Az ukrajnai háború három éve

Három éve, 2022. február 24-én indította meg Oroszország Ukrajna elleni különleges katonai műveletét. Egyrészt senki nem számított arra, hogy ez megtörténik, az orosz fenyegetéseket még akkor sem vették komolyan, amikor katonai mozgás mutatkozott az orosz—ukrán határon. Másrészt ha már Moszkva a támadás mellett döntött, sokan úgy gondolták, napok kérdése, és Kijev elesik. És ez csak két meglepetés három évvel ezelőttről, azóta pedig történt egy s más.

Donald Trump visszatérésével a Fehér Házba megcsillant annak a lehetősége, hogy a három éve dúló háborúnak vége lesz, vagy legalábbis tartós tűzszünet következik. Egyelőre azonban úgy tűnik, aki gyors megoldást várt a régi-új amerikai elnöktől, annak csalódnia kell, a republikánus kormányzat kerekei sem őrölnek ugyanis olyan gyorsan, mint azt sokan gondolták. Biztató azonban, hogy egyáltalán megkezdődött valamiféle tárgyalás, igaz, egyelőre nem Oroszország és Ukrajna, hanem Oroszország és az Egyesült Államok között.

Szalai Attila rajza

Mi történt az utóbbi három évben?

Oroszország óriási ember- és fegyverállománnyal támadt Ukrajnára. Minden jel arra mutatott, hogy Kijevnek semmi esélye sincs állni a szomszédjától érkező ütéseket, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azonban olyan kitartóan buzdította talpon maradásra a népét, hogy az ukránok sikeresen ellen tudtak állni. A buzdítás persze a későbbiekben már nem volt elegendő, akkor jöttek a kényszersorozások, illetve a határok lezárása, de az tény, hogy az ukránok még mindig kitartanak. Jelentős nyugati támogatással, tegyük hozzá, hiszen az Európai Unió és az Egyesült Államok sem sajnált „pénzt, paripát, fegyvert” felajánlani Kijevnek azért, hogy megállítsa Moszkvát. 

A félhivatalos statisztikák szerint (azért csak félig hivatalos, mert egyik oldal sem akarja bevallani a valódi veszteségeket) körülbelül 100 000 ukrán katona halt meg és mintegy 250 000 sebesült meg, míg az orosz oldalon legalább 200 000 halott és 500 000 sebesült van. De nemcsak katonák estek áldozatul, több 10 000 ember vesztette életét a polgári célpontok elleni támadások következtében, arról pedig még csak becslések sincsenek, hogy mekkora lehet az anyagi kár. Hatalmas, az biztos, hiszen városok tűntek el vagy váltak élhetetlenné, az infrastruktúra majdnem teljesen elpusztult, a természetet ért károkról meg ne is beszéljünk.

A háború kitörése után a nyugati cégek kivonultak Oroszországból, helyüket orosz vállalatok vették át. Akkor Moszkva azt állította, nem voltak rá hatással a szankciók, inkább csak megerősítették az orosz gazdaságot. Három évvel később a bejelentések szerint Vlagyimir Putyin arra utasította az orosz kormányt, hogy készítse elő a nyugati vállalatok visszatérését Oroszországba. Egyszersmind hozzátette, hogy az orosz cégeknek továbbra is előnyöket kell élvezniük a visszatérőkkel szemben.

És amíg a harctéren az emberek hullanak, mint a legyek, az Európai Unió továbbra is Oroszország gazdasági ellehetetlenítésében látja a megoldást, és már a 16. szankciós csomagot vezeti be Moszkva ellen. Nincs már olyan terület, amelyre ne vetettek volna ki megszorító intézkedéseket, az oroszokat azonban ez nem igazán hatotta meg, mindig találtak új megoldásokat, új útvonalakat, új vásárlókat.

A háború befejezése

Nem mondunk újdonságot, ha azt állítjuk, hogy egy háború kétféleképp érhet véget: az egyik fél győzelmével vagy kompromisszumos megoldással. Ez a háború már elég ideje húzódik ahhoz, hogy lássuk, egyik fél sem tudja egyértelműen megnyerni jelen körülmények között (más helyzet állhat elő, ha az Egyesült Államok és az Európai Unió is megvonja a támogatást Ukrajnától, hiszen akkor Kijevnek semmi esélye sem marad a sokkal erősebb Moszkvával szemben). Ezért valamilyen megállapodásra kellene jutni, ám ahhoz mindkét félnek késznek kellene mutatkoznia az egyezkedésre, erre viszont egyelőre kevés esély van, hiszen Volodimir Zelenszkij szeretné, ha az oroszok visszaadnának minden elfoglalt területet, még a 2014-ben megszerzett Krímet is, míg Oroszország megtartana mindent, amit elfoglalt, sőt, tovább terjeszkedne. Szóval, kompromisszum kellene, ennek lehetséges feltételei viszont még csak nem is körvonalazódnak. Nyilván mindkét fél szeretne valamilyen biztonsági garanciákat. Oroszország azt, hogy Ukrajna ne lépjen be a NATO-ba, vagy ne telepítsenek NATO-rakétákat oda, míg Kijevnek arra lenne szüksége, hogy valaki garantálja, Moszkva soha többé nem intéz ellene támadást.

A helyzet megoldása vagy a háború lezárása érdekében találkozót tartottak Rijádban, ahol a felek végre asztalhoz ültek. Na, nem Oroszország és Ukrajna, hanem amint a bevezetőben is említettük: Oroszország és az Egyesült Államok. Nagy előrelépés ugyan nem történt, de Volodimir Zelenszkij rosszalló megjegyzéseire, amiért őt meg sem hívták, Donald Trump úgy reagált, hogy előbb diktátornak nevezte az ukrán elnököt, mert már letelt a hivatali ideje, és nem tartottak újabb választást, majd azt mondta, egyébként is rosszul tárgyalt az elmúlt három évben, és ha nem ő lett volna hatalmon, Amerikában pedig nem Joe Biden, akkor ki sem tört volna a háború. Volodimir Zelenszkij megjegyzésére, mely szerint a háború miatt nem lehetett elnökválasztást tartani, Donald Trump csak annyit válaszolt, hogy a II. világháború idején is tartottak választásokat, ez nem lehet kifogás. A két fél álláspontja mindenesetre nem közeledett egymáshoz, és úgy tűnik, ez senkinek nem lesz jó, hiszen az amerikai elnök már eddig is jobban szimpatizált Vlagyimir Putyinnal, így egy vita Volodimir Zelenszkijjel csak még inkább eltávolíthatja Donald Trumpot Kijevtől. Az amerikai elnök egyébként azt is mondta, Zelenszkij jelenléte egyáltalán nem fontos a tárgyalások során, nélküle is tud eredmény születni.

Mi lesz a vége?

A helyzet az, hogy nem tudjuk, mikor és mi lehet a vége az ukrajnai háborúnak. Elvileg minden megvan a békéhez, hiszen Volodimir Zelenszkij és Vlagyimir Putyin is kijelentette, hogy békét szeretne. Az Európai Unió, illetve a tagállamok vezetői is folyamatosan a békéről beszélnek, Donald Trump ugyancsak hangoztatja, hogy békére van szükség. A kérdés már csak az, hogy ha mindenki békét akar, akkor miért nem lehet békét kötni.

Anélkül, hogy nagyon mély filozófiai elemzésekbe bocsátkoznánk, kijelenthetjük, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Ahogyan fent említettük, mindenkinek más elképzelése van a békéről, máshol húzódik az a határ, amelyet még elfogadhatónak tart a béke elnyerése érdekében. Úgyhogy lehet üres frázisokat pufogtatni, csak minek? Sokkal inkább lenne szükség egy olyan megoldásra, amely fenntartható, és mindenkinek csak egy kicsit fáj. A reményteli, optimista, pozitív gondolkodású emberek arra számítottak, hogy a háború kitörésének harmadik évfordulóján ha nem is születik meg a béke, de legalább valamilyen fegyverszünetet köt a két oldal. Ez azonban nem történt meg. A fegyverszünetekkel egyébként is az a gond, hogy a felek nem mindig tartják magukat hozzájuk, úgyhogy ha nem valódi béke születik igazi és betartható garanciákkal, akkor továbbra sem nevezhetjük megoldottnak a helyzetet.

Donald Trump azt ígérte, békét hoz, lezárja a világban dúló háborúkat. Ha nem is sikerül ez neki második elnöki mandátumának legelején, csak remélni merjük, hogy előbb-utóbb azért igaza lesz, és béke vár a világra, nem pedig világháború.