Ötven évvel ezelőtt Amerikában betiltották a verést mint nevelési módszert. A múlt század 90-es éveiben ezt az elvet az európai országokban is érvényesítették. A szülő most két tűz között van. Tudja, nem szabad bántalmaznia gyerekét, egyszersmind nem tudja, hogyan tartsa kordában. Hogyan vegye rá, hogy egyen, tanuljon, figyeljen az iskolában, tisztelje a nagyszüleit, ne feleseljen... Erre azt válaszolták az illetékesek: vannak már civilizáltabb nevelési módszerek is a gyerek helyes útra való terelésében. Melyek ezek? Hát a pozitív megerősítés, vagyis az ún. sárgarépamódszer. Ha megeszed az ebédet, jutalmul csokoládét kapsz. Ha jól viselkedsz a nagymamánál, veszek neked fagylaltot. Ha eredményesen tanulsz, lesz komputered...

A pozitív megerősítésnek, vagyis a sárgarépa-nevelésimodellnek van néhány fontos „alappillére”.

1. A modern büntetés — nem szabad a gyereket megszidni, nem szabad fizikailag bántalmazni, de megvonhatjuk tőle azt, amivel jutalmazni szerettük volna.

2. Pozitív motiválás — a gyerekben a kapzsiságot és a zsarolási készséget fejleszti ki. A korrupció az élet minden területét átszövi. Mindaddig jelen lesz, amíg a családi nevelési modellből ki nem iktatjuk a sárgarépamódszert.

3. A gyerek kímélése, túlságos óvása — az anyuka kitakarítja a gyerek szobáját, az apuka megírja a leckét, a nagymama felássa a kertet, csakhogy a gyerek kipihenhesse „fáradalmait”. Ez a nevelési modell leszoktatja a gyerekeket a munkáról, a rendről, a fegyelemről, a kötelezettségekről. „Majd ha megnő, megtanulja” — védekeznek a szülők. Hát nem fogja, mert nem kap hozzá mintát a gyerekkorban.

4. A negyedik nevelési eszköz a verbalizmus — a gyerek fellázad, érdektelenné, lustává, sőt agresszívvá válik, ha nem kapja meg a beígért jutalmát, mire a szülő szavakkal igyekszik meggyőzni, hogy „nem szép dolog”, amit cselekszik.

5. Az ötödik jellemzője a pozitív megerősítésnek a „hamis tanulás” vagy utánzás — a tudatformálás szerepét a televízió és az internet veszi át. A gyerek a szükséges információkat a jóról és a rosszról innen tanulja el. A negatív tartalmak teljesen átprogramozzák az elméjét, s egy görbe tükrön át ítéli meg a világ dolgait.

A gyereket egykoron a félelemmel idomítottuk: ha valamit nem végzett el jól, megfenyítettük. A modern kori gyereket a fent említett nevelési módszerekkel ugyanúgy idomítjuk, éspedig arra, hogy érdekből cselekedjen. Minden gyerek egészséges érzelmekkel születik: ismeri az indulatokat, az örömöt,  az aggodalmat, a szomorúságot, a félelmet. Igen, a félelem is egészséges addig, amíg arról szól, hogy a gyerek ösztöneit éberen tartja, ami az úttesten való átkeléskor hasznos, de káros, ha a gyerek az éjszakai rémfilmek figuráitól retteg, s nem mer villanyoltás után elaludni. Szóval mindezek az érzelmek addig egészségesek, amíg az említett öt autokrata nevelési modellel (idomítással) nem formáljuk át őket kóros érzelmekké.

Maradjunk most csak az örömnél... Minden gyerek akkora örömérzettel születik, amekkorával az Isten megáldotta. De ha manapság a gyermeket naponta túlontúl sok, úgyszólván, külső öröminger éri — mindent megkap, amire épp aznap vágyik —, akkor ez az öröm már nem egy mélyből fakadó lelkesedés, hanem egy felszínes, pillanatnyi kielégültség. A mai gyerekek hiperaktívak. Ez a hiperaktivitás is tulajdonképpen mesterségesen indukált. Akárcsak a kapzsiság, az örökös nyugtalanság is az örömingerek természetellenes fokozásából ered, ami kihat a szív-, az ér- és a bélrendszerre. Ez az érzelmi eltorzulás pedig az egész érzelmi láncolatot romba dönti.

A gyerekek elég hamar rádöbbennek arra, hogy a pozitív megerősítés által „kisarcolt” zsebpénz, új tornacipő, számítógép stb. nem az igazi szeretet és törődés jele. Ennek rémes következményei lesznek: a gyerekek fokozatosan elveszítik életkedvüket. Erőteljesen eluralkodik rajtuk a depresszió, és a világon már semmi sem érdekli őket.

Egy családi látogatásom alkalmával az egyik anyuka azt mondta: „Higgye el, én nagyon szeretem a fiamat. Tudom, hogy hajnali háromig komputerezik, ezért sohasem ébresztem fel háromnegyed nyolc előtt, hadd aludja ki magát. Akkor taxit rendelek, hogy odaérjen az iskolába...”

Ha a fizikai, anyagi szint nincs harmóniában a lelki, szellemi szinttel, akkor annak minden alkalommal valamilyen érzelmi eltorzulásai lesznek, és nem élhetjük meg az öröm, a jóság, a szeretet felszabadító érzését.