Karácsonyi készülődés — októberben
Balázs Szilvia
2017.10.23.
LXXII. évf. 42. szám
Karácsonyi készülődés — októberben

Szeptember végén a közösségi oldalakat ellepték a fotók, a videók és a bejegyzések arról, hogy a fővárosban már elkezdték a karácsonyi díszkivilágítás felszerelését.

Az emberek felháborodtak, dühösek voltak, mert hát még korán van, meg mennyibe fog ez kerülni... És igazuk is van, habár az is igaz, hogy az égősorok felszerelésével még nem biztos, hogy már fel is kapcsolják a fényeket. Arra valószínűleg majd csak november közepe táján kerül sor.

Bevallom, nagyon ritkán utazom Belgrádba, és akkor is a nyári hónapokra igyekszem időzíteni a látogatást. Tavaly viszont úgy hozta a sors, hogy november közepe táján kellett mennem. És életemben először láttam igazán lenyűgözőnek, varázslatosnak a fővárost. Napközben továbbra is ugyanaz a szürke betontenger volt, szmogos, füstös, ködös. Ám este, amikor már a tél üzenetét hozta magával az egyre erősödő szél, egyszerre csak ragyogni kezdett körülöttem az utca, a tér. Rendkívüli élmény volt ilyennek látni Belgrádot, főleg azok után, hogy sosem tartottam igazán szépnek. Ez akkor egy csapásra megváltozott, és az sem zavart, hogy az ádventi időszak még el sem kezdődött. Az ünnep már ott volt bennem, a városban, a levegőben, a szürke falakban, a ködben, a kirakatokban... És nem éreztem túlzásnak. Akkor, novemberben.

Annál inkább éreztem túlzásnak a minap, október elején, amikor az egyik kínai üzletben jártam, hogy az eladók már a nagy, csillogó dobozokat hordozták körbe-körbe, illetve polcra kerültek a télapók, a kis fenyőfák és a karácsonyi díszek. A nyár még el sem búcsúzott rendesen, és már elkezdték felizzítani a karácsonyi lázat...

Mikor és hogyan lett elengedhetetlenül külsőségcentrikus a karácsonyi ünnepkör? Miért van az, hogy a nyári szabadságok után már az arcunkba tolják a rénszarvasokat meg a szaloncukrot? Vagy akarva-akaratlanul ez lett az igényünk? Miért nem tudunk örülni az ősznek? Miért nem tekintünk rá Isten ajándékaként?

Most sokan legyintenek, mondván: mi ebben az ajándék? Hát igen... Emlékszem, iskolásként én is szidtam Petőfit elégszer, amikor eszembe jutottak az egyik legkedveltebb verse őszt dicsérő sorai. Nem értettem. Soha nem értettem igazán. Talán ez is olyasmi, amihez fel kell nőni, meg kell érni. A hitet is így élem meg. Gyermekként eljárunk a hittanra, elsőáldozunk, bérmálkozunk, lefutjuk a kötelező köröket, de vajon hány gyermekben alakul ki őszinte, mély hit, melyet aztán élete végéig ápol is? Őszintén: szerintem nem sokban. Ki látja meg a mai rohanó világunkban Isten ajándékát a hétköznapokban? Ki az, akinek jut ideje arra, hogy a munkaidő lejárta után, akár a kis családjával közösen, sétáljon egyet az aranyló fák között, és élvezze a simogató napsugarakat? Ki az, aki a szürke, esős napokon pokrócba csavarózva, egy könyv társaságában őszintén élvezni tudja a pillanatot? És ki az, aki valóban ajándékként ismeri fel ezeket az apró csodákat? Én megtanultam így élni. Annyi, de annyi megpróbáltatás éri az embert mindennap, hát legalább egy-két pillanatot ismerjen fel, és élvezze ki teljesen! Az esőt, mert lemossa a nyár alatt a betonra száradt port. A napsütést, mert már nem éget, viszont még kellemesen simogat. A hulló leveleket, mert csak ilyenkor lehet ilyen csodálatos színeket látni. A hűvösebb időt, mert, ugye, a nyáron mit nem adtunk volna egy kis felfrissülésért...

Hogy felismerjük-e Isten ajándékait a hétköznapokban, az csak rajtunk áll. Én csak annyit tudok, nem volna szabad megengedni, hogy a fogyasztói társadalom felőrölje a lelkünket, és ránk erőltesse a karácsonyi csillogást. Főleg nem október elején-közepén. Nemcsak azért, mert így nem jut időnk arra, hogy kiélvezzük az ősz csodáit, hanem azért sem, mert a karácsonynak eleve nem (csak) a megvásárolható díszekről, a villódzó fényekről kellene szólnia...

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Képmás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..