Kálmány Lajos vajdasági hagyatéka

Kálmány Lajos vajdasági hagyatéka

A magyar folklór jeles képviselőjének, Kálmány Lajos halálának 100. évfordulója alkalmából emlékkonferenciát szervezett Csókán a Kiss Lajos Néprajzi Társaság. A Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület székházában egybegyűltek számos érdekes előadást hallgattak meg. Az esemény a Kálmány Lajos vajdasági hagyatéka címet viselte.

A rendezvény ünnepélyes megnyitóján a jelenlevőket Kiss Tóth Erika, a házigazda egyesület elnöke, Oláj Tibor, a csókai községi képviselő-testület elnöke és dr. Szőke Anna, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke köszöntötte. A helybeli Csalogány asszonykórus Alföldi vadvirágok címmel Kálmány Lajos gyűjtéséből adott elő egy dalcsokrot Kónya Sándor összeállításában. Mester Zsóka, Tumbász Norbert és Balunovity Anna csókai diákok terjáni és egyházaskéri meséket olvastak fel, melyeknek a lejegyzése szintén Kálmány Lajoshoz fűződik.


A csókai diákok meséket olvastak fel Kálmány Lajos gyűjtéséből (a szerző felvételei)

„...a szegedi »parasztpap«, kora legnagyobb folkloristája, a szegedi nép életének és műveltségének kutatója és megismertetője. Örökös káplánja volt egyházmegyéjének, hiszen csak negyvenéves korában lett plébános. Élete szüntelen költözködés volt, az egyik faluból a másikba helyezték, mert hol egyházi feletteseivel, hol a falu jegyzőjével, szolgabírájával, földesurával került összetűzésbe. Alig van a mai jugoszláviai Bánát területén olyan Szegedről vagy Szeged környékéről kirajzott település, ahol ne élt vagy ne gyűjtött volna. Többek között Csókán, Törökbecsén, Magyarszentmihályon, Ótelken, Eleméren volt pap, Szaján pedig gazdag hagyományával vonzotta.” — írta Kálmány Lajosról (1852—1919) Bori Imre.

Kiss Tóth Erika elmondta, ajándéknak tekintik ezt az emlékkonferenciát, hiszen ötven évvel ezelőtt született meg az ötlet, hogy eleink megalapítsák a saját művelődési egyesületüket, de nem a testvériség-egység jegyében, hanem a magyar kultúra éltetésére és tiszteletére. Ez a szervezet Móra Ferenc nevét vette fel és ma is működik.

Előadást tartott Beszédes Valéria néprajzkutató, Boja Patyi Sarolta néprajzi gyűjtő, óvodapedagógus, Silling István nyugalmazott egyetemi rendes tanár, Kónya Sándor népdalgyűjtő, versénekes, Pastyik László nyugalmazott bibliográfus, Limbacher Gábor néprajzkutató, a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum igazgatója, Bárth János kecskeméti nyugalmazott múzeumigazgató, valamint Brittich Erzsébet, aki az Arad megyei néprajzkutatásba nyújtott betekintést.


Előadók és házigazdák csoportképe

Dr. Raffai Judit népmesekutató, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar docense kiemelte, Kálmány Lajos, a korabeli folklorisztikai kánonnal szakítva, pontos nyelvjárási lejegyzéssel, minden változtatás nélkül közölte, és műfajok szerint rendszerezte a szövegeit, valamint az adatközlő személyét is vizsgálatra méltónak találta. Kérésemre, hogy összegezze a nap folyamán elhangzottakat, a következőket mondta:

— Nagyon fontos, hogy megjelöljük a gyökereinket, és Kálmány Lajos a vajdasági néprajz jelentős személyisége. Az általa gyűjtött anyagot használjuk is nap mint nap. Emellett úgy éreztem, tudománytörténetileg magunkat is elkezdtük dokumentálni. Például Dévavári Beszédes Valéria részletesen beszámolt annak a terepi munkájának a körülményeiről, amikor Kálmány Lajos mesemondója, Borbély Mihály gyerekeinek a meseanyagát dolgozta fel, vagy Pastyik László arról beszélt, hogyan indult a Hungarológiai Intézetben a kutatás. Kiemelném még Kónya Sándor előadását is, aki alkalmazott néprajzi megközelítést adott a Kálmány Lajos által gyűjtött dallam nélküli népdalszövegeknek. Az is nagy öröm számunkra, hogy az összejövetelt a csókai egyesület fogadta be, mert ez azt mutatja, hogy ebben a környezetben őrzik Kálmány Lajos emlékét. Én ajánlom a fiataloknak, egyetemi hallgatóknak és más érdeklődőknek, hogy gyűjtsenek. Valószínű, hogy olyan archaikus imádságokat vagy meséket, amelyek ma itt elhangzottak, már nem találnak, de még mindig nagyon érdekes a szóbeliségből táplálkozó népi kultúra, legyen az akár falusi, akár városi.


Fehér Viktor és dr. Szőke Anna

Az emlékkonferencia második napján Fehér Viktor és dr. Szőke Anna értekezését hallgatták meg a jelenlevők, majd Kálmány Lajos észak-bánáti nyomában járva, szakmai kirándulásuk során Szajánban és Egyházaskéren megkoszorúzták a jeles néprajzkutató 1999-ben, illetve 1997-ben állított emléktábláit.


Kálmány Lajos szajáni emléktáblájánál

Fehér Viktor doktorandusz hallgató arról számolt be, hogyan éltetik Egyházaskéren Kálmány Lajos emlékét. Az elmúlt évtizedekben ugyanis a helyi lakosokban egyre inkább tudatosodott, hogy a „sánta pap” – ahogyan Kálmány Lajost emlegették — egykor a faluban járt, beszélgetett Borbély Mihállyal —meséket gyűjtött tőle, melyek közléséért napszámot fizetett —, aki viszont számukra csak egy volt közülük, és nem ruházták fel semmiféle különleges jellemvonással.

Az esemény létrehozásában a csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület mellett közreműködött az egyházaskéri Banaticum Kutatóközpont, fő támogatója a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási, Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi titkárság volt. A tanácskozás helyszínét a Százszorszép kézimunkacsoport nagyanyáink hagyatékából, valamint a mai kor hímzéseiből összeállított kiállítása díszítette.

A rendezvény fotókrónikája a http://bit.ly/2nJxsQM linken található.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink