A muzslyai Emmausz fiúkollégium

Aki az utóbbi 15 évben figyelmesen követte a nagybecskereki magyar tannyelvű általános és középiskolai osztályok sorsának alakulását (ésszerűsítését, magyarán: bezárását), emlékszik arra, hogy egy kemény évtizeden keresztül küzdöttünk a miloševiæi rendszerben a magyar osztályok újranyitásáért.1. A döntéshozók meg az őket kiszolgáló nemzettársaink (nem is egy akadt) azzal a kifogással utasították el simán a jogos követelményt, hogy nincs elég magyar gyerek a magyar tagozatok megnyitásához. Ez néhány évre a vesszőparipájukká is vált.
Hogy az igazság dokumentáltan kerüljön napvilágra, éveken keresztül vidéken tanító segítőkész kollégáimnak köszönhetően (minden anyagi juttatás nélkül) térképeztem fel egész Közép- és Dél-Bánát és egyes észak-bánáti általános iskolák magyar tagozatainak a létszámát, s egyben pályaválasztási fölmérést is végeztem. Ezek az adatok kerültek különböző rendű és rangú felelősök, ügyintézők elé, túl sokáig minden eredmény nélkül.
A társadalmi rengések után beálltak a pozitív változások. Sokan ezt elégnek találták/találják, pedig mindent csak folyamatában, változásaiban (panta rei) szabad és lehet szemlélni, majd mérlegelni és összegezni, végül minősíteni az eredményeket. De teljes egészében nincs ám így. Hogy ki tehet róla? Az ujjal mutogatás helyett inkább a tényekről meg a teendőkről beszélnék.
A 90-es években a középiskolai magyar osztályokat megszüntették. Kivétel csupán a gimnáziumi általános irányzatú osztály volt, amely (a szakirányú oktatás sötét korszakát kivéve) folyamatosan működött.
A 2000/2001-es tanévben osztályok nyíltak még a villamossági szakközépiskolában (négyéves RTV szak, meg a hároméves háztartásigép-szerelő szak), az egészségügyiben (a négyéves ápolói szak), a textiltechnikumban (egy hároméves osztály - elsősorban leányoknak, a varrónői szak), a gimnáziumban egy általános irányzatú osztály. A megnyílt tagozatok nem elégítették ki az igényeket, mert a közgazdasági középiskola a tagadhatatlan érdeklődés ellenére sem írt/ír ki pályázatot magyar osztályra.
A 2001/2002-es tanévben némileg módosult a helyzet. A varrónői szak helyett a mezőgazdasági középiskola indította be a mezőgazdasági gépszerelő és -kezelő osztályt. Az érdeklődés itt, vagyis a fiúk körében sem volt nagyobb, mint a leendő varrónőkében. A villamossági szakközépiskola felméréseinket tekintetbe véve az RTV helyett a számítógépszakra írt ki pályázatot. Ez telitalálat volt. 32 fővel indult a magyar osztály a villamossági technikumban 2001 őszén. A kezdeti előrelépések után a villamossági szakközépiskolában leépítés történt: nem írtak ki pályázatot a szakmunkásképzős osztályra. Sajnos, ez a ,,visszalépés” (habár a jelentősége megérdemelte volna) nem került a figyelem középpontjába, pedig többször is írtunk róla. Az egészségügyiben ismét ,,telt ház” volt, 30 fővel.
A 2005/2006-os tanév: aki csak a statisztikát nézi, leszögezheti, hogy az elsődleges visszaesés után a magyar osztályok száma nem változott. Az eredmény azonos, de az összeadandók (!) már nem. Míg első alkalommal a mezőgazdasági csak a textil helyett volt, addig 2005 szeptemberétől már a villamossági szakiskola háztartásgép-szerelő osztálya helyett is. Ha most már mi is ragaszkodunk a számokhoz, akkor azok kíméletlenül azt mutatják, hogy visszalépés történt. Öt osztály helyett csak négy első osztály van jelenleg a Bega-parti városban. Ez pedig 20%-os csökkenést jelent. Elborzasztó az esetünkben.
Bontsuk tételeire: A 2005/06-os tanévben a gimnázium első osztályába 26 diák jár, az egészségügyi-ápolói szakára 30, a villamossági technikum számítógépesei 33-an (!) vannak, a mezőgazdasági 3 éves tagozatára 13 (tizenhárom!) tanuló iratkozott. Sokan elsiklanak fölötte, de a lényeges mulasztások közé tartozik még az is, hogy a lányok teljesen kimaradtak a hároméves képzést nyújtó osztályokból. Alaposabb elemzés után még sok hátrányt jelentő tényezőt sorolhatnánk föl. Pedig Nagybecskerek magyar osztályainak mágneses vonzóereje lett. Az előzőekből ugyan kiderül, hogy nem beszélhetünk a minőség ugrásszerű változásáról, extra szakosításokról (sőt!), de beszélhetünk két egyházi kollégiumról (a nagybecskereki leánykollégium 40, a muzslyai fiúkollégium - hivatalosan - 60 férőhelyes), tehát a magyar tanulóifjúság több mint 100 tagjának nyújtanak biztos otthont, értékmegtartó keresztény nevelést. A kollégiumoknak minden iskolaév kezdetén a túljelentkezéssel kell megbirkózniuk, ami egyben a tanulni vágyó, magyar nemzetiségű, városunkba gravitáló diákok nagy számának - ne feledjük szórványságunkat! - ékes bizonyítéka. Az utóbbi és az előbbi tételek egymással homlokegyenest ellentétben vannak. Kollégiumaink nagy előrelépést jelentenek anyanyelvű oktatásunkban. Magam voltam az egyik leglelkesebb szószólója, aki pl. már akkor írt a fiúkollégiumról, amikor még az alapjait sem tették le, csak az elképzelés volt meg. De most azt is le kell írnom, hogy ennyi nem elég a Nagybecskereken tanuló és itt tanulni kívánó magyar fiataloknak. Nem topoghatunk tovább egy helyben, lépnünk kell! NAGYOT. Tudjuk, hogy a kollégium mit foglal magába, meg azt is, hogy bármennyire korszerű, bármilyen többletadottságai vannak is, nem helyettesítheti az iskolát.
ESÉLYEGYENLŐSÉG KELL!
Amikor a nemzetiségekről van szó, a statisztika, az adminisztráció, vagyis mindazok, akik számokkal állnak elő, külön kedvelik, és gyakran alkalmazzák is a százalékokat. De addig nincs esélyegyenlőségünk, amíg mi 40-, 60-, 80%-osak vagyunk. ,,Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet, / Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet” - írta Petőfi Sándor már a XIX. század közepén. Mi is a jognak asztalnál egyformán/egyenrangúan akarunk helyet foglalni. Esetünkben ez a százalékok nyelvén csakis 100%-ot jelenthet. Ami azon alul van, az mind csak (ön)ámítás. Annál inkább, minél közelebb vagyunk, vagy szeretnénk leni az Európai Unióhoz, ahol az anyanyelvű oktatás az alap, erre épül az átjárhatóság meg a permanens tanulás. De erről később. Most még a helyi vonatkozásokról.
MEGOLDÁS2: VAJDASÁGI MAGYAR ISKOLAHÁLÓZAT - A KÖZÉP- ÉS DÉL-BÁNSÁGI MAGYAR NYELVŰ OKTATÁS ÉS KÉPZÉS BIZTOSTÍTÁSNAK FELTÉTELRENDSZERE. A szórványmagyarság anyanyelvű oktatásának jövőjét is biztosítja a vajdasági/délvidéki magyar iskolahálózat. Ezért a háló lesz az a biztosító rendszer, amely fenntart minden szórványban működő oktatási intézményt az óvodától az egyetemig.
A 2001-ben visszaállított néhány középiskolai osztályunknak köszönhetően Nagybecskerek ismét a bánsági magyar nyelvű oktatás központjává vált. Itt is hangsúlyoznunk kell: az utóbbi két évben 2 középiskolában két magyar osztállyal lett/lesz kevesebb. A visszarendeződés tagadhatatlanul megkezdődött. Többek között ez is határozottabb érdekvédelmi tevékenységet igényel. A középiskolai oktatás kérdése Nagybecskereken egybeforr az általános iskolákban folyó magyar tannyelvű oktatással. Amikor erről beszélünk, már nemcsak magára a városra gondolunk, hanem az őt körülvevő településekre is, ahol vannak vagy voltak magyar osztályok.
Dél- és Közép-Bánság területén a következő megoldásokat lehetne alkalmazni:
Versec: A magyar ajkú óvodások száma indokolja, hogy újranyíljon egy magyar tannyelvű általános iskola (távlatilag: elsőtől nyolcadikig). Fejértelep: Visszaállítani a néhány éve megszűnt magyar osztályokat. Sándoregyháza: A jelenlegi helyzetből kifolyólag visszaállítani, amit lehet. Magyarittabé: Kapja vissza az önálló általános iskoláját, autonóm tantestülettel. Erzsébetlak: Az összevont alsó tagozatokon a magyarul tanuló diákoknak biztosítani az anyanyelvű oktatást a felső osztályokban is. Megoldás lehet: diákbusszal szállítani őket a nagybecskereki általános iskolába, ahol különben is kis létszámmal működnek az osztályok. Ezt a megoldást már több évtizede alkalmazzák a lukácsfalvi gyerekek esetében.
NAGYBECSKEREKI ISKOLAKÖZPONT
Nemcsak városunk, hanem nyugodtan állíthatjuk (példának okáért gondoljunk a Nagykikindáról, Tiszaszentmiklósról, sőt, a Bácskából érkezett diákjainkra, akik között van horgosi, temerini, óbecsei stb.) egész Bánság (és egyes bácskai települések) magyar nyelvű oktatásának jövőjét biztosítaná a leendő központ. Itt kapna helyet a magyar óvoda, a napközi, az általános iskola és annak napközije, valamint a középiskolai központ. A középiskola (európai mintára) magába foglalná a gimnáziumot, a szakközép- és szakiskolát. Tanári karát pillanatnyilag szinte 100%-osan meg tudnánk oldani a helyi oktatókkal. Városunkban több olyan épület is létezik, amely a visszaszármaztatás után (tatarozás és korszerűsítési munkálatok elvégzésével) részben, míg egy épület teljes egészében eleget tehetne az előzetesekben felsorolt igényeknek. Tehát telek van, épület is, csak még jogilag nincs tisztázva a tulajdon kérdése.
Egyéb feladatok: 1. Az iskolásoknak járó anyagi támogatást kiterjeszteni a magyar óvodába járó gyermekekre is. 2. Jogi hátteret biztosítani annak, hogy ne csak szerb állampolgársággal rendelkező pedagógusok taníthassanak. 3. A magyar ajkú magyar osztályokban tanító pedagógusok munkáját bizonyos anyagi juttatással is ösztönözni. 4. Pedagóguspanziókat, lakásokat biztosítani. (Pl. Muzslyán majdnem ingyen lehet olyan új ingatlanokhoz jutni, amelyek egyszerre több pedagógusnak, pedagóguscsaládnak is megoldanák a lakhatási gondjait.) 5. Vendégtanár-szállót (szállásokat) létrehozni. 6. Hathatósan támogatni a nagybecskereki leánykollégiumot és a muzslyai Emmausz fiúkollégiumot (amelyek lehetővé teszik, hogy a vidéki fiatalok nagy hányada, jelenleg 100-nál több, otthonra leljen, korrepetáljon, kirándulásokon, továbbképzéseken vegyen részt stb.) 7. Biztosítani több (mikro)buszt az ingázó diákok, tanárok számára.3
A BÁNÁTI MAGYAR NYELVŰ OKTATÁS ÁLLOMÁSAI:
1. NAGYBECSKEREKI ISKOLAKÖZPONT
2. VAJDASÁGI ISKOLAHÁLÓZAT
3. Hosszabb távon elsődleges feladatunknak tekintem a RÉGIÓ-ban való gondolkodást és a megoldás keresést.
1 A bele nem nyugvó, mást akaró ,,hangoskodók"-at pedig ,,megregulázták”. Ennek ,,ékes” példája saját esetem is. Amit csupán a Hét Nap nem hallgatott agyon, hanem többször is közzétett. Ezt ezúttal is köszönöm szépen.
2 Tervezet
3 Megjegyzés: A MEGOLDÁS kezdetű szöveget egyeztettem Kalapiš Stojan szalézi szerzetessel, az Emmausz fiúkollégium igazgatójával, aki egyben támogatja is a tervezetet. Ezt a szövegrészt eljuttattam a Magyar Nemzeti Tanács oktatási kérdésekkel foglalkozó bizottságának is.








??

??

??

??

1