…rossz ember nem lehet — tartja ugyebár a kissé átköltött mondás, és vallom, aki egyszerű étkekből is jóízűt eszik bárhol, bármikor, az ismeri az életet széppé tevő sok-sok apró titok egyikét. Kell-e több egy borongós vasárnap délelőtt, mint frissen sült libamájból egy falásnyi, libatepertőből egy harapásnyi, hagymás sült libavérből egy kenyérdarabra-valónyi, nyársra húzott, izzó parázs felett, forró füst ölelésében sült tízlibányi sorból egy kóstolónyi?
Bizony nem, oly nagyszerű étkek ezek, hogy az ízvilág kárpótol a mennyiségért — főleg, ha az ember fia, lánya néhány karéjnyi lila hagymás, libazsíros kenyérrel inti türelemre a korgóját, és libalevesben, -pörköltben és -pecsenyében reménykedik. Mellé, elé s persze közben is jólesik egy-két kupicányi jóféle pálinka, a közös főzés, barátkozás, beszélgetés, az elmaradhatatlan magyarnóta-slágerek s egy-két múltidéző ügyességi verseny: az igencsak megosztó libatépés (bevallom, erről megléptem, bár jómagam is libákat tartok szép számmal, ám sem a tömésnek, sem a tépésnek nem vagyok híve) vagy a sokkal-sokkal nemesebb kukoricamorzsolás. A VI. Tiszaszentmiklósi Libanapon a libából készült ételek versenye mellett díjazták a legnagyobb libát, a legszebb főzőhelyet, a legfinomabb édes és sós süteményt, savanyúságot és kompótot, no meg a legízletesebb pálinkát, s a legügyesebb tépőt, valamint morzsolót is.
Reperger Miklós
— Ez az elmúlt évek legsikeresebb rendezvénye, nemcsak a környező településekről, hanem Magyarországról és Romániából is érkeztek versenyzők — fogalmazott Reperger Miklós szervező, a Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör vezetője. — Újdonságokat is beiktattunk a programba, így minden vendég kóstolhatott libaínyencségeket, hogy felidézzük, milyen finom falatokat hagyunk ki a mindennapjainkból, hiszen környékünk nem nagy libafogyasztóként ismert. Irodalmi és képzőművészeti pályázatot is hirdettünk gyerekeknek, több mint százharminc alkotás érkezett be, aminek nagyon örülünk. A legügyesebbeket hatalmas édességcsomaggal jutalmaztuk. Tombolát is szerveztünk, ezen támogatóink, az önkormányzat, a helyi közösség, a zentai Papuli étterem, valamint a Gebi takarmánygyár és a helyi bolt felajánlásait lehetett megnyerni, illetve előfizetést a vajdasági magyar sajtótermékekre — köztük a Hét Nap hetilapéra is, melynek szerkesztőségétől könyvcsomagokat is kaptunk.
Januskó László
A topolyai Januskó László a Vajdaság Gastro Hagyományőrző Egyesület tagjaként az ínyencségek elkészítéséből vette ki derekasan a részét.
— A libasült a legfinomabb dolog a világon, aztán a töltött libanyak, a libahurka — mely a tömött liba megtisztított, hatalmas begyébe töltött, rizses, párolt hagymás, fűszeres keverék —, no meg a sült vér, illetve a sült libamáj, melytől ízletesebbet nem tudok mondani! Nálunk ez a kaviár! Sok helyen főétel, melyet mi ki sem tudnánk fizetni, csak mi nem értékeljük, mert itt van.
Baromfiudvar gyermekszemmel
A zsűri elnöke ezen a rendezvényen is Ősz Szabó Imre, az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend lovagja, a Vajdasági Amatőr Királyi Szakácsok egyik vezetője volt.
— Ez a mai napunk a tiszaszentmiklósi magló parlagi libák főzőversenye. Hosszadalmas, huzamosabb ideig tart ezeknek a libáknak a megfőzése. Sok leves készül, paprikások, pörköltek, pecsenyék, sültek, bár ez utóbbinak a magló liba nem való, hiszen kevesebb a zsírja. Harmincnégy csapat érkezett meg, s ötvennégy ételt zsűrizünk. Föladták a leckét a bírálóbizottságnak! Azt hozzáteszem, hogy csak azt kóstoljuk meg, ami szemre jó, s megüti a mércét. Ha az étel színtelen, vagy az állaga nem megfelelő, meg sem kóstoljuk. Tehát nem eszünk végig mindent, ahogyan az egyszerű szemlélő gondolná, s egyébként is harminc-valahány kóstolás elég egy napra. S tévedés azt hinni, hogy ezzel jól is lakunk, hiszen az ételből csak csípünk, vagy a villa hegyére veszünk — viszont a jó fogást félretesszük, s a kóstolások után jóízűen elfogyasztjuk.
Kóstolás
Férfiakat megszégyenítő gyorsasággal és erővel morzsolta a kukoricát a csantavéri Bazsó Angéla, hihetetlen gyorsan pergett le a keze között a szem a csőről, alig tudtam másra is figyelni, annyira lenyűgözött – és bár nem végzett dobogós helyen, s ezért szabadkozott, végül mégiscsak mesélt magáról.
— Földművesek vagyunk, én háziasszony, otthon szoktuk csutkázni, amit rajta hagy a morzsoló, így megpróbálkoztam én is a versennyel, hogy elmúljon az idő. Az idei év nem volt sikeres a mezőgazdaság számára, mindenből fele termés lett, de megpróbáljuk valahogy átvészelni ezt az időszakot, mindenből egy kicsit kevesebbet kapnak majd a jószágok. Az otthoni állományt nem számoltuk fel, nem is tervezzük, reméljük, hogy valahogy majd csak kibírjuk. Ami a libákat illeti, van egy szép fodros, menyasszonyiliba-párom, vannak búbás kacsáink is, mindenféle baromfi, amely csak előfordulhat egy mezőgazdasági udvarban, tyúkok, kakasok, a gyöngyösöket kivéve, amelyeket saját magunknak nevelünk. Nagy ritkán járunk valahová, novemberben a libanapokra, nyáron meg a birkanyíró versenyekre, ezt már tizenhét-nyolc éve csinálom, a második helyig jutottam.
Térségünkben egykor nagy hagyománya volt a libatartásnak, a régi világban szinte minden háznál akadt néhány liba, mára már egyre kevesebb udvarban gágognak, s a fogyasztásuk is jobbára Márton-napra korlátozódik.
Baromfiudvar gyermekszemmel
Kóstolás
Kukoricamorzsolás asszonykézzel
A mi kaviárunk, azaz a sült libamáj
A Hét Nap ajándékcsomagját is kisorsolták a tombolán
Mennyei finom libafalat
Mindenki jól érezte magát Tiszaszentmiklóson
Fényképezte: Fehér Márta