Bolygónk felszínének kétharmada víz ugyan, de zömében tengervíz. Az élet fenntartásához nélkülözhetetlen édesvíz sok helyen még ma is csak korlátozott mértékben érhető el. A népesség folyamatos növekedésével pedig a meglévő vízkészleteken mind több ember lesz kénytelen osztozni. A tiszta ivóvíz ma sem mindenki számára elérhető. Emberek milliárdjai szenvednek a vízhiánytól, illetve annak következményeitől. Szűkebb pátriánkban egyelőre még van belőle, de folyók, patakok, tározók száradnak ki. Mindeközben a rövid távú haszon reményében sokan fúrt kutakból öntöznek nagy területeken. Ha ezen nem változtatunk, a nem is olyan távoli jövőben a föld alatti vízkészletek is kimerülnek. Ha fúrt kutakból öntözünk sok ezer hektárnyi szántóföldet, az gyorsan visszaüthet.

Az idevonatkozó szabályozást belátható időn belül módosítani, szigorítani kellene. De szakemberek szerint a talajban rejlő vízkészleteink apadása jelentős mértékben mérsékelhető lenne a folyók és az árterek újbóli összekapcsolásával, a belvizek megtartásával. Bácska például a folyamszabályozások előtt vizekben gazdag, helyenként mocsaras táj volt. Aztán a folyókat elválasztották az árterektől, a belvizeket pedig elvezették. Sokáig ez hatékony, jó megoldásnak látszott. Most kezd megmutatkozni, hogy hosszú távon a mezőgazdaságnak és az élőhelyeknek is súlyos károkat okoz. A megfelelő vízgazdálkodás kulcsfontosságú kérdéssé vált napjainkban, mert a mind gyakrabban előforduló szélsőséges időjárási helyzetekből fakadó körülmények kezelésére is fel kell készülnie. A készletek megtartása, a víztárolás mellett a kárelhárítás is fontos szempont. Károk pedig akkor is keletkezhetnek, ha kevés a víz, de akkor is, ha hirtelen sok van belőle. Miközben annak is egyre nagyobb a veszélye, hogy bizonyos időszakokban túl sok csapadék hullhat, az aszályos időszakok is egyre hosszabbak. A klímaváltozással tehát kiszámíthatatlanná válhatnak a körülmények.

Nem csak a növénytermesztéshez kell sok víz. Az ivóvízellátás is egyre több nehézséggel szembesül. Az egészséges ivóvizet kincsnek, értéknek kell tekinteni, még ha egyelőre nem is kerül annyiba, mint az arany. Okos és megfontolt vízgazdálkodásra van szükségünk, de ennek egyelőre nem látni a nyomait. A világ szinte minden állóvize, folyója szennyezett, évente 20 millió ember — köztük 5 millió gyermek — hal meg a szennyezett ivóvíz által terjedő betegségekben. A fejlődő világ szennyvizének 90 százaléka mindenféle tisztítás nélkül ömlik a folyókba, tavakba. A mezőgazdaságban a talaj minőségének fenntartása, a nedvesség és a szerves anyagok kímélése a cél. Ezt azonban a mostani körülmények között jóformán lehetetlen megvalósítani. Mindenkiben tudatosítani kellene, hogy valójában a víz a legértékesebb erőforrásunk, ezért kötelességünk felelősségteljesen bánni vele.