Még el sem terjedtek rendesen az elektromos autók, de már most látni, hogy ha nem találnak ki valamit, akkor ez így, ilyen módon nehezen lesz a jövő közlekedése. Persze városi környezetben nagyon jól lehet használni, de a hatótáv — melyet gyakran csak egy személlyel és üres csomagtartóval mértek — így is messze elmarad a beígérttől.
Emellett a villanyautók gyártása során is jelentős a károsanyag-kibocsátás, ráadásul az akkumulátorok összetevőinek bányászata, ugyanúgy, mint a használhatatlanná vált járművek tárolása is, elég súlyos környezetvédelmi aggályokat vet fel.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy az autókat hajtó energia sem kizárólag megújuló forrásból származik, és a töltés is — finoman szólva — kompromisszumokkal jár. A zéró emisszió felé vezető út egyik fontos lépcsőfokát, a hibrideket is valahogy mindig átugorják. Annak idején még az első verziókban elég kicsi volt az akku, így ezek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ám ma már simán elmennek akár 100 kilométert is, ami a legtöbb felhasználó számára elegendő lehet a városi közlekedésben.
A képeket a DALL-E generálta
Viszont valahogy mindig elfeledkeznünk egy másik fontos szereplőről, a hidrogénüzemű autókról, melyek ugyan még nem terjedtek el széles körben, de számuk folyamatosan növekszik. Az első, hidrogénnel működő belső égésű motort még 1807-ben tervezte egy svájci mérnök. A hidrogén környezetbarát alternatívája a benzinnek és az akkumulátoros elektromos autóknak egyaránt. Annak ellenére, hogy már több hidrogénes jármű is elérhető, még elég ritkán találkozni velük. A hidrogénhajtás kétféleképpen működhet: vagy a hidrogén elégetésével, hasonlóan a hagyományos belső égésű motorokhoz — itt a kibocsátott égéstermék a vízgőz —, vagy hidrogénből és oxigénből állít elő elektromosságot. Az üzemanyagcellában gerjeszt elektromosságot a két anyag találkozása, aminek a mellékterméke színtiszta H2O, vagyis víz. Ez utóbbi esetben az akkumulátoros elektromos autókhoz hasonlóan működik, de a lényeges különbség, hogy itt az energia más forrásból származik. Szóval a gép szintén elektromos, de hidrogénre van szüksége az áram előállításához. Akárcsak egy teljesen hagyományos villanyautó, csak saját áramfejlesztővel szerelték fel, magának termeli az energiát, nem kell úgy felölteni, mint egy elektromos autót. A hidrogénautóknak számos előnyük van, a legfontosabb, hogy nincs károsanyag-kibocsátás, a tankolás gyors és egyszerű, az üzemanyagcellák hosszabb élettartamot nyújtanak, és a hatótáv nagyobb, mint a legtöbb elektromos autóé. A csúcstartó, a Toyota Mirai hatótávja egy tankolással 650 kilométer, viszont egy Guinness-világrekordot is felállítottak vele. A normális 5 perces hidrogéntankolással 1359 kilométert tettek meg. Persze ha ilyen hatótávot szeretnénk elérni, akkor kerülni kell a nagy sebességet, a hirtelen gyorsulásokat, fékezéseket és az elektromos áramot használó berendezéseket.
A hidrogénjárművek előtt álló akadályok közé tartozik a korlátozott töltőinfrastruktúra, a hidrogén szállításának nehézségei és a magas költségek. A hidrogén előállításának tisztább módszerei és az infrastruktúra fejlesztése nélkülözhetetlenek a hidrogénjárművek elterjedéséhez. Jelenleg még kevés ilyen autó van forgalomban, de számuk növekszik. Reméljük, most nem kell megvárnunk a lítiumbányák kimerülését, hogy végre az alternatíva felé forduljunk (mint annak idején az olaj esetében).
Viszont bizakodásra adhat okot, hogy találkozhatunk hidrogénhajtású kamionokkal, óriási bányászdömperekkel, utasszállító repülőkkel, sőt még hiperszonikus hidrogén-repülőgéppel is, vonatokkal vagy újabban még kerékpárokkal is, melyekhez saját kis, otthoni hidrogéngenerátor jár.
Az új fejlesztések és a növekvő érdeklődés reményt adnak arra, hogy a hidrogénhajtás jelentős szerepet tölthet be a jövő közlekedésében, erős versenytársat állítva az elektromos autóknak.
