A hétvégén Ada volt a házigazdája a vajdasági magyarság legtömegesebb néptánc- és népzenei fesztiváljának, a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt országos rendezvényének, a LX. Gyöngyösbokrétának és a XLVII. Durindónak.

Az eseményt az Együttműködő nemzet évében hagyományaink, megtartóerőnk és együvé tartozásunk jegyében széles körű közösségi összefogással szervezték meg. A helyi Vadvirág Hagyományápoló Kör, a Fesztivál Tanácsa, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség szakmai partnerségében megvalósuló többnapos program sikeréhez hozzájárult az adai Szentháromság római katolikus plébánia és a Szentháromság gyermekkórus, az Aranykapu Művelődési Egyesület, az Első Helyi Közösség Hagyományápoló Csoportja, a Cécó Műhely és a Cécó Banda, a Szarvas Gábor Könyvtár, a Cseh Károly Általános Iskola, a Százszorszép Művelődési Egyesület Törökfaluból, a Csobolyó Művelődési Egyesület Moholról és a Hagyományok Háza Hálózat vajdasági munkatársai.

A fesztivál tisztelettel adózott a negyvenöt évvel ezelőtt Adán megszervezett Gyöngyösbokréta szervezői, valamint az Ada községbeli Bartuc Szilveszter és Vlasity Károlyné Zélity Klára előtt, akik tanítói, alkotói, gyűjtői munkásságukkal megkerülhetetlen egyéniségei voltak a vajdasági népzenei és néptáncmozgalomnak. A szemle emlékeztetett az első moholi római katolikus templom építésének 200. évfordulójára, dr. Kiss Lajos 1974-ben megjelent Horgosi népdalok című daloskönyvére, melyet az idén kibővítve újra kiadnak, és azokra is, akik 1936-ban első ízben rendezték meg Gomboson a Gyöngyösbokrétát.

A mínusz egyedik és a nulladik napon egymást követték a szellemi és tárgyi értékeinket, közösségtörténetünket bemutató kiállítások megnyitói, valamint a Vadvirág Hagyományápoló Kör, a Cécó táncegyüttes és a Cécó Banda közös műsora Itthon, a Tisza mentén címmel. Erre az alkalomra jelent meg Resócki Rolland néprajzkutatónak a Mutasd meg az utrinai utcát! című, ötévnyi törökfalui népzenei gyűjtőmunkáját összegző kötete. A vajdasági magyarság egyedülálló találkozójának csodáját a szervezők Kárpát-medencei barátaikkal, a debreceni, komlói és gyergyóalfalui nemzettársainkkal is megoszthatták.

Az összejövetel, melyen csaknem 160 fellépő csoport, szólista mutatkozott be, Szungyi Károly atya jóvoltából mindkét napon ünnepi áhítattal, illetve szentmisével, valamint a résztvevőknek és a fesztivál lobogójának a megáldásával kezdődött.

A LX. Gyöngyösbokréta megnyitóján a jelenlévőket köszöntötte Tóbiás József, a Vajdasági Magyar Szövetség adai köztársasági képviselője, aki a többi közt a magyar népzene és néptánc jelentőségét hangsúlyozta.

— Olyan kincsek ezek, amelyek generációk óta táplálják lelkünket és formálják identitásunkat. A dallamok és ritmusok, a mozdulatok és táncok nemcsak múltunk részét képezik, hanem jelenünknek is értéket adnak, az elkövetkező nemzedékek számára pedig gyökeret és inspirációt jelentenek. A népzene és néptánc azon különleges elemek közé tartozik, amelyek hidat képezhetnek múlt és jelen között, emlékeztetve bennünket arra, honnan jöttünk és merre tartunk.

Tímár Gabriella, a Fesztivál Tanácsának elnöke szerint az adai közösség összefogása, tenni akarása példaértékű, és azt az üzenetet hordozza, hogy a néptáncot, a népzenét és a tárgyalkotó művészetet tovább kell éltetni, és életünk részévé kell tenni.

— Felemelő érzés együtt dolgozni, szolgálni, érezni azt, hogy mindenkit egy cél vezérel: ápolni kultúránkat, hagyományainkat, és minden nehézség ellenére itt maradni, megmaradni a szülőföldünkön, magyarként.

„Vagyunk, fejlődünk, megmaradunk”

Dr. Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke a választási eredményeket és a nemzeti összetartozás napját felidézve azzal kezdte beszédét, hogy egy hét alatt a vajdasági magyarság immár harmadszor ünnepel.

— Küzdünk, kitartunk egyénileg is, és közösségileg is, és tesszük nap mint nap a dolgunk, évtizedek óta, vagy ha úgy tetszik, immár 104 éve, a trianoni békediktátum óta itt a Vajdaságban, Bácskában, Bánátban és Szerémségben. Ha nem így lenne, nem lennénk már itt, és nem lenne Gyöngyösbokréta, nem lenne Durindó, ahogy rengeteg intézményünk, illetve rendezvényünk sem lenne már 2024-ben Szerbiában. Ez a nagyszerű találkozó is azt bizonyítja, hogy vagyunk, létezünk, fejlődünk, és meg szeretnénk maradni. Szeretnénk megőrizni identitásunkat, hagyományainkat, és tovább örökíteni őket az utánunk érkezőkre. Számos olyan időszak volt, amikor meg kellett védeni, meg kellett óvni magyarságunkat, nyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat, amikor lábbal tiporták jogainkat, amikor háborús időszakok voltak, amikor tagadtak mindent, ami magyar, és mi mégis itt vagyunk, és nem is fogjuk feladni. Választhattunk volna másként is, de ezt nem tették elődeink sem, és mi sem fogjuk könnyen adni a bőrünket, mi sem hagyjuk magunkat. Nincs még egy nemzet, mely képes volt arra, hogy történelmének legsötétebb gyásznapját ünnepnappá varázsolja. Ezt tettük mi, magyarok, nem feledve a trianoni békediktátumot, de június 4-én ünnepelve az összetartozást, a megmaradást, azt, hogy akárhány országban is élünk, és akármennyire is önmagunkkal vagyunk határosak, kitartunk, és őrizzük a nyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat. Hiszen ahogy Márai Sándor fogalmazott, magyarnak lenni nem állapot, magyarnak lenni magatartás. Vagy ahogy ehhez nagyon hasonló módon Illyés Gyula vélekedett, magyarnak lenni nem származás, hanem vállalás.

Mielőtt megnyitotta volna a LX. Gyöngyösbokrétát, Pásztor Bálint arra is kitért, hogy van okunk az ünneplésre, hiszen minden döntéshozatali szinten jelen vagyunk a törvényhozó és a végrehajtó hatalomban, emellett a kulturális, az oktatási és a civil életünk is olyan gazdagságról tanúskodik, amely azt bizonyítja, hogy van jövőnk a szülőföldön. Arra is emlékezett, hogy Pásztor István azt mondta az LII. Gyöngyösbokrétán Csantavéren, hogy ez a rendezvény fokmérője az életerőnek, mert itt látszik meg, hogy a magyarság gyökérzete milyen állapotban van, és abból mi sarjad. Hozzátette, ünnepeljük azokat a fiatalokat, akik korunk digitális-virtuális világából ki tudnak és ki akarnak lépni, és folytatják ennek a csodálatosan gazdag, sokszínű örökségnek a továbbvitelét.

A színpompás népviseletes felvonulás után a Korzón lévő szabadtéri színpadon 32 néptáncegyüttes mutatta be műsorát. A fesztivál nem versenyjellegű, de a fellépő csoportokat művészeti bizottság értékeli, illetve segíti őket a továbbiakban.

A nemzeti összetartozás jegyében a helybeli és a vendégegyüttesek szereplésével megvalósuló Helyet, helyet nekünk is…! című produkciót, valamint a Fordulj Kispej Lovam táncegyüttes Verbunkok, pásztortáncok és legényesek a Kárpát-medencéből című műsorát is láthatta a közönség. Mindkét napon kézműves-kirakodóvásár és a Fabatka Porta népi játszótere várta a látogatók apraját-nagyját.

2025-ben Magyarittabé lesz a házigazda

A Durindó ünnepélyes megnyitóján a Szentháromság római katolikus templomban az egybegyűlteket köszöntötte Varga Lívia, az adai Vadvirág Hagyományápoló Kör elnöke, Tímár Gabriella, a Fesztivál Tanácsának elnöke, majd a rendezvényt Sárközi István, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke bocsátotta útjára. A Gyöngyösbokrétát és a Durindót örökségnek, az identitásmegőrzés egyik legerősebb jelképének nevezte. 

— 1936 óta, amikor megálmodták és első ízben megtartották Gomboson a rendezvényt, sok minden történt. Bármilyen vészterhes időben bebizonyította azonban a magyarság, hogy együtt vagyunk, van kitartásunk, van, akikkel együtt ünnepelhetünk. A Durindó és a Gyöngyösbokréta minden évben visszavár mindannyiunkat.

Csonka Katalin, a Bodor Anikó- és Aranypáva-díjas adai Vadvirág asszonykórus vezetője, a moholi Vlasityné Zélity Klára utolsó élő tanítványa népdalcsokorral kedveskedett a jelenlévőknek.

A XLVII. Durindó műsora két helyszínen, a Szentháromság-templomban és az adai színházteremben folyt összesen 123 műsorszámmal. A színházteremben hangszeres szólisták, énekcsoportok hangszeres kísérettel és hangszeres csoportok, a templomban pedig az énekes szólisták és az énekcsoportok mutatkoztak be.

A zárómondatok Varga Líviától és Tímár Gabriellától hangzottak el, majd a 2025. évi, LXI. Gyöngyösbokréta és a XLVIII. Durindó házigazdái, Magyarittabé képviselői átvették a fesztivál lobogóját.   

Az esemény a Vajdasági Magyar Szövetség ajánlásával több mint tíz éve élvezi Magyarország Kormánya támogatását, mely a Nemzetpolitikai Államtitkárság révén, a Bethlen Gábor Alap közreműködésével ér célba minden évben a seregszemlét szervező házigazdához. Az idén a MOL Új Európa Alapítvány, a tartományi titkárságok, Ada Község Önkormányzata, Szerbia Művelődési és Tájékoztatási Minisztériuma, a Csoóri Sándor Alap és a helyi T1 Kft. is a támogatók között volt. Népszerűsítésében részt vett a Pannon Rádió és Televízió, az Újvidéki Rádió és Televízió — élő közvetítésekkel és tematikus műsorokkal is kedveztek mindazoknak, akik nem tudtak jelen lenni —, a Magyar Szó napilap, a Hét Nap hetilap és a Vajdaság Ma hírportál. Mindezen partnerségek jóval túlmutatnak az anyagiakon, hiszen ünneppé varázsolják a jeles alkalmat, valamint a szülőföld és az otthon megtartóerejéről tanúskodnak.