Ha nem csúszik hiba a számításba, hamarosan benépesül a turistaház - Tóth Tibor felvétele

Meghosszabbították a mezőgazdasági magángazdaságok bejegyzési határidejét
Az idén a magángazdaságok bejegyzésének határideje március 31-e volt. Rendelettel ezt 15 nappal meghosszabbították, minden valószínűség szerint azért, mert jóval kevesebb magángazdaság igényelte a bejegyzést, mint a múlt évben. Nem véletlenül. A mezőgazdasági minisztérium ugyanis kigondolta, hogyan lehetne még egy kis pénzt behajtani a magángazdaságoktól és olyan rendeletet hozott, hogy csak azokat a mezőgazdasági magángazdaságokat jegyezik be, amelyek befizetik évi jövedelmük után a kiszabott járulékot a köztársasági nyugdíjalapba. Az új rendelet értelmében csak azok a magángazdaságok pályázhatnak térítményre, amelyek eleget tesznek a fenti követelményeknek. Az idén szigorítva lesz a rendeletnek az a kitétele is, miszerint még az őstermelők sem árulhatják saját terméküket, ha a gazdaságuk nincs bejegyezve.
Felháborodást és elégedetlenséget váltott ki az új bejegyzési rendelet a termelők körében, és a felhívások ellenére sokan úgy döntenek, nem jegyzik be a gazdaságukat még akkor sem, ha tudják, hogy ezzel elesnek bizonyos térítményektől, és nem pályázhatnak támogatásra.
Serfőző Jenő ismert magántermelőtől, a horgosi Termelők Klubja elnökétől kérdeztük, mi a helyzet a gazdaságok bejegyzésével kapcsolatban Horgoson.
- A múlt évben a kanizsai községben összesen 2900 magángazdaság volt bejegyezve - mondja Serfőző úr. - Március 31-éig a község területén 30 százalékkal kevesebb gazdaságot jegyeztek be és félő, hogy a meghosszabbított határidőig sem lesz jelentősen nagyobb a számuk. Becslések szerint a bejegyzett gazdaságoknak talán harminc százaléka fizeti a nyugdíjalapba a járulékot, azaz mindössze ennyien számítanak állami támogatásra. És ezen nem kell csodálkozni. A támogatási rendszerben ugyanis annyi a ködösítés, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik benne. Az új rendelet értelmében pályázati feltétel például, hogy egy hektáron el kell ültetni 2500 gyümölcsfát. Ezt azért említem, mert a mi vidékünkön a gyümölcsfa-telepítés a jelentős körülmény. Köztudomású, hogy homokos vidéken a gyümölcsfák gyökérzete a fejlődés alkalmával sokkal nagyobb helyet kíván, mint kötött talajon, s egyszerűen lehetetlen ennyi fát elültetni egy hektárra nálunk. Eddig gyümölcsfánként 100 dinár volt a támogatás, az idén lecsökkentették ötven dinárra. És ,,kamu' a nyugdíjalap fizetése is, ezt minden magántermelő tudja, hiszen nagyobb a szociális segély összege, mint az átlagos földművesnyugdíj. Ha már annyira törődik az állam azzal, hogy mi lesz az elöregedett földművesekkel, akkor miért nem ismeri el, ha a termelő, mondjuk, magánbiztosítónál fizeti a nyugdíjalapot, hiszen ezzel is leveszi a terhet idős korára az állam válláról. Ezt elsősorban a fiatalabb termelők érdekében mondom, mivel rajtunk már eljárt az idő. Szerbiában az agrárpolitikának nincsen lelke. Minden rendelkezésből - abból a tényből, hogy nincs még egy középtávú fejlesztési terv sem - érződik, hogy olyan emberek hozzák meg, akik nem értenek a mezőgazdasághoz. Ha az államnak nincsen pénze, akkor ne legyen úgynevezett állami támogatás sem. De annyit megtehetnének, hogy védjék a hazai termelőket, ezt megtehetnék támogatás nélkül is. Ha a tűzhöz közel állónak éppen tejpor, alma vagy tőkehús, vagy bármi egyéb behozatalára van szüksége, azt rögtön engedélyezik. És élelmiszert hozunk be olyan országokból, ahol a mezőgazdaság állami támogatása valóban jelentős és azt nem kötik lehetetlen feltételekhez. Hát ilyen termelőkkel mi nem vehetjük fel a versenyt. Nem véletlen, hogy a tartományi fejlesztési alapban minden évben marad fenn elosztásra való pénz. Meg is mondtam a tartományi mezőgazdasági titkárnak, hogy ez nekem a forró kására hasonlít, a termelők nem nagyon kapkodnak érte. Érthető, hiszen a térítmény összegét az euró árfolyamához kötik, amit tekintet nélkül a termelési eredményekre, vissza kell fizetni. Támogatás helyett inkább azt biztosítsa az állam rendeletekkel, hogy az átadott termékeinket idejében és tisztességes áron kifizessék - mondta Serfőző Jenő.
Túrú Károly, a horgosi Bartók Béla Művelődési Egyesület elnöke is magántermelő.
- Körülbelül 12 hektárnyi területen gazdálkodunk, ebből van néhány fóliasátrunk primőráru termesztésére, ezenfelül kukoricát és búzát termelünk, mert állattenyésztéssel, anyakocákkal is foglalkozunk. A mi gazdaságunk, családi kisvállalkozás, a gazdaság be van jegyezve, de a lányunk nevére, aki pedagógus. Mivel a falu foglalkozik a falusi turizmus fejlesztésével, mi is ezt választottuk. A szegedi Katedra alapítványi magániskolával együttműködve tartottunk előadásokat itt helyben, és én is akkor határoztam el, hogy az örökölt tanyából idegenforgalmi létesítményt csinálunk, ahol a mi termésünkből összeállított, táj jellegű ételekkel és italokkal kedveskedünk a vendégeknek. Én már úgy vagyok ezzel a különféle, a kormány politikai összetételétől függő minisztériumi rendelkezésekkel, hogy nekem, nekünk idősebb termelőknek már nem tudnak semmi újat mondani. A magántermelők már jó néhány éve máról holnapra élnek, hát én váltani akarok. Az új objektum befejezésére, annak beindítására pályázunk majd, a faluturizmus fejlesztésére a Katedrával közben is igyekszünk pénzhez jutni. Lassan, módjával készül a turistaház, addig azonban nem akarjuk megnyitni, amíg nincs teljesen befejezve, nem akarom, hogy a vendégeink malteros teknőkön át bukdácsoljanak. Igyekeztünk megőrizni az építésben is a tájjelleget, közben megadva mindazt a vendég számára, amit a nyugalom, a pihenés igényel. Termelőként, de a művelődési egyesülettel is bejártam a szomszédos országokat, remélem, sikerül majd ezekből vendégeket toborozni. Elsődleges célunk, hogy úgy bánjunk a vendégekkel, olyan ránk jellemző vendégszeretettel fogadjuk és elégítsük ki az igényeit, hogy jövőre is eljöjjenek. Mert azért mi sem vagyunk ostobák, semmivel sem okosabb sem a dán, sem a holland paraszt nálunk. És nem rajtunk, termelőkön, a mi szorgalmunkon múlik, hogy ők mégis sokkal jobban élnek, mint mi - mondja meggyőződéssel Túrú Károly.