A körösfői templom festett kazettáiból

A város nevének előtagja a Losonczy Bánffy család 1435-től jegyzett birtokát jelöli meg benne, második tagja pedig a Honod személynévből ered. Románul Huedin. Kevéssel több mint kilencezres lélekszámú lakosa közül háromezren vallják magukat magyarnak, akik -- a 216 katolikust leszámítva -- meggyőződéses reformátusok. A 13. századból származó református templom a Főtéren áll. Persze, egy ilyen évszám említésére a legtöbb (e kirándulás során még három kalotaszegi református templomot néztünk meg) tiszteletes elmosolyodik; a magyargyerőmonostori meg is jegyezte, azzal szokott viccelni, hogy a térség legrégibb, azaz 12. századi református templomának a lelkésze. Arról van persze szó, hogy a reformációnak a 16. század előtt még nyoma sincs, ezek a templomok egytől egyig bencés, illetve Ferenc- rendiek voltak, majd a földesurak és velük természetesen a jobbágyaik áttérése (többször oda-vissza felekezetváltása) során váltak reformátussá. A bánffyhunyadi templom tornya a 15. században épült, festett kazettás mennyezetét a segesvári Felvinci mester készítette még a 16. században, az újabb táblák pedig a 18. században készültek a környék leghíresebb mesterének, Umling Lőrincnek és fiának a műhelyében.

A magyargyerőmonostori templom

A templom szomszédságában levő téren áll a Petőfi-emlékmű. A népi emlékezet szerint a város Gádornak nevezett részében, a mai Győzelem tér közelében, az utca sarokkövére ülve alkotta meg Petőfi Sándor 1849. március 26-a és 27-e között Az erdélyi hadsereghez című költeményét. A templomudvarban álló kőasztal -- állítólag -- Ady Endréé volt, e köré ültek barátai, többek között Móricz Zsigmond is. Bánffyhunyadon járt Széchenyi István, I. Ferencz József és Bartók Béla is. Jókai Mór Erdély aranykora című regényének egyik helyszíne. Kós Károly több alkotása is tematizálja. A környéken forgatták a Kalotaszegi Madonna című, a magyar--török Széffeldin Sefket bej regénye és forgatókönyve alapján készült filmet 1943-ban.
Miután a Vajdahunyadtól hat kilométerre elhelyezkedő Körösfőn, ahol a Sebes-Körös ered (a Körös Forrás Csárda mögött látható forráskútja -- lehet is csodálkozni rajta, hogy ''ilyen kis vizecskéből” lesz aztán az áradó folyó!) megtekintettük a középkori alapokra a 18. században épült négy ''fiatornyos” református templomot, melynek egyik nevezetessége (de nem láthattuk, mert bonyodalmas restaurálása van folyamatban!) egy II. Rákóczi György által a templomnak ajándékozott szőnyeg (mellyel a háláját fejezte ki a fejedelem, amiért itt menedékre talált, és ellátták a fenesi csatában szerzett a sebét), utána pedig a híres -- a Valkay család által építtetett és alapított 13. századi gyönyörűséges román kori templomot (érdekessége, hogy a család az egyháznak adományozta teljes vagyonát, ezért egyedülálló módon nem a hívek tartották el az egyházat, hanem fordítva!) is megcsodáltuk, ahol többek között Valkay András unitárius pap és históriásének-szerző is működött a 16. században, elhatároztam, hogy több templomot már nem vagyok hajlandó megtekinteni. Nem mintha nem lennének csodálatosak, s nem tisztelném a reformáció mozgalmát s híveit, de úgy éreztem, belefáradtam az egyébként rendkívül izgalmas történetek és látnivalók meghallgatásába és befogadásába (pl. a tatárdúlás elől a templomba menekültek, majd ott mártírhalált haltak csonttermének látványába -- véletlen felfedezése a XX. század hetvenes éveiben történt --, a harangtorony, a kettős várfal stb. megtekintésébe). De nem így akarta a gondviselés, mert nem sikerült idejében átszállnom a másik, útját már nem folytató autóbuszra, ezért mégiscsak részt vettem a negyedik, a magyargyerőmonostori templom megtekintésében. Ez Kalotaszeg legrégibb temploma, a honfoglalás kori Gyerő nemzetség leszármazottai, a Gyerőffy család tagjai alapították a cisztercita, majd bencés monostort. A reformáció 16. századi győzelme után természetesen ez is református templommá lett. Azt gondolom, hogy jót tett velem az ég, amikor nem engedte meg, hogy kihagyjam ezt a látogatást. El sem tudom röviden sorolni, micsoda csodák és érdekességek várják itt a látogatót. Ez a templom őrizte meg egyébként katolikus alapjaiból a legtöbb emléket. Kívül, a befalazott déli torony falában érdekes szoborcsoport és e környéken egyedülálló módon egy napóra látható. A meglehetősen furcsa hármas szoborcsoport valószínűleg a tatárjárás előtti templomból maradt meg. Közvetlenül az óra alatt talán egy római korból fennmaradt halotti emlékmű két fekvő oroszlánja látható. Bal oldalán román kori stílusban Szent György küzd a sárkánnyal. Jobbról pedig két kígyót szoptató, vastag hajfonatú, madártestű női alak domborműve látható, a ''magyargyerőmonostori madárlányé”. A mű a korai kereszténység idejéből maradhatott fenn, mégis a kereszténység felvétele előtti, honfoglalás kori időket idézi elénk.
Egy helyi legenda szerint Gyerővásárhelyen élt egy leány, aki egy szép legényt szeretett, ám az apja -- Gyöngyös Gyerőfi -- egy másik, egy módos ifjút szánt neki. A fiatalok csak titokban találkozhattak, és hamarosan megszületett szerelmük gyümölcse is, egy kisfiú. Amikor Gyerőfi úr hírül vette a történteket, egy kolostort építtetett távol Gyerővásárhelytől, a havas alján, és ott kellett élnie a leányának, elszakítva szeretteitől. Nagy szomorúságában el is pusztult volna, ha néhány jobbágyasszony -- akik le is telepedtek a mai Magyargyerőmonostor területén -- nem látja el élelemmel. Mivel a kitaszított anya nem táplálhatta elszakított gyermekét, hát két kígyót szoptatott a havas vadállatainak társaságában.
A kalotaszegi kirándulás előtt néhány nappal a gyönyörű Kolozsvárott azt kérdezte, pontosabban hangosan gondolkodott egyik útitársam: ''Van-e bűntudatuk azoknak, akik akkor, Trianonban úgy határoztak, hogy Kolozsvár -- Mátyásnak, egy ilyen nagy királynak a szülővárosa -- nem magyar város?” Hát Bánffyhunyadért, Körösfőért, Magyarvalkóért, Magyargyerőmonostorért, Magyarfenesért kinek ébredt lelkiismeret-furdalása?