A cukorgyár épülete

A fejlesztést tartja szem előtt a községi költségvetés
A nagybecskereki községi költségvetés az idei évre 1,649 milliárd dinár, 20 százalékkal nagyobb a tavalyinál. Az előző évre tervezett nem valósult meg teljes egészében, főleg azok a pénzek hiányoztak, amelyekre a nagyobb jövedelemadóból és a donációkból számítottak. Goran Kneževiæ községi elnök szerint az idei büdzsé reális, kiegyensúlyozott és a fejlesztésre irányul. A társadalmi termék 4,5 százalékos növekedésére, a 9,1 százalékos inflációra és a jövedelmi adó 40 százalékára alapozták. A legfontosabb bevételi forrás a jövedelmi adó, amit 710 millió dinárra terveznek, s csaknem 117,5 millió dinárt várnak a köztársaságtól. Mellesleg néhány ehhez hasonló nagyságú községnek ennél sokkal többet juttatnak. A polgármester azt a magyarázatot kapta, hogy Nagybecskereken még viszonylag jól működik az ipar, ahonnan pótolhatóak az eszközök.
Azoknak a költségeknek a fedezésére, amelyekre a törvényes előírások köteleznek, 839,8 millió dinárt irányoztak elő. A közművesítés és az infrastruktúra problémáinak megoldására 763 millió dinárt fordíthatnak. A közvállalatok működtetésére 445,6 milliót terveznek, 20-20 millió dinárt pedig a szociális védelemre és az agrárbüdzsére. A kis és közepes vállalatok, valamint a magánvállalkozás támogatására 15, a környezetvédelemre 26 millió dinárt szántak.
A vállalatok jól vagy sehogy sem működnek
Tavaly szinte egész évben húzódott a Jugoremedija Gyógyszergyár esete, sokszor dramatikus fordulatok történtek, és a sikeresen működő vállalat mélypontra került. Az új többségi tulajdonos, Jovica Stefanoviæ-Nini ellen fellázadtak a kisrészvényesek. Hónapok óta próbálják bebizonyítani, hogy a második privatizációs kör (amikor Stefanoviæ hozzájutott a nagyobb részvénycsomaghoz) törvénytelen volt. Közvetlenül karácsony előtt a gyár igazgatóbizottsága, Stefanoviætyal az élén, távol a dolgozóktól, Belgrádban tartotta meg ülését. Ugyanaznap a kisrészvényesek helyben gyűltek össze és leváltották mindazokat, akik - véleményük szerint - nem védik kellőképpen az érdekeiket. Újra megerősítették, hogy a JAKA 80 a részvények 42 százalékát birtokolja, nem ismerik el a további 18 százalékot, amelyhez állítólag a második magánosítási kör után jutott Stefanoviæ. A kisrészvényesek szerint Nini nem lehet a Jugoremedija igazgatója, ezért leváltották az igazgató- és a felügyelő-bizottság jó néhány tagjával együtt. A belgrádi ülés résztvevői viszont megelégedéssel nyugtázták, hogy kezükben tartják a részvények 61,2 százalékát, az alaptőkéjük 943 millió dinárt ér, mivel kiegyenlítették az első és a második privatizációs kör részvényeinek az értékét. Zlatko Markoviæ, a Jugoremedija mostani igazgatója személyében megválasztották a többségi részvényesek közgyűlésének elnökét, s döntöttek a 47 millió dináros haszon átutalásáról a tartalékba. Úgy tűnik, az idei év elején a Kereskedelmi Bíróság pontot tett az ügyre, miután elvetette a kisrészvényesek vádját. A gyárban, a tömeges elbocsátások után, zömmel új munkaerővel folyik a termelés, a skálájuk azonban jelentősen leszűkült.
Kevesen hittek bennük
Még a legnagyobb optimisták sem hittek abban, hogy a 2003-as kényszerszünet után (1904 óta először nem volt kampányuk) valaha is beindulnak a nagybecskereki Cukorgyár gépei. Legrégibb cukorgyárunkat annak idején 350 millió dinárért akarták eladni, de a százéves felszerelésére azt mondták, hogy már csak ócskavasnak jó. Helyzetüket még inkább rontotta, hogy nagyobbrészt állami tulajdonban vannak, s az állam szintén megfeledkezett róluk. A talpra állás elsősorban a gyár 270 dolgozójának köszönhető. A munkások ugyanis még az év elején válságtörzset alakítottak, majd tüntetéssorozattal hívták fel magukra a figyelmet, és úgy tűnik, sikerült is meggyőzniük a közvéleményt arról, hogy a közismerten jó minőségű nagybecskereki cukornak megvan a helye a piacon. Az ősszel, másfél évi kényszerszünet után, újra begyújtották a mészkemencét, s kampányzáráskor kiderült, nem volt hiábavaló a kiállásuk. Százezer tonna cukorrépát dolgoztak fel, amiből 12 800 tonna kristálycukrot, ötezer tonna répaszeletet és ugyanennyi melaszt sikerült előállítaniuk. A cukrot teljes mennyiségben exportálták, de a melléktermékek nagyobb része is külföldre került. Ebből összesen 500 millió dináros bevételre tettek szert. Közben sikerült átütemezniük adósságaik egy részét, s már az idei évre kitervezték a vetést és a kampányt is. Ezek szerint a következő kampányban 300 ezer tonna cukorrépát fognak feldolgozni, s már nyereségre is számítanak.
A fémipar élvonalában
Sikeres évet zárt a nagybecskereki Radijator fűtőtestgyár: az előző évhez képest 38 százalékkal növelte a termelését, 20 százalékkal növekedett az eladása, 40 százalékkal nagyobb kivitelt értek el. A termékek 75 százalékát külföldön értékesítették. A legtöbb árut Spanyolországba, Horvátországba, Olaszországba és Németországba szállították ki. Előzetes számításaik szerint az idei nyereségük eléri a 600 millió dinárt. A 435 dolgozónak a havi átlagbére meghaladja a 25 ezer dinárt. Az adatok azt bizonyítják, hogy a nagybecskereki fűtőtestgyár az ország legéletképesebb fémipari vállalatai közé tartozik.
Erre az évre további tízszázalékos termelésnövelést terveznek, a legfontosabb céljuk az, hogy a Radijator folytassa a munkát. A mottójuk pedig, hogy a termékeik tartóssága: egy évszázad. Ez a gyakorlatban is így van, mert a nagybecskereki fűtőtestek valóban száz évet is kibírnak. A fémiparban érezhető hullámzások miatt azonban egyre inkább a kazánok, kandallók, különféle fémcsövek gyártása felé fordultak. Habár a termelőképességük évi 20 ezer tonna fűtőtest, illetve ötmillió fűtőtest-egység előállítását teszi lehetővé, a piacon uralkodó áldatlan állapotok miatt ennél jóval kevesebbet gyártanak. Vagyonuknak az 50,4 százaléka állami tulajdonban van, és azt remélik, hogy a további privatizációs folyamatban megfelelő stratégiai partnert találnak.