![Kína marad a fő ellenség?](https://hetnap.rs/files/articles/8/9/1/33891/_thumb/33891-china-home_jpg.jpg )
Sok mindenben változás várható az amerikai külpolitikát illetően, de vannak dolgok, melyekben a folytonosság a valószínűbb. Kína visszaszorítása terén például abszolút konszenzus van az amerikai belpolitikában: a jövőben esetleg csak a módszerek meg némiképp a retorika változhat, a lényeg nehezen. Vagy mégis? Hamarosan ki fog derülni.
A nyugati világban a kommunizmus térvesztéséről, a „történelem” végéről értekeztek az elmúlt évtizedekben, de ez főleg az elmúlt harminc évre volt jellemző. A Szovjetunió széthullása után azt hitték, Kína úgy integrálódik a világgazdaságba, hogy közben majd Amerika irányába gravitál, ami az értékrendjét és a politikai berendezkedést illeti. Még nem is olyan régen viccelődés tárgya volt a nyugati világban a kínai életmód, mígnem rá kellett jönni, hogy olyan értelemben szó sincs nyugatiasodásról, hogy majd ott is többpártrendszer lesz, szabad választások és külföldi befolyás a már ismert módszerekkel. Kemény kommunista diktatúra, vadkapitalista elemekkel fűszerezve, valamint a lassú víz partot mos elven a sok munka oda vezetett, hogy Kína lett az Egyesült Államok kihívója a világ első számú gazdasági nagyhatalma címért. Miközben paradox módon a két ország gazdasága hihetetlen módon összefonódott. Olyannyira, hogy az olcsó kínai termékek a stagnáló amerikai életszínvonal meghatározó tényezőjévé váltak.
(Szalai Attila rajza)
Hogy Kína jelentős fenyegetés az Amerikai Egyesült Államok számára, és ez egyúttal nagy nemzetbiztonsági kockázat is, azt már az Obama-féle adminisztráció felismerte. Ez lehetett a fő oka annak, hogy a csendes-óceáni kereskedelmi partnerekkel egy szövetségi rendszert hoztak létre, mely lényegében Kínán kívül minden jelentős ázsiai országot magában foglalt. A Trump-adminisztráció viszont szétzilálta ezt az együttműködést, majd pedig vámháborúba kezdett Kínával. Biden csapatának nem lesz könnyű dolga, ha hatékonyan szeretné kezelni a helyzetet, mert a mostani viszonyok közepette nem nagyon létezhet túl jó megoldás. Az amerikai hadsereg és a biztonságpolitikai mélyállam teljes erejével próbál válaszokat adni a kínai kihívásra. Mivel ez a törekvés mind a republikánusok, mind a demokraták támogatását élvezi, csaknem teljesen mindegy, éppen hogyan hívják az elnököt a Fehér Házban, és melyik párt jelölte.
Az ázsiai óriás még sok mindenben le van maradva. A technológiaváltás üteme Kínában sokkal gyorsabb, mint a riválisainál, és ez az, ami az amerikai világelsőség jövőjét veszélyezteti.
A távozó Trump-kormányzat eközben egyfajta kényszerpályára helyezheti a Biden-adminisztrációt is. Ha utóbbi a közeljövőben megpróbálna a kompromisszum felé elmozdulni, akkor a republikánusok azonnal Kína-barátsággal vádolhatják meg. Szerintük ugyanis a kínai cégek stratégiája továbbra is csak annyi, hogy ellopják az amerikai vállalatok szellemi tulajdonát, lemásolják, majd átveszik a helyüket a globális piacon.
Mindezek tükrében érdekes fejlemény, hogy Vang Ji kínai külügyminiszter elsődleges feladatnak nevezte, hogy a két fél közösen igyekezzen elgördíteni az akadályokat a kétoldalú kapcsolatok útjából. Kínának és az Egyesült Államoknak a két ország közös érdekeit szem előtt tartó irányban kellene gondolkodniuk, hogy újjáépíthessék a kölcsönös bizalmat — fogalmazott. Úgy vélekedett, hogy a helyzet azért ilyen, mert „amerikai részről néhányan ragaszkodnak az ideológiai előítéleteikhez és a hidegháborús mentalitáshoz”.
Egyik fél felvetései sem nélkülözik az igazságalapot, éppen ezért nagyon nehéz megjósolni, hogy a közeljövőben milyen irányban változhat Peking és Washington viszonya.