A legtöbbször azonban valóban csak legendákról beszélhetünk, mivel ezeket a történeteket többnyire nem sikerült bizonyítani.

Ami a bizonyított és a hihető kategóriába tartozik, az egy francia nő esete, aki 1875-ben született, és 1997-ig élt, tehát 122 éves volt a halálakor. A sokat emlegetett „brit tudósok” után az amerikai kutatók is épp a közelmúltban publikáltak egy tanulmányt, mely szerint a maximális életkor határa valahol a 115 évnél van. Erre cáfoltak most rá az egyik izraeli egyetem kutatói, akik szerint az emberélet hossza akár 140 évre is kitolható lesz.

Az öregedés egy természetes biológiai folyamat. Alapvető jellemzője az életfunkciók romlása, bizonyos szervek fokozatos leépülése, károsodása. Nem kell hozzá kutatónak lenni, hogy megállapíthassuk, az öregedési folyamat nagyon eltérő a különféle szervezetekben, emellett valószínűsíthetően hasonló mechanizmusokon alapul. Az is jól megfigyelhető, hogy nem mindenki öregszik egyforma tempóban. Az évek száma nem minden esetben tükrözi az egyének fizikai állapotát. Ha már létezik genderelmélet, akkor ezzel párhuzamosan, illetve hasonló alapokon meg lehetne alkotni a biológiai életkor elméletét is.

A genderelmélet alapjait a francia feminista filozófusnő, Simone de Beauvoir fektette le egy 1949-ben kiadott könyvében, mely A második nem címet viseli. A műben nem használta a gender kifejezést, viszont végeredményben ebben alapozta meg a genderelmélet eszméjét, melynek lényege, hogy a biológiai nemre ráépülő viselkedésmód az, amely az embereket igazán nővé vagy férfivá teszi. Ami az emberek életkorbeli különbözőségét illeti, két dologról beszélhetünk. Egyrészt a viselkedésmódról: vannak, akik előrehaladt koruk ellenére meg tudják őrizni szellemi frissességüket, szinte nem öregszenek. Másrészt az öregedési folyamatok valószínűleg nem egyforma gyorsasággal bonyolódnak le az emberek szervezetében. Ezért van az, hogy némelyek akár évtizedekkel idősebbeknek vagy fiatalabbnak tűnnek valódi koruknál.

Amikor viszont megszabják a nyugdíjkorhatárt, vagy más módon az emberek életkorához kötnek valamit, az mindenkire egyformán vonatkozik. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet definíciója szerint a munkaképesség felső korhatára 74 év. Az Európai Unióban a felső korhatárt 64 évben határozták meg. A tagállamokban a nyugdíjkorhatár a 60 és 67 év közötti széles sávban mozog. Az ENSZ Egészségügyi Szervezete, a WHO szerint az öregedés korszaka 45—50 éves korban kezdődik, és 60—65 éves korig tart. Ezután következik az idősödés korszaka, melynek hossza egyénenként változó, és átlagosan a 75. életév környékén lezárul. Ezen felül idős korról szokás beszélni. A valóságban azonban némelyek az államok jogrendjében hivatalosan meghatározott kor elérése előtt már szinte munkaképtelenek, mások pedig akár évekig jól tudnak teljesíteni.

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal egyik újabb tanulmányában megállapította, hogy a gyakorlatban világszerte jó eséllyel fordul elő hátrányos megkülönböztetés bizonyos munkavállalói csoportokkal szemben. Ide tartozik a korosabb munkanélküliek kategóriája. Az ageizmus kifejezést egy nemrégen elhunyt amerikai pszichiáter, Robert Neil Butler alkotta meg a rasszizmus és a szexizmus analógiájára. Az age szó kort jelent, az ageizmus pedig koralapú diszkriminációt. Butlert ötven éven át harcolt az idősekkel való méltóságteljes bánásmódért tudományos és politikai eszközökkel egyaránt. Neki köszönhetően jutott el a köztudatba: az időskor is lehet a fejlődés, a tanulás és a lehetőségek időszaka.

A hazai munkaerőpiacon is egyértelműen azonosíthatjuk az ageizmust mint jelenséget. Már a 40-45 év felettiek is nagy nehézségekkel találják szemben magukat, ha munkát keresnek. A sikertelenségtől való félelem okán a korosabb állástalanok gyakran már nem is próbálkoznak az intenzív munkakereséssel. A felnőttoktatás fellendítésével, a társadalmi berögződések megváltoztatásával tehetnénk meg a kezdeti lépéseket a helyzet orvoslása érdekében. Ehhez azonban az érintettek aktív részvételére is szükség van. Elöregedő társadalmunkban a jövőben ez a téma sajnos egyre időszerűbbé válik.