyobb az érdeklődés, mivel újdonságra éheznek az emberek. Főleg a visszatérő vevők.
* Mennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy szakértője legyen a mesterségének?
- A mai napig sem tanultam teljesen bele, folyamatosan tanulok. Egy egész élet sem elég arra, hogy mindent megtanuljon az ember, hogy valóban mesterré váljék. Sok gond és türelem kell hozzá. Nem kifejezetten a fizikai megterhelésről beszélek, inkább mentálisan fáradok el.
* Hogyan készül el egy dísztárgy?
- Első lépésként kikorongozom az agyagot, majd megszikkasztom. Ezek után egy alapfesték jön rá, különböző tónusú, erre lehet festeni. Erre a célra fazekasmázat alkalmazok, ami még árnyaltabbá teszi a színeket. Később keményre szárítom, kemencébe helyezem és kiégetem a tárgyat. Ezek után minél gyorsabban le kell mázaznom. Egyébként ezen kívül is rengeteg módszer van még. Az ember ilyenkor saját maga jön rá a dolgok menetére, és ez teszi boldoggá. Ez az, ami engem is büszkeséggel tölt el. Az alapanyagot rendkívül nehéz beszerezni, mivel tisztított agyagról van szó. Lehet mázazni, jó a száradási képessége, és pihent agyag, amitől tartása van. Ez nem található meg akárhol. A határon is tiltják a behozatalát.
* Jó megélhetést biztosít ez a foglalkozás?
- Amennyi a megélhetéshez kell, az megvan, de egyéb extrákat nem biztosít. Komoly beruházás is szükséges hozzá, éppen ezért nagyon megköszönnénk, ha valaki támogatna minket. Sokkal többen foglalkoznának ezzel, de nem tudják beszerezni jó áron az alapanyagot és kiábrándulnak.
* Az utódainak átadná ezt a mesterséget?
- Törekszem rá. Már ők is részt vesznek a munkában, igaz, játék formájában. Érdeklődnek, hajtja őket a kíváncsiság.
* Van-e valamilyen kézműves mesterség, amit ki szeretne a jövőben próbálni?
- Igen, a nemezelést, de csak hobbi szinten.