home 2024. október 12., Miksa napja
Online előfizetés
,,Jött a víz, s ment”
Tóth Lívia
2005.09.07.
LX. évf. 36. szám
,,Jött a víz, s ment”

Az ,,új” Nyikó FarkaslakánA partján lakók szerint a Fehér Nyikó egy békés, helyenként mélyebb, máshol alig ,,félméteres” patak. Amikor nyugodt. Szerencsére, általában ilyen, de augusztus 23-án végigsöpört a mellette lévő településeken. Alig egy órát tombolt, de hatalmas pusztítá...

Az ,,új” Nyikó Farkaslakán

A partján lakók szerint a Fehér Nyikó egy békés, helyenként mélyebb, máshol alig ,,félméteres” patak. Amikor nyugodt. Szerencsére, általában ilyen, de augusztus 23-án végigsöpört a mellette lévő településeken. Alig egy órát tombolt, de hatalmas pusztítást okozott. ,,Jött a víz, s ment” - mondták Kobátfalván. És vitt magával mindent, ami az útjába került. Embereket is. Mi már csak a nyomait láttuk. A sarat, a száradó bútorokat és ágyneműt, a vizes házfalakat. Akiket megszólítottunk, azok mind készségesen megmutatták, milyen magas volt a víz. Legalább két méter.
Székelyudvarhelyre igyekeztünk, ahol a város északi részének a megáradt Szejkével kellett megküzdenie, de Kobátfalván álltunk meg, mert a falu központjában markológéppel takarították az iszapot. Lefényképeztük, aztán benéztünk a helybeli iskolába, amelynek a folyosóján rengeteg felhalmozott ásványvizesflakont láttunk, az egyik tanteremben fiatalok válogatták, rendszerezték a tisztítószeres csomagokat, a másikban számítógépek előtt ültek néhányan, közöttük Szilveszter Ferenc vállalkozó, Deák Lajos iskolaigazgató és Bán Gagyi János matematika szakos tanár.
Az ő elbeszélésükből derült ki, hogy a Nyikó minden évben ,,lejön”, de ekkora még sohasem volt. A legidősebb emberek sem emlékeznek ilyen áradatra. Ezt később Farkaslakán is megerősítették a beszélgetőtársaink. Kobátfalvának három halottja volt, akik a saját lakásukban fulladtak meg. Menteni akarták a javaikat, az asztalra, majd a szekrény tetejére pakoltak, de a víz percek alatt a mennyezetig megtöltötte a szobákat. Egy óra múlva már csak a rengeteg szemét és a félméteres iszap maradt utána. Következhetett a takarítás, amibe bekapcsolódott a település minden lakosa. A faluban 430-an élnek, az összeírás alapján az árvíz 224-et érintett közülük. Az újabb épületekben nem tett nagyobb kárt, de vannak olyan házak, amelyek teljesen lakhatatlanná váltak. A segítség az első pillanattól kezdve érkezett, ivóvizet, kenyeret, élelmiszert, meleg ételt hoztak a környékbeliek. - Ilyenkor derül ki, mennyi jólelkű, segíteni akaró ember létezik. Ismeretlenek jöttek a saját kocsijukkal, hoztak, amit tudtak - bizonygatta Deák Lajos iskolaigazgató, Szilveszter Ferenc a vállalkozók, Bán Gagyi János pedig az egyház támogatását hangsúlyozta: - Unitáriusok vagyunk, ki kell emelnem egyházunk ifjúsági szervezetét, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletet, melynek a tagjai derekasan kivették részüket a munkából.
Farkaslakán - engedve a szokás hatalmának - először Tamási Áron emléke előtt tisztelegtünk, majd a helybeliek útbaigazítása nyomán leballagtunk a Nyikóhoz, amely kettészeli a települést. Szörnyű látvány fogadott minket. A békés házsorok után egyszerre a pusztulás tárult elénk. A víz szinte új medret ásott magának, a partján meredező facsonkok között rengeteg volt a törmelék, az épületek maradványa, betondarabok... Két összepréselt autóroncsot is láttunk, az egyik zöld volt, a másik piros. A három híd közül csak egy járható, a gyalogosok ideiglenes pallókon közlekedtek. Összesen 385 házat ért a víz, ebből hét teljesen megsemmisült. Ennek a településnek is három halottja van. Néhány járókelővel beszélgettünk, nekik, véleményük szerint, az volt a szerencséjük, hogy az áradat nem éjszaka jött, mert akkor sokkal nagyobb lenne az áldozatok száma. Mivel senki sem gondolta, hogy ilyen mennyiségű víz zúdulhat a vidékre, figyelmeztetni sem lehetett az embereket a menekülésre. A sivár kép láttán nehéz elhinni, elképzelni pedig sehogyan sem tudtuk, hogy nemrégiben még magas fák sorakoztak a Nyikó két partján, virágok nyíltak, minden zöld volt és csendes. Most a kitárt ablakú, üres házak falán pontosan látszik, meddig ért a víz. Minden száradt, az emberek igyekeztek menteni, helyrehozni azt, ami még megmaradt. Szívesen beszélgettek velünk, úgy tűnt, nem terhes nekik a kíváncsiskodásunk, pedig mi kissé kellemetlenül éreztük magunkat. Amikor megtudták, milyen messziről jöttünk, még ők mondták nekünk: Az Isten áldja meg magukat. Pedig erre az áldásra és oltalomra most leginkább nekik volna szükségük.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..