John Goodenough, Stanley Whittingham és Josino Akira kapta a kémiai Nobel-díjat

John Goodenough, Stanley Whittingham és Josino Akira kapta a kémiai Nobel-díjat

A kémiai Nobel-díj egy nagyon régóta várt elismerés a lítiumion-akkumulátor kifejlesztéséért, a tudományos közösség már 10-15 éve minden évben azt várta, hogy mikor ismerik el John Goodenough, Stanley Whittingham és Josino Akira felfedezését, mert azon túl, hogy tudományosan is nagyon érdekes területet indított el, megváltoztatta a mindennapi életünket is — mondta Janáky Csaba vegyész a stockholmi bejelentést követően szerdán az MTI-nek.

A Szegedi Tudományegyetem Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszékének munkatársa felidézte, hogy már a 70-es években elkezdtek vizsgálni olyan típusú elektróda anyagokat, amelyek a későbbiekben a lítiumionos akkumulátorok alapját képezték. Mint mondta, azért volt az új töltéshordozóra igény, mert a hagyományos akkumulátorok nagyon nehezek voltak. Egyre nagyobb érdeklődés övezte azt a kérdést, hogy lehet-e olyan akkumulátort készíteni, amelyben az aktív töltéshordozó komponens a legkönnyebb fém, a lítium.

Az új technológia lényege, hogy a töltés tárolásáról lítiumionok gondoskodnak, amelyek töltéskor a negatív, szénalapú elektródához, kisütéskor pedig a pozitív fém-oxid-elektródához vándorolnak.

Janáky Csaba megjegyezte, hogy a díjazott kutatók közös háttere a szilárdtestkémia volt, innen jutottak oda, hogy találtak olyan anyagokat, amelyeket elektródaként lehet használni arra, hogy lítiumiont tároljanak.

Janáky Csaba felidézte, hogy konferenciákon találkozott John Goodenough-fal, és a Nobel-díjas kémikus mindig elmondta, hogy igazából nem sejtette, felfedezésük milyen fejlődéshez vezet, csak ígéretes alkalmazásnak tűnt először, nem várhatták, hogy ilyen áttörést fog eredményezni.


(Naina Helen Jama/TT/AP/Beta)

Janáky Csaba az új technológia előnyei közé sorolta, hogy a lítiumból készült akkumulátorok sokkal könnyebbek a nikkel- vagy ólomalapúaknál emellett tartósabbak is. Nincs memóriaeffektus, vagyis a hagyományos akkumulátorokkal szemben, amelyeket mindig le kellett meríteni és csak utána lehetett feltölteni, itt nincs erre szükség. Az ilyen akkumulátorok önkisülése kis mértékű, ezért sokkal lassabban vesztik el a töltésüket, mint egy ólom- vagy egy nikkel-akkumulátor. Emellett nincs bennük olyan nehézfém sem, amely szennyező a környezetre nézve. Gyakorlati jelentőségüket az alapozta meg, hogy ezeknek az akkumulátoroknak a cellafeszültsége 3,5-4 Volt, ami sokkal nagyobb mint a hagyományos akkumulátorok esetében.

„Nagyon szerteágazó, hogy az új technológiát hol használják. Ezek az akkumulátorok tették lehetővé, hogy hordozható elektronikai eszközök álljanak a rendelkezésünkre, akár a pacemakerről, akár a mobiltelefonról, akár a laptopról van szó, de ide tartozik az elektromobilitás is” — sorolta a kutató.

Janáky Csaba szerint ugyanakkor 10-15 évvel ezelőtt még inkább indokolt lett volna ez a Nobel-díj, mivel kicsit már más irányt vettek a kutatások. Ennek oka, hogy a lítium, amelyet főként Dél-Amerikában bányásznak, viszonylag kevés helyen fordul elő a Földön könnyen elérhető formában. Ez a mennyiség kevés ahhoz, amennyire az elektromos autók elterjedése esetén szükség lenne.

„Jelenleg inkább abba az irányba megy a tudomány, hogy milyen egyéb aktív komponenst tudunk találni a lítium helyett. Ezek között vizsgálják a nátriumion elem, a magnéziumion és a kálciumion elemek használhatóságát, de ezek a kutatások még kezdeti stádiumban vannak” — mutatott rá a Lendület-csoportvezető.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Tudomány rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink