A fasorok hosszából ítélve jut munka Biankának is - fotó Szabó Attila

A száraz tél, a már csaknem két hónapja tartó esőhiány azzal fenyeget, hogy az idei terméssel rendkívül súlyos gondok lesznek. Érkeznek már a riasztó jelentések: leállt a búza bokrosodása, sok helyen újra kellett vetni a cukorrépát, mert ki sem kelt, az enyhe tél miatt egyre több a kártevő a szántókon, de a gyümölcsösökben is.
A kispiaci határban sem különb a helyzet. Valami csoda folytán éppen akkor kezdett szégyenlősen esni az eső, amikor befordultunk házigazdánk, Domonkos Rezső udvarába.
- Ha már esőt hoznak, jöhettek volna hetekkel előbb is - fogad bennünket tréfálkozva a fiatal házigazda. A négytagú családból csak a legidősebb, a házigazda, és a legfiatalabb, Bianka - aki az általános iskola harmadik osztályába jár - tartózkodik otthon. A többiek: a feleség, Erika, piacon van, az idősebb lány, Izabella pedig az egészségügyi középiskolában, azaz a munkahelyén.
- Nálunk mindenkinek megvan a feladata - mondja Rezső, különben munkaerő híján nem tudnánk elvégezni a sok tennivalót. Én valójában nem mezőgazdasági termelőnek készültem, befejeztem a szakközépiskolát, de abban az időben, a kilencvenes évek elején, olyan volt a helyzet, hogy munkát sem lehetett találni, de aki talált, annak sem fizettek rendesen, hát úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy belevágunk a mezőgazdasági termelésbe. Valamennyi kis földet kaptunk a szülőktől, a többit már magunk vásároltuk. Most 11 hektáron gazdálkodunk, ebből 6 hektáron van fiatal almaültetvényünk, öt hektáron pedig konyhakerti vetemény. Az öt hektárból kb. 3000 négyzetméteren vannak fóliasátrak, melyekben primőrárut termelünk. A zöldség és a sárgarépa már kész, jószerével már értékesítettük is. A fóliatermesztéssel az a probléma, hogy a nyári nagy melegben, bármennyire árnyékoljuk is a sátrakat, akkora a hőség alattuk, hogy kiég a növény. Hogy miért csináljuk mégis? Azért, mert a gyümölcsészet és a konyhakertészet jól kiegészítik egymást, vagy az egyik vagy a másik minden évben valahogy bejön. De egyikre sem lehet biztosan számítani, mert az időjárás bármikor keresztülhúzhatja a számításainkat, különösen a jégverés, melyből az elmúlt két évben bőven volt részünk. Bölcsen mondták őseink, hogy a parasztnak csak két ellensége van: az állam és az időjárás. Mert hiába adunk meg mindent a földnek, hiába tartjuk be a modern termelési szabályokat, a szárazság, különösen pedig a jégverés ellen nem tudunk védekezni. A jégveréses termény már nem lehet jó minőségű, tehát értékesíteni is sokkal nehezebben és olcsóbban lehet. Az igazság az, hogy bármennyire csökkent is a vásárlóerő, az elsőrendű áru azért mindig vevőre talál.
- Okozott-e kárt az eddigi száraz idő, és ha lesz termés, mi lesz a sorsa?
- Tudni kell, hogy a megváltozott időjárási viszonyok miatt öntözés nélkül nem érdemes gyümölcstermesztéssel, konyhakertészettel foglalkozni - válaszolja a gazda. Mi már a telepítéskor beállítottuk az öntözőrendszert, és a látottak alapján az idén - ha nem veri el a jég - rendkívül jó termés ígérkezik. Nagyobb ráfordítással meg lehetne oldani az öntözést, a DTD- csatornahálózat a mi vidékünket is átszeli, de nagyon el van hanyagolva. Nálunk Kispiacon is egy lépcsőzetes zsiliprendszerrel, egy víztisztítóval meg lehetne oldani az öntözést, de mivel óriási befektetést igényel, a termelők nem tudnák megoldani állami támogatás nélkül. Ha megmarad a termés, a Príma földműves-szövetkezet révén értékesítjük majd. A Királyhalmon lévő hűtőházat ugyanis mi, a szövetkezet tagjai építettük, igaz, támogatással, de sokkal nagyobb így a lehetősége annak, hogy az elsőrendű almáért megfelelő árat kapjunk. A lédús, jó minőségű gyümölcs iránt van kereslet, ezért csak érett almát tárolunk, mert a hűtőházban nincs utánérés. De ennél sokkal nagyobb problémák nyomasztják az itteni gyümölcstermelőket. Számunkra az új rendelkezések értelmében nincs területalapú támogatás, csak a telepítésre. Dulić miniszter asszony megbízatása idején úgy tűnt, hogy előremozdul ez az ágazat, de az új mezőgazdasági miniszter meredeken váltott, más intézkedéseket hozott. Szinte teljesen megszűnt a kistermelők támogatása, pedig ezzel mindenkinek ártanak. Az iparban egyre több munkás marad munkahely, de gyár nélkül is, ők csak a mezőgazdasági termelés felé fordulnának. De abban a már meglevő kisgazdaságokat igyekeznek padlóra küldeni, tehát újabb munkanélkülieket gyártanak. Kinek jó ez? Az sem igaz, hogy az unióban csak a nagygazdaságoknak van helyük, jövőjük. Hiszen számtalan példa van az ellenkezőjére: Tirolban két hektáros gyümölcsösből is megél a termelő, és kedvező állami támogatást is kap. A mi kormányunk senkitől sem tanul, pedig példát vehetnénk Horvátországról, mely keményen védi a saját mezőgazdasági termelőit. Nálunk nagy a pazarlás a behozatalban is: vetőmagot, műtrágyát, védőszereket hoznak be, végül aztán mezőgazdasági termékeket is. Mert valakinek, aki közel áll a tűzhöz, ez így felel meg. Minden hivatalos helyről az EU-csatlakozásról, annak előnyeiről beszélnek. Én őszintén megmondom, azt hiszem, nekünk, mezőgazdasági termelőknek túl hamar lesz - ha ugyan lesz - csatlakozás. Mindazt a segélyt, támogatást ugyanis, amelyet az unió ad a csatlakozásra várakozó országoknak, mi rendjén elfogadjuk, és ellenőrizetlenül költjük mindenre, csak arra nem, amire kaptuk. Az Európai Unió ugyanis rendkívül nagy figyelmet szentel a mezőgazdaságnak, a támogatás is jelentős, csak nálunk ebből keveset látnak a termelők, tehát fel sem készülhetünk az uniós termelési követelmények betartására. Nem panaszkodom, hiszen a mi családunk a mezőgazdasági termelésből él. Ezért az olvasóra bízom, döntse el, melyik a paraszt nagyobb ellensége: az állam vagy az időjárás - mondta végül Domonkos Rezső kispiaci magántermelő.