...legalább a bevezető részt. Rövid leszek, ígérem.

Van egy kezdeményezés, mely azt szeretné elérni, hogy Európa védje meg a nemzeti kisebbségek jogait. Ha egy ország például bezáratná a kisebbségi tagozatokat, korlátozná az anyanyelvhasználatot, vagy azt mondaná, a te színházadra nem adok pénzt — akkor az Európa Unió ne tárja szét a kezét, mondván: ez nem az én dolgom, oldjátok meg odahaza. Nehéz és hosszú út vezetett addig, amíg az EU azt mondta: Oké, foglalkozom a kérdéssel, ha legalább egymillióan így gondoljátok. Egy évetek van, tessék, gyűjtsetek össze egymillió aláírást!

Még négy és fél hónap maradt. A kezdeményezést itthon is alá lehet írni, vajdasági magyarként. Szánj rá három percet, kattints a www.minority-safepack.eu oldalra. Csak néhány adatodat kell megadnod, nyugodtan kérj segítséget szomszédtól/rokontól/baráttól. Eddig a szükséges aláírások bő 10 százaléka gyűlt össze. (Ne legyints, hogy nélküled is biztosan meglesz az egymillió. Ez egy egyszeri esély.)

A Minority SafePack az őshonos kisebbségek védelméről szóló törvényjavaslat-csomag, egy európai polgári kezdeményezés, mely 2012 óta lehetőséget ad arra, hogy az emberek maguk nyújtsanak be az Európai Bizottság számára jogalkotási javaslatokat. Ennek az a feltétele, hogy legalább hét uniós országból egymillió ember lássa el kézjegyével a tervezetet.

Ez a FUEN (az őshonos nemzeti kisebbségek legnagyobb európai ernyőszervezete) óriási projektuma, melyet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Dél-tiroli Néppárt és az Európai Nemzetiségek Ifjúsága kezdeményezett. Célja, hogy a kisebbségvédelmet a tagállamok kizárólagos hatásköréből az Európai Unió szintjére emelje. 

A javaslatcsomagot a kezdeményező bizottság 2013-ban nyújtotta be, viszont az Európai Bizottság uniós kompetenciahiányra hivatkozva elutasította a bejegyzését. A kezdeményezők fellebbeztek. (A per során Magyarország a kisebbségek, Szlovákia és Románia pedig az EB oldalán lépett fel.) Az EB a kedvező döntés után adott zöld utat a kezdeményezés némileg módosított változatának. Az egymillió aláírást jövő év április 3-áig kell összegyűjteni. Vincze Loránt, a FUEN elnöke válaszolt a kérdéseinkre.

* Mi az, amit az európai jog és joggyakorlat nyújt?

— A kisebbségi jogok tekintetében az Európa Tanács eszközei a legfontosabbak Európában: a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartája, illetve a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény. Mindkettő esetében továbbgondolásra van szükség, hatékonyabb ellenőrzési módszerek kellenének, emellett fontos a szankciók bevezetése is, hiszen jelenleg az aláíró országoknak semmiféle hátrányuk nem származik abból, ha nem tartják be, amit vállaltak. Az is gond, hogy például a Nyelvi Chartát az ET 47 tagállama közül csupán 25 ratifikálta, további 8 aláírta, de nem ratifikálta, 14 tagállam pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyta. Egy másik fontos eszköz az úgynevezett koppenhágai kritériumrendszer, mely az unióhoz csatlakozni kívánó országok számára fogalmaz meg egy sor elvárást — ezek egyike a kisebbségi jogokra vonatkozik. Ezt az eszközt semmiképp sem szabad alulértékelni, hiszen a kelet-európai országok kisebbségbarát törvényeinek java része ennek köszönhető. Egyetlen visszássága van azonban, éspedig az, hogy a csatlakozás után már senki sem kéri számon a vállalások teljesítését, így aztán néhány ország még a jogok megnyirbálásától sem riad vissza. Az is mindennaposnak nevezhető, hogy noha létezik törvényi keret ezekben a tagországokban, nem töltik fel tartalommal, nem rendelnek hozzá konkrét intézkedéseket, költségvetést, nem szabnak meg szankciókat, a bírósági útra terelt ügyek egy részében pedig a törvényt figyelmen kívül hagyó ítéletek születnek. Ezt a folyamatot közelről nézem végig a szülőföldemen, Erdélyben: az uniós csatlakozás óta sajnos nem beszélhetünk arról, hogy javult volna a romániai kisebbségek helyzete, sőt. Határozott álláspontunk, hogy a jelenlegi jogi keretek nem elegendőek, így egyrészt azok kibővítése, másrészt új eszközök bevezetése szükségeltetik. Az unió nem lehet tétlen szemlélője annak, hogy egyes tagállamai semmibe veszik vagy nyirbálják a kisebbségi jogokat. Teljesen logikus és jogos elvárás, hogy az őshonos kisebbségeket a többséggel egyenrangúként kezeljék mindenhol Európában.

* Milyen elvárásokat fogalmaz meg az MSPI?

— Kilenc pontban foglaltuk össze, milyen intézkedéseket szeretnénk az anyanyelvhasználat, a kultúra, a regionális támogatások vagy a média terén, ezekről bővebben a www.minority-safepack.eu oldalon lehet olvasni.

* Miért érdemes kifejezni az elvárásainkat?

— Európában mintegy 50 millió őshonos kisebbségi él. Ez óriási szám. Nemcsak sokan, de sokfélék is vagyunk, mindannyian hozzáteszünk Európa nyelvi és kulturális sokszínűségéhez meg persze a gazdasági fejlődéséhez. És noha sokfélék vagyunk, lehetnek közös céljaink. Az MSPI az első olyan kezdeményezés, amely mögé Európa minden kisebbsége felsorakozhat, ez lehet az utóbbi két évtized legfontosabb kisebbségvédelmi kezdeményezése. Az Európai Uniónak változnia kell, nekünk pedig kezünkbe kell vennünk a saját sorsunk irányítását.

* Ki írhatja alá? Hogyan és hol támogathatja egy vajdasági magyar?

— Minden tizennyolcadik életévét betöltött uniós állampolgár aláírhat a már említett honlapunkon vagy papíron. Ezért ezúton is arra kérem a magyar állampolgárságú vajdasági magyarokat, hogy ők is töltsék ki a magyarországi űrlapot, hiszen nemcsak a Magyarországon élők írhatják alá. A FUEN nem csak az unió határain belüli kisebbségi szervezeteket tömöríti, a Minority SafePack intézkedései pedig hosszú távon azokat a kisebbségieket is érinthetik, akik jelenleg ezeken a határokon kívül élnek, ezért arra is lehetőséget adunk, hogy a nem uniós állampolgárok is kifejezhessék támogatási szándékukat. Ezeket az aláírásokat nem számítjuk be az egymillióba, viszont jelzésértékűek lesznek. Számunkra minden aláírás fontos, és köszönöm azoknak, akik támogatják az indítványunkat.

* Hogyan népszerűsítik a kezdeményezést?

— A kampányt szeptember végén indítottuk, a FUEN a koordinálást, a központi üzenetek megfogalmazását és a tanácsadást vállalta magára, viszont a munka oroszlánrésze — vagyis a helyi kampányok, továbbá az aláírások összegyűjtése — a tagszervezeteinkre hárul, melyek többsége gőzerővel dolgozik a közös siker érdekében. Örömmel jelenthetem, hogy a magyar tagszervezeteink élen járnak mind a befektetett munkát, mind pedig az összegyűjtött aláírások számát illetően. Szintén nagy öröm számunkra, hogy a kezdeményezést Magyarország is felkarolta, hiszen minden parlamenti párt, illetve a magyarországi nemzetiségek is támogatják. Emellett Ausztriában, Dél-Tirolban, Németországban és Dániában is megkezdődött az aláírásgyűjtés, melyre a FUEN egy európai szintű online kampánnyal fog rásegíteni a közösségi oldalakon.

* Mi várható ezután? Milyen hosszú folyamatról van szó, és miben reménykedhetünk?

— A FUEN az aláírásgyűjtés koordinálásán kívül jelentős lobbitevékenységet is folytat, hiszen nagyon fontos, hogy minél több döntéshozót a magunk oldalára állítsunk annak érdekében, hogy amikor az egymillió aláírást letesszük az Európai Bizottság asztalára, ne tudják egykönnyen leseperni. Fontos szövetségeseink vannak Németország és Magyarország révén, célunk pedig ennek a körnek a további bővítése, mert ez lehet számunkra a garancia, hogy a polgári kezdeményezés átlép az uniós jogalkotás fázisába. Ezzel egyidejűleg a jogi háttérmunka is folyik, lassan előkészítjük a jogi aktusokat, hogy az aláírásgyűjtési ívekkel együtt a jogszabálytervezeteket is átadhassuk az Európai Bizottságnak. Ezzel szeretnénk elérni, hogy a születendő jogszabályok szelleme megegyezzen azzal, amire az aláírásokat gyűjtöttük. Ha minden jól alakul, ez az anyag lehet a kiindulópontja az uniós kisebbségi keretszabályozásnak.