Az Országgyűlés 2015. november 3-án hozta meg határozatát, így már az elmúlt négy évben megannyi rendezvény, konferencia, találkozó, valamint a magyar közmédia egész napos műsorai, tematikus programjai is a közös felelősségre, az odafigyelés és a törődés fontosságára, a szórványmagyarság közösségeiben folyamatosan teremtődő értékek gazdagságára emlékeztettek, hívtak a közös ünnepre. Nem sokkal a magyar Országgyűlés határozata után a Magyar Nemzeti Tanács a magyar szórvány napját beemelte a vajdasági magyarság ünnepei és jeles dátumai sorába. Ez alkalomból a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség a Magyar Nemzeti Tanáccsal közösen Vajdaságban is minden évben ünnepi rendezvényeket szervezett: először Kupuszinán, aztán 2017-ben Szabadkán, 2018-ban Tiszakálmánfalván, tavaly pedig Magyarcsernyén. Az idén az ötödik vajdasági ünnepséget a szerémségi Szávaszentdemeterre tervezték, viszont a járványügyi helyzet miatt a szervezők arra kényszerültek, hogy más formában tartsák meg. Az MNT és a VMMSZ a Pannon Televízióval közösen november 14-én egy alkalmi összeállítással tartotta meg az ünnepet, ezzel köszöntve a vajdasági magyar sziget- és szórványközösségeinket.

Sutus Áron

— A vágyunk, tervünk az volt, hogy 2020-ban az önmagáról sosem lemondó szávaszentdemeteri magyar közösség ünnepi hívó szavának tehessünk eleget. Ugyanakkor tudjuk jól, a járványügyi helyzet, de a felelős viselkedés, egymás egészségének védelme is most egész mást követel mindnyájunktól. Az idei évben egy kicsit másként, más formában, de ugyanazzal a hittel mutatjuk fel a szórvány- és a szigetmagyarság csodálatos értékvilágát, értékteremtő és közösségmegtartó munkálkodását, mindennapi szolgálatát — emelte ki az ünnepi műsorban Sutus Áron, a VMMSZ elnöke. — Próbáljuk meg azért mégis egy pillanatra elképzelni, hogy Szávaszentdemeteren, Sremska Mitrovicán járunk, a helyi Szent Demeter-templomban, Szent Dömötör vértanú szülőhelyén. Az ő hite, hajlíthatatlansága, szent élete is mutasson utat, példát mindnyájunknak. Egyúttal mutasson utat, adjon erőt az önmagáról sosem lemondó mitrovicai magyar közösség! Micsoda szívvel, a lélek és azon túl az emlékezet micsoda erejével nyilvánítjuk ki azt, hogy a szülőföldhöz kötő gyökerek eltéphetetlenek, megerősíthetőek! S mindebben mennyi, de mennyi gondolat, akarás, jobbító szándék, mennyi, a jövőformálásban bízó mindennapi cselekedet, megannyi hitforrás, nemzetszolgálat, nemzeti helytállás, nemzetépítő tett… Mit üzenhet számunkra ezen ünnepünk? Arról regél, hogy a sziget- és szórványmagyar közösségeink nap napra rá kirajzolják az egyetlen tájat kötelékeivel, értékeivel, imáival, szentjeivel, hegyeivel, templomaival, iskoláival… A marasztaló s a hazahívogató fészek helyrajzát, szótárát, családtörténetét, eredetmondáit, az elmondhatatlan evidenciákat, mártírok életútjait, az egyszeri ember–embör örök bölcsességeit s csontig hatoló intelmeit. Útravalóul: maradásul, megmaradásért. Az indulás, a hazatérés hitforrásául. Ez az ünnepünk a fáról is regél. A fáról s gyökereiről és szárnyairól. Szárnyairól a víztükörben. Szárnyairól, melyek az égig és ugyanabban a pillanatban a mélyig hatolnak. A szárnyról. A marasztaló repülésről. A szárnyként suhogó gyökérről s rögökről. Nyelvről, helyről, szellemről, ősi fohászokról, az ígéret és a kapaszkodók foglalatairól. Korunk és nemzetünk legnagyobb kihívásairól és az el nem mulasztható cselekedetekről, a megpecsételő cselekvésről regél ünnepünk. Ringatókról, felújuló iskolákról, háromszáz éves–évgyűrűs kápolnákról, templomocskákról, közösségi színterekről. Kitüremkedő, nem is kitüremkedő: kiemelkedő szigetekről. Költőinkről, dalnokainkról, néptanítóinkról, lelki s szellemi honvédőinkről s lelkészeinkről. Ünnepre hívnak, csalogatnak a harangok. Ünnepbe borul az egyetlen táj. Amerre a szem ellát: megmaradásvágy, lobogó megmaradásvágy — mondta Sutus. Később ekképp folytatta: — Szemünk előtt születik a szülőföld, nézzünk csak körül, tekintsünk körbe! Ha hűségesen figyelünk, feltárulhat, feltárul előttünk: a firigyházi búcsú csodálatos szentsége, Hertelendyfalva tájháza, a terjáni napsugaras szilfakereszt, Palánka megújulni vágyó magyar háza, a sándoregyháziak máig nem csillapodó öröme, hisz otthonra lelt összetartó magyar közösségük. A nemrég megjelent székelykevei citerás lemez, a verseciek honismereti kirándulása, az ürményháziak új szárnyra lelt néptáncegyüttese, a nemrég átadott padéi nyári színpad. A kisoroszi kerámiaműhely, a nagykikindai utánozhatatlan önkéntesség. N. Czirok Ferenc költői opusa, örök érvényű sorai. Palatinus Alen plébános üdvözlő orgonajátéka a verseci Szent Gellért-katedrálisban. Fiser és Király atyák mérhetetlen hiánya, a mitrovicai Szent Demeter-templom varázslatos vitrázsai s a település lelkes anyanyelvápoló csoportjai, közösségei. A nemrég Zomborban leleplezett Kiss Lajos-emléktábla és a Muzslyán felavatott Sziveri-szobor. A félszász éves csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület. A hetvenöt évesek: a nagybecskereki Petőfi Magyar Művelődési Egyesület, a nagykikindai Egység Művelődési Egyesület és a kisoroszi magyarság közösségi szervezete. A tizedik jubileumát ünneplő Szűcs Imre Gyermekvers- és Prózamondó Verseny. A maradéki óvodaközpont, a szórványközpontok alázatos és pótolhatatlan szolgálata. Az észak-, a közép-, a dél-bánsági, a szerémségi, a dél- és a nyugat-bácskai magyar közösségi élet s igen, a kupuszinai turulmadár védelmező szárnyai is! Mit üzen hát számunkra ez az ünnepünk? Legtöbbek és legtöbbünk reménye szerint bizonyosságot. Elsősorban annak bizonyosságát, hogy a bácskai és a bánsági szántások, a szerémségi szőlőtőkék, a síkság, a domboldal és a közös folyóink felett képződő köd nem homályosít, mindinkább a belekapaszkodást, a ragaszkodást regéli. Annak bizonyosságát üzeni, hogy van helyünk a világban, itt, a Kárpát-medencében, itt, a Délvidéken, kicsiny szülőfalunkban. Van feladatunk, van kiért és kivel: szívós sóvirágokként, eltéphetetlen gyökerű fákként — zárta ünnepi gondolatait Sutus Áron.

A műsorban közreműködött Jaksa Dominika csókai, többszörösen díjazott versmondó, Kemény Mária pancsovai népi énekes, Ördög Lóránt kisoroszi citerás, Móger Tímea költő és Kónya Sándor versénekes, zeneszerző.

Jaksa Dominika

Kemény Mária

Ördög Lóránt

Móger Tímea és Kónya Sándor