Kerékpársirató

Kerékpársirató

Tudták, hogy a kerékpár szavunkat egy világhírű magyar sportember, az első magyar úszó, sportlapalapító és Balaton-átúszó, Szekrényessy Kálmán (1846—1923) alkotta meg? Számomra sem volt ismert ez az adat, most bukkantam rá, amikor a heti jegyzetem témáján gondolkoztam. 

Nemrégiben ugyanis el kellett búcsúznom a már megszokott, jól bevált kerékpáromtól. Illetve mit is beszélek, hiszen el sem búcsúzhattam tőle, mert egy „szép” napon, amikor hazaérkeztem Szabadkáról, csak a hűlt helye várt a buszállomáson. Pedig reggel gondosan odazártam az első kerekét a biciklitartóhoz. Délutánra viszont eltűntek. A bringa is, meg a zár is. Szomorúan néztem a kulcstartómon árválkodó, feleslegessé vált kulcsot, és átgondoltam a lehetőségeimet. A következő napokban gyalogosan kell járnom a várost, és a fizetésemből valahogyan ki kell szorítanom az új kétkerekű árát. Dehogy lesz új, döntöttem el azonnal, veszek egy olcsó használtat a vásárban, olyat, amit még a tolvajok is utálattal méregetnek majd.

Arra nem is gondoltam, hogy előkerülhet a járgány? Jelentettem egyáltalán a rendőrségen? Nem és igen. Tehát: egyetlen pillanatig sem bíztam abban, hogy megtalálják az „elkóborolt” jószágomat, habár az őrsön a jegyzőkönyvet annak rendje és módja szerint felvették az esetről. Mit tehet ilyenkor az ember? Megosztja bánatát a közösségi hálón. Aztán bezsebeli a szörnyülködő és/vagy vigasztaló szavakat, elolvassa mások sztorijait, melyek között elvétve szerencsésen végződőek is akadnak. Mert előfordult, hogy valaki napok vagy hetek múlva felismerte az utcán a bicaját, és visszakapta jogos tulajdonát. De ez csak annyiszor történt meg, ahány fehér holló röpköd körülöttünk. No, talán eggyel vagy kettővel többször. És azt is megtudtam, hogy a zentai buszállomás a tolvajok egyik kedvelt helye, ahonnan, ha nem is nap mint nap, de nagyon gyakran lába kél a drótszamaraknak — ez is a kerékpár szinonimája, és akármennyire rossz a hangulatom, azért a szóismétlések kerülésére ügyelni kell. Fel is merült bennem a kérdés: ha már ez így van, nem kellene oda egy kamerát tenni? Esetleg.

Ha most azt mondja, kedves Olvasó, hogy az írásommal feleslegesen terheltem egy olyan gonddal, amely csak engem érint, részben igaza van. Részben meg nem, mert szerintem senki sem sejti, még megközelítőleg sem, hogy mennyire népes azoknak a tábora, akiknek ellopták a kerékpárját. Nos, fel tudnák becsülni? Egy településen? Egy községben? Vajdaságban? Nem hiszem.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Jegyzet rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Kerékpársirató
Heti Jegyzet
Kerékpársirató
Heti Jegyzet
Facebook

Támogatóink