Párját ritkító készülődés vette kezdetét, hiszen Jókai, aki — a Bácskai Ellenőr vezércikkírója szerint — szívvel-lélekkel, tollal szolgálta/szolgálja a hazát immár ötven éve, megérdemli, hogy kivételes ünneplésben részesítse az ország. Olyan ünneplésben, amilyenben „aligha részesült életében hazánknak egyetlen fia is”.
A vezércikk szerzője egyenlőségjelet tett Jókai és a magyar nemzet közé, hiszen az írót magasztalva tulajdonképpen a nemzetet dicsőíti az ország. A közkedvelt és nagyra becsült író korszakos jelentőségű a magyar irodalomban, művei világirodalmi színvonalúak, ő maga pedig „a haladás, az irodalom allegorikus élőszobra” — állapította meg a cikkíró, majd így folytatta: mindezeket figyelembe véve a „Jókai-jubileum nem egyéni, de nemzeti ünnep lesz”.
A továbbiakban a hírközlő feltette a kérdést: Szabadka vajon hogyan szeretné megünnepelni ezt a kivételes eseményt? Értesülésekre hivatkozva adja meg rá választ. Elöljáróban a város lakóiról elmondja: a világ úgy tudja, „kitűnően tudunk inni”, azt viszont már kevésbé tudja, hogy képesek vagyunk-e a nagyért, a szépért, a dicsőért „lelkesülni”. Itt az alkalom — véli a cikkíró —, hogy a város megmutassa, mit tud.  „... mert a mily mértékben fogjuk méltányolni és ünnepelni a nagy költő jubileumát, ép oly mértékben tiszteljük ezáltal önmagunkat” — olvashatjuk többek között a vezércikkben. Arra is felívja a figyelmet, hogy a város most bebizonyíthatja: képes „kivetkőzni a köznapiság egyszerűségéből”.
A továbbiakban értesíti a hetilap olvasóit, hogy Mamuzsich Lázár polgármester a városi képviselők részvételével szeptember 3-án, vasárnap tíz órai kezdettel értekezletet hívott össze. Az egyetlen napirendi pont Jókai Mórral kapcsolatos, az ünnepi program részleteit kellett összeállítani.
A jóváhagyott terv öt pontban rögzítette a tennivalókat. Jókait Szabadka város díszpolgárává fogadja, és az oklevelet egy öttagú küldöttség adja át az írónak a budapesti központi ünnepségen. A város két példányban megvásárolja összes művének díszkiadását a közkönyvtár és a főgimnáziumi ifjúsági könyvtár számára. A Jókai Mórról készülő két dolgozatot a város összesen 100 aranykoronával szándékozott megjutalmazni. A dolgozatírásra a középiskolás diákokat szólították fel. Egy kétezer koronás alapítványt is megszavaztak a képviselők, melynek kamatjából évente azokat a gimnáziumi tanulókat kívánták jutalmazni, akik magyar nyelvből és irodalomból a legjobb eredménnyel dicsekedhetnek. Végül döntöttek arról is, hogy Szabadkán rendkívüli közgyűlést tartanak, melyre nemcsak a törvényhatósági tagok lesznek hivatalosak, hanem a tanintézetek, társulatok és nőegyletek képviselői is. Az ünnepi beszéd megtartására Vojnich Félix városi főjegyzőt kérték fel. A rendkívüli közgyűlés napjára tanítási szünetet rendeltek el. Határoztak arról is, hogy: „A város egyik díszesebb és nagyobb forgalmú útvonalát Jókairól nevezik el”.
A jubileumi ünnepséget 1894 januárjának első hetében ülték Szabadkán. A Bácskai Ellenőr tárcarovatában megjelent Jámbor Pál, a helybeli koszorús költő Jókait köszöntő ódája és egy, az író gyermekkoráról szóló írás is. Január 6-án, szombaton tartotta a város törvényhatósága a díszülést a Pest Városához címzett szálloda dísztermében. Aznap délután fél háromkor vette kezdetét a helybeli főgimnázium rendezvénye. Ezen Toncs Gusztáv felolvasta dolgozatát Jókai Mór a magyar kultúra történetében címmel. A következő napon a város egyesületeinek műkedvelői adtak ünnepi matinét, ez alkalommal dr. Békeffy Gyula tartott beszédet. Ekkor került sor a utcanév megváltoztatására is. A Ratár utcából Jókai utca lett. Az új táblát virágokkal zászlókkal ékesítették fel.
A színház repertoárján is Jókai-művek szerepeltek. A szigetvári vértanúkat, a Gazdag szegényeket, valamint a Könyves Kálmán című darabot állíttatta színpadra Rakodczay Pál színidirektor.
Ha az eseményeket Szabadkán nem is követte Jókai Mór kultuszának kialakulása, az elmondható, hogy a város lehetőségeihez mérten figyelemre méltó rendezvénnyel adózott annak a kivételes írói géniusznak, akinek, Jámbor Pál szerint, a tragikusan végződött szabadságharcot követően nagy érdemei voltak a magyar nemzet újjászületésében s önbizalmának visszaszerzésében.