Nincs olyan művelődési esemény Nagybecskereken, irodalmi est, koncert, színházi előadás, tárlatmegnyitó, amelyen ne volna ott a nyugalmazott pedagógus Fridl házaspár. Együtt, leginkább derűs arccal, érdeklődéssel kísérik városunkban a legkülönbözőbb műsorokat, látogatják a rendezvényeket. Együtt, úgy, ahogy felnőttek, ledolgozták szolgálati idejüket, vonultak nyugállományba, s most békésen élik nyugdíjaséveiket. A nyáron ünnepelték házasságuk 50. évfordulóját, de életük ennél sokkal hosszabb ideje összefonódott. Zoltán és Margit már gyermekkorukban ismerték egymást nagymamáik révén, az anyukák is barátkoztak.
Fridl Zoltán Nagybecskereken született 1930-ban a mostani Július 7-e utcában. Itt járt magyar gimnáziumba, a háború végére egyedül maradt özvegy édesanyjával. Akkoriban népszerűek voltak az ifjúsági munkaakciók, s ő is kivette részét a Šamac-Szarajevó vasútvonal, valamint a Testvériség-Egység autóút építéséből. A pancsovai gépésztechnikumban érettségizett, munkába állt, majd magánúton fejezte be a pedagógiai főiskolán a fizika-vegytan szakot. Sokáig tanított a becskereki gépésztechnikumban, tanfelügyelő is volt, a Nikola Tesla Elektrotechnikum megalapítója és sok éven át igazgatója. Mindemellett sportmunkás is volt, nemzetközi atlétikai bíró. ,,Ha újból kezdeném, újra így csinálnék mindent” - mondta.
Felesége, Margit a közeli Erzsébetlakon született, de azóta szinte nem is tért oda vissza, mert gyorsan elköltöztek édesanyjával (egyéves volt, amikor meghalt az édesapja) Németcsernyére, iskolás éveit pedig már itt Nagybecskereken töltötte. A zárdában kapott kitűnő nevelést, azután magyar főgimnáziumba járt, majd a pedagógiai főiskola magyar szakát fejezte be. Kezdő tanárként Szajánban dolgozott, és amikor visszakerült Becskerekre a szakmunkásképző iskolába, ott találkoztak újra útjaik. 1956 augusztus 11-én esküdtek meg nagyon szerény körülmények között. Két évre rá született meg Ági leányuk, aki gyógyszerészetet fejezett be, s ma neki is egy lánya van, a 17 éves Lívia. Sajnos, Géza vejüket annak idején, a 90-es évek elején, többször is fenyegette a behívóparancs, s a fiatal házaspár úgy döntött, kivándorol. Kanadában, Vancouverben kötöttek ki, ahol feltalálták magukat, s aminek a nagyszülők a legjobban örülnek: Lívia unokájuk francia középiskolába jár, beszél angolul, sőt spanyolt is tanul, ezenkívül itthonról magával vitte a magyar és a szerb nyelv tudását is. Nyolc éve minden nyarat itthon tölt a nagymamánál és nagytatánál, egyedül utazik a tengerentúlra.
- Életünket a munkának szentelhettük, de volt időnk utazásra is, nyaranta a tengerre mentünk, telente pedig Szlovéniába. Pedig mi sem voltunk akkoriban túlfizetve - emlékezik vissza a tanárnő. - Szép volt tanárnak lenni, sokat utaztunk a gyerekekkel kirándulásokra, még vonaton is. Nagy létszámú osztályok voltak, a szakközépiskolába olyan fiúk jártak, akik talán nem is szerettek annyira tanulni, de szorgalmasak voltak, s ma becsületes mesteremberek. Sokuknak a gyermekét is tanítottuk, s ha ma találkozunk, nem veszik rossznéven, ha nem ismerjük fel őket, de ha emlékeztetnek a generációra, akkor rögtön tudjuk, melyik tagozatba jártak.
Lassan húsz éve lesz, hogy 1987. szeptember elsején együtt vonultak nyugdíjba. A házastársak előnynek tartják azt, hogy együtt dolgoztak, hisz ugyanaz volt a baráti körük:
- Életünk összefonódott a nagyszülőktől kezdve, s ha ma leülünk beszélgetni, sok közös emlékünk van. Ilyenkor, az ünnepek táján, mégis a legtöbbet a gyerekeinkre gondolunk, a régi karácsonyokra. Voltak olyan idők is, amikor titokban ünnepeltünk, titokban mentünk templomba, mert tanügyi dolgozóként bizony nyíltan nem volt tanácsos. Megtartottuk a szokásokat, a hagyományos ételeket, kalácsokat készítjük. Szilveszterezni már eljártunk társaságba, a szállodába, városházára - mesélte a tanárnő.
A fényképek is előkerültek. A legfrissebbekből van a legtöbb, az aranylakodalomból, amely valójában ünnepi ebéd volt a templomi esküvő után, és amelyre hazajöttek a gyerekek is a messzi távolból. De a Fridl házaspár is járt több ízben is náluk. Töltöttek karácsonyt is Kanadában, amely ott nagyon szép, csillognak az utcák hetekkel előtte, hó is van. Nyugdíjaskorára a tanár úr megtanulta a számítógépet is kezelni, mert ajándékba egy hordozható készüléket kaptak a lányuktól, így naponta levelezhetnek.