Amikor a képeslap életre kél - a pancsovai Népkert felújítás utánGonddal, búval derekasan megrakott polgárok, önfeledt játékba belemerülő gyermekek, egymás leheletébe kapaszkodó szerelmesek, munkában, illetve annak reménytelen keresésében megfáradt Temes-partiak oázisát avatták fel Pancsová...
Amikor a képeslap életre kél - a pancsovai Népkert felújítás után |
Gonddal, búval derekasan megrakott polgárok, önfeledt játékba belemerülő gyermekek, egymás leheletébe kapaszkodó szerelmesek, munkában, illetve annak reménytelen keresésében megfáradt Temes-partiak oázisát avatták fel Pancsován anyaföldünk világnapján. Üde színfoltját kapta vissza végre hosszú és ötlettelenül nyűglődő évtizedek, majd hónapokig tartó munkálatok után a kisváros, amelynek hajdani vezetősége kerek száznyolcvan esztendővel ezelőtt, vagyis először 1829-ben bocsátotta polgárai rendelkezésére népkert gyanánt a 16 hektáron elterülő városszéli erdőt. Gavallérok / urak és úri kisasszonyok / úrihölgyek, továbbá gouvernanták, gyermekpesztrák, inasok, parádéskocsisok... kedvenc találkozóhelyeként említi e parkot a krónikás. Gazdag arborétummal, a ''spacírung”-ösvények mentén felsorakozó kíntornásokkal, vattacukor-, spriccer- és kapucínerárusokkal. Az egymásba futó utak közepén pedig egy rózsákkal befuttatott zenepavilonnal. 1905-ben, egy ipari és mezőgazdasági kiállításra készülve, fák garmada adja át helyét huszonhat ideiglenesen felállított termékkínáló pavilonnak. A megüresedett helyen később az akkortájt dívó, ún. laun (földpályás) teniszjátékkal múlatják az időt a pancsovai kisasszonykák. A világháborúkat követő, a burzsoá múlt legapróbb morzsáinak is hadat üzenő szélfúvások és az építészeti logikátlanságok sajnos a Népkertben is érezhetők voltak. A zenepavilont a hatvanas években váltja fel egy (idővel szemétgyűjtő gödörré váló) szökőkút-kompozíció, a néhai közkedvelt kirándulóhelyre pedig az utóbbi években már napközben is jobbára csak szükségből fordult be, már aki befordult.
Mint megtudtuk, a felújítási munkálatok finanszírozásában Pancsova önkormányzatát az olaszországi Ravenna testvérvárosi tartomány és egy nemzetileg vegyes hitelbank támogatta, a kivitelezés (faültetés, nyomóskutak és tűzcsapok telepítése, játszóterek és trimösvények kiépítése, a zenepavilon visszaállítása...) pedig a pancsovai Közművesítési Vállalat feladata volt. Reméljük, mindez nem történt hiába, vagyis tudjuk értékelni a szépet, s a megkezdett nagytakarítási megmozdulások sem rekednek meg ezen a ponton. Hiszen - habár van csinosabb arculata is! - e Temes-parti várost többnyire csak afféle ökológiai gyászfoltként emlegetik. Nemcsak hazánkban, de sajnos Európa-szerte is. Ez azonban egy másik történethez tartozik!