Bajáról érkezett a Reiner házaspár, Éva és Ottó. Nem először vesznek részt az oldtimer-találkozón, és mindig szívesen jönnek Vajdaságba. Ottó már nyugdíjas, ezért könnyebben szervez magának akár többnapos túrákat is, de Éva is igyekszik elkísérni a férjét a különféle rendezvényekre.

A bajai Reiner házaspár, Éva és Ottó

* Baja viszonylag közel van, nem kellett túl sokat motorozniuk. Hogy bírta a járgány?

R. O.: — A korának megfelelően: nem annyira jól. (Nevet.) A kuplunggal baj van, meg nagyon meleg is van, az sem teszi könnyebbé a helyzetet. Mindig van egy kis szerelés, de azért megy, és ez a lényeg.

* Meséljenek nekem egy kicsit magáról a motorról. Én abszolút laikus vagyok, nekem hogyan mutatná be ezt a kétkerekűt?

R. O.: — Ezt a valamikori Német Demokratikus Köztársaságban gyártották, 1970-ben, akkor jött be ez a típus. Addig a régebbiek voltak, és 1972-ben én toltam ki a bajai állami áruházból. Azóta nálam van. 250 köbcenti, 12 lóerő, kétszemélyes. Azt lehet mondani, hogy még soha nem hagyott ott sehol. Voltak olyan évek, amikor nem annyira használtuk — házépítés vagy más okok miatt —, de most járunk veterántalálkozókra, meg hét közben is, ha elugrunk valahova, akár egy csavarért a boltba, akkor ezzel megyünk.

* Azt mondja, hogy még sosem hagyta ott. Hol van az az ott? Mi volt a legnagyobb táv, amelyet megtett ezzel a motorral?

R. O.: — A leghosszabb út? Magyarországon volt egyszer egy körtúra, több mint ezer kilométeres, hárman voltunk motorosok, hat személlyel. Azt is gond nélkül végigcsináltuk.

* Ehhez egy feleség támogatása elengedhetetlen. Hogy lehet kibírni, hogy a kedves férje egész nap odakint bütyköl?

R. É.: — Addig sincs bent! (Nevet.) Az az igazság, hogy én ehhez hozzá vagyok szokva. Meg hát én is dolgozom, nem vagyok mindig otthon, és szerintem ez egy nagyon szép hobbi. Ahogy mondják: nem iszik, nem dohányzik… Veszi a motorokat, az igaz, mert nem csak ez az egy van, de ez nekem nagyon tetszik, és szívesen el is megyek vele egy-két helyre, ha van rá lehetőség. Nem mindig, de azért a legtöbbször vele tartok.

* Van kedvenc rendezvényük, ahova szívesen járnak vissza?

R. O.: — Ez a szabadkai. Voltam már itt egyedül is, de ha jól számolom, mindent összevetve körülbelül tizedszer vagyunk itt a huszonhét alkalomból, amennyi veterántalálkozót a szabadkai Old Timer Régi Járművek Kedvelőinek Egyesülete szervezett eddig.

R. É.: — Meg a szegedire is előszeretettel megyünk, az is nagyon jó. Más jellegű, de oda is szívesen visszatérünk mindig.

* Mik a tervek a jövőre? Meddig bírja még a masina a nagyobb utakat?

R. O.: — A koromnak megfelelően már gondolkoztam rajta, hogy valami könnyebbre váltok, mert ez már azért elég nehéz a maga 140 kilójával, meg a másik motorom is, de nem megy. Nem tudok lemondani a motorokról. Erőlködöm még, amíg bírom.

Id. és ifj. Berzsényi Mihály Tápiószeléről érkeztek a rendezvényre, igazi időgépben: egy 1970-ben gyártott Moszkviccsal. Id. Berzsényi Mihály a második tulajdonosa a járműnek.

Id. és ifj. Berzsényi Mihály

— Ennek az a története, hogy 1971-ben nősültem, és ez volt a vőlegényes autó, ezzel mentünk az esküvőre.

* Tehát már a kezdet is kalandos volt. Hogyan került önhöz?

— Majdnem a szomszédunkban volt ez az autó, egy TSZ-elnöké volt, majd a halála után került hozzám.

* Mi volt a kedvenc élménye ezzel az autóval? Persze, a nősülést leszámítva.

— Sok helyen voltunk már vele, szoktunk veteránkiállításokra járni, itt most először vagyunk jelen ezzel a kocsival, mert nem ez az egyetlen régi járművünk, korábban másikkal voltunk. Rendszeresen járunk ilyen rendezvényekre, például Miskolcra, de másfelé is. Nem csak az autókat szeretjük, a motorokat is: van sok Pannóniánk, hat-hét biztosan. Autóból is van öt-hat, Opel, kétütemű Wartburgok…

* Van kedvencük?

— Mindig az, amelyet éppen hajtunk, amely üzemképes. (Nevet.)

* Erről eszembe jutott: vajon mit kedvel jobban egy oldtimer-tulajdonos? A régi vagy az új kocsikat? Melyikben utazik szívesebben?

— Hááát, az új az csak jobb! (Nevet.) De azért jó ez is, a régi kocsiknak van hangulatuk. Amerre megyünk, mindenhol megnézik, megcsodálják, hogy milyen ez a régi autó. Kétévente jár műszaki ellenőrzésre, minden engedélye megvan, és nagyon jól megy. Van annak valami varázsa, ha egy ilyenbe beleül az ember, és így vág neki az útnak. Egy kicsit olyan ez, mint egy időutazás.