Kóbor lelkeket őrző kutyák

Kóbor lelkeket őrző kutyák

Benedek Miklós, a Topolyán született, jelenleg Szabadkán élő, Sinkó-díjas költő, műfordító, újságíró a méltó bizonyítéka annak, hogy egy költő még a két verseskötete után is tud újat mutatni, más hangon szólni az olvasókhoz.

A Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában az idén került ki a nyomdából a szerző harmadik verseskötete, mely a Miközben halkan címet viseli, és melyet Berényi Emőke szerkesztett. Szerény véleményem szerint ez az év legszebb borítójú könyve, a sejtetős cím pedig még inkább arra készteti az olvasót, hogy fellapozza a kötetet.

A kiváló versek mellett ki kell emelni Szenti Lilla és Csernik Előd munkáját is, hiszen a képzőművész a verseket kiegészítő, ám helyüket önmagukban is megálló színes munkáihoz bátran nyúlt a grafikai szerkesztő, nem szabályos rendben helyezte el az alkotásokat, hanem játszott velük, utaztatta őket. Egyes képek áthajlanak a másik oldalra, a kutyák lenyomatai pedig több helyen visszaköszönnek.

A négy ciklusból álló kötet címei mintha összefüggésben állnának egymással, mintha egy történetet szeretnének elmesélni, de a versekből kiderül, hogy szó sincs erről. Éles határok választják el egymástól a ciklusokat. A Házat építettünk című ciklus költeményei a társas magány, a periférián élés állapotát tükrözik. A Hittünk című ciklusban megjelenik az előző kötetből jól ismert sámán, illetve a ’84-es generációt is foglalkoztató háború sem maradhat ki a versekből. Benedek költészetében meglepő fordulatnak számítanak a harmadik ciklus, a Leromboltuk alkotásai, hiszen sejtelmes módon, de a szövegekben fellelhetőek a testi bántalmazás nyomai. Az agresszió mint múlt- vagy jövőbeli cselekmény feszültté teszi a prózaverseket. Ehhez képest sokkal könnyedebb, kedvesebb hangulatúak a Már majdnem elfelejtettük című ciklus darabjai, melyek valójában nosztalgiázások a szereplő, Feri gyermek- és kamaszkorában.

A könyv recenziójában Orcsik Roland tűpontosan fogalmazza meg, hogy a szerző takarékoskodik a költői erőkkel, a hangja visszafogott, mértéktartó. Ugyanez a helyzet a kötetcímmel, bőven hagy maga után gondolkodnivalót. Az ebek nem véletlenül kerültek a borítóra, hiszen a versek többségében a kutyák többféle állapota érzékelhető és kihallható. A kötet szabadkai könyvbemutatója október 24-én, 19 órakor kezdődik a Szab-way Színházi Szervezet, a Forum Könyvkiadó Intézet és a Kerülj Be Ifjúsági Közösségi Tér szervezésében, a Corvin Mátyás utca 9. alatt (a Magyar Szó régi szabadkai székhelye, illetve itt van a VIFÓ irodája is)


 

Új otthon
 
A lépcsőfordulóban aludt.
A lépteim hangjára felriadt.
Megtörölte a szemét és rám mosolygott.
Azt mondta már reggel óta rád várok.
Összehajtogatta a pokrócát.
A táskáját a vállára vette.
Átölelt.
Megyünk kérdezte.
Persze válaszoltam csak előbb megetetem a kutyát.
Addig ő megmosakodott.
Amikor elindultunk azt mondta várj egy picit telefonálnom kell.
Szólt az anyjának hogy többet nem megy haza.
Az anyja egész este hívogatott.
Fel akartam venni.
Hagyd ne figyelj rá majd abbahagyja.
Vacsora után moziba mentünk majd egy ír sörözőbe.
Éjfél után támolyogtunk haza.
Azt mondta a lépcsőházban akarok aludni.
Kivittem neki egy pokrócot meg egy párnát.
Lefektettem betakartam.
A kutya is mellé feküdt ne féljen a közeli lift hangjától.

 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Irodalom rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink