Budapest, Belváros-Lipótváros — 2023. április 28.
„Román György művészi világa öntörvényű, nem sorolható kategóriába. Gyermekkori siketségéből is adódó magánya ellenére kora légkörében élt, felfogta, érzékelte és ábrázolta az őt körülvevő világ ellentmondásait, visszásságait. Képein ezek felett ítélkezik, a »piszok ellen« küzd, azt akarja az emberek belsejében is, a külső világban is megsemmisíteni” — olvasható egy munkásságát méltató tanulmánykötetben. A hivatkozásul választott szócikk szerzői ekképpen jellemezték a mestert: „Azon képzett festőművészek egyike, aki világlátása, érzékenysége folytán a naiv művészethez áll közel.”
„Képein nem mindennapi élményeit, álmait, fantasztikus ábrándképeit és gyermekkori emlékeit örökítette meg hol humorral, hol keserűséggel, de mindig szívbe markoló költői sejtelmességgel.” (Külső hivatkozás: kieselbach.hu)
Román György 1981. szeptember 1-jén hunyt el Budapesten.
Fényképezte: Martinek Imre