Azt hiszem, az emberek megválogatják, mit fogyasztanak ételből és italból egyaránt, hiszen mindinkább a minőségre összpontosítanak. Így látja ezt Bodó Géza is.

— Lassan egy újabb generáció nőtt fel, mely elérte a negyven-ötven éves kort, és ezek az emberek már úgy nevelkedtek, hogy mindenből a legjobbat választották, a legtisztábbat, ami az italokra is vonatkoztatható. Akik bekapcsolódtak a „pálinkaiparba”, nagyon megválogatják a gyümölcs minőségét, hanyagolják a cukrozást, csak azt a minimumot teszik hozzá, hogy a forrás jobban meginduljon, és a gyümölcs hamarabb, szebben átdolgozza magát. Azt tapasztalom, sok fiatal készít cefrét, vagyis előkészíti a gyümölcsöt.  

A szakértőtől azt is megtudtuk, hogy nagyon oda kell figyelni a cefrére, mert nem mindegy, mikor főzik ki a pálinkát. Mint elmondta, az előkészületeknél is sokan kikérik a véleményét, hiszen már lassan harminc éve foglalkozik pálinkafőzéssel.

— Mindenkinek azt tanácsolom, hogy a gyümölcsből csak a legjobbját dobja a cefrébe, és az előkészítési idő ne tartson sokáig, ne szedegesse vödrönként, mert az rontja a cefrét, ami a pálinka minőségére is kihat. A főzésnél én is ott vagyok, és a cefréből a maximálisat próbáljuk kihozni. A kétlépcsős főzést alkalmazzuk, vagyis a cefrét kifőzzük, és utána a pálinkát újra felöntjük és finomítjuk, hogy nagyobb legyen a tisztasága.

* Milyen gyümölcsökből lehet jó kisüstit főzni, illetve milyen extrém esetek voltak a harminc év alatt?

— Ami a különlegességeket, megemlíteném a narancspálinkát vagy a mandarinból készültet, vagy például a málnát, a földiepret, és ami nekem is nagyon tetszett, és csak egyszer volt alkalmam eddig főzni, illetve megpróbálni, az a citromból főzött pálinka. Olyan volt, mint a citromos vodka, legalábbis én ahhoz tudom leginkább hasonlítani, és mondhatom, nagyon finom. Az egészben viszont az a gond, hogy nagyon nehéz akkora mennyiségű citromot beszerezni, hogy azt szesszé alakítsuk. Közrejátszik az ára is, meg hát a citromot nem erre használjuk, legalábbis ezen a tájon. A málnapálinka is remek ízű, és jó illata van, de ezek a legdrágább gyümölcsök, melyeket ugyan be lehet szerezni, de a többség mégis marad a baracknál, a szőlőnél és a birsalmánál. A szilvát azért nem említem, mert a muzslyai emberek nem szeretik a szilvapálinkát, hiszen egy kicsit specifikus az íze…

* Vagy lehet, hogy az asszonyok kifőzik a szilvát lekvárnak, és ez a titka…

— Meglehet — mondta nevetve Géza. — A jó szilvapálinkára nem vagyunk még fölkészülve, nincs annak hagyománya, hogy mi pincéket alapítsunk, és a pálinkát tölgyfa hordókban tartósítsuk, ami a szilvának megadja azt az igazi ízét és minőségét. Nálunk, Muzslyán, inkább üvegekben tárolják a pálinkát. Persze, vannak olyan próbálkozások is, hogy az üvegbe bükkfadarabkákat tesznek, vagyis hordóutánzattal próbálkoznak, sőt van, aki az akácfának a szívéből kihasított darabkákkal kísérletezik, és a pálinka így kap egy kis karakterisztikus hordós aromát, színt.

* A pálinkafőzőnek melyik a kedvenc kisüstije?

— Szerintem az első helyen a birsalma áll. Az illata meg az íze miatt is. Ha jól elkészítjük, és minimális cukormennyiséget teszünk bele, akkor nagyon jó italt kapunk. A birsalma után következik a sorban a barack, és utána jön a többi, tehát a szőlő, a körte.

Bodó Ákos, édesapja nyomdokaiban lépkedve, mintegy öt-hat évvel ezelőtt kezdett igazából belekóstolni a pálinkafőzés tudományába.

— Először az ablakból kezdtem nézni, ahogy édesapám főzte kint az udvaron a pálinkát, majd olyan tizenkét-tizenhárom éves lehettem, amikor már hozzá is járulhattam ehhez a folyamathoz, mert akkor már érezhető volt, hogy kezdtem megérteni, miként is működik. Azzal már régóta tisztában vagyok, hogy nagyon sok felelősséggel jár ez a munka, főleg akkor, amikor másnak a cefréjét főzzük ki, mert olyankor duplán oda kell figyelni. Három-négy éve már eljutottam addig, hogy egyedül is tudom csinálni, aminek nagyon örülök, mert apukámnak a segítségére tudok lenni.

* Munka közben szoktál kóstolni? És szerinted melyik a legjobb?

— Természetesen meg szoktam kóstolni, de nem vált szokásommá. Az én tapasztalataim alapján a körte-, a vilmoskörte-pálinka a legjobb, és utána következik az őszibarack, mivel mindkét gyümölcsnek van egy sajátos íze és illata, mely vissza is köszön a végtermékben, és az olyan, mintha ott vágnák fel mellettünk a körtét vagy az őszibarackot. Ezekből a gyümölcsökből nem szoktak olyan sűrűn főzni pálinkát, mivel mindkettő nagyon érzékeny, viszont annál finomabb.

Bodó Géza a kisebbik fiát, Zalánt is be szeretné vonni a pálinkafőzés mesterségébe, aki ugyan még tizenkét éves, de érdeklődést mutat, így ő is biztosan méltó utódja lesz ebben a szakmában.