és akkor az ádám elmesélte hogy az apja

                          a samu bácsi

a híres tűzoltó parancsnok látta a filozófust

                            melyiket

azt amelyik megfogalmazta az örök körforgást

hol látta

turinban

olyan volt a bajsza

mint egy gyémántszökőkút amely különösmód

akárha égő szeméből zuhogott volna alá

megfagyva

sosem is szörnyűbb zokogást

mit csinált?

ki

a filozófus.

szalad az ó-kanizsaiak tűzoltózenekara után

ha nem hiszed megnézheted

ott a samu bácsi a győztes csapat tablóján

addig azért mégse rohanj vissza a szőke tiszába

Oláh Tamás szervező a Tolnai-szöveggel

Tolnai Ottó Wilhelm-dalok, avagy a vidéki orfeusz című, a Jelenkor Kiadónál 2009-ben megjelent kötetéből a szőke tiszából a szőke tiszába című versét olvasták fel (ebből közöltünk egy részletet) a triciklifesztiválozók a magyarkanizsai tűzoltóság előtt, majd még 200 métert sem tekertek, és máris odaértek a második állomás, a Prizrenac pékség elé, ahol T. Kiss Tamás idézett fel egy, a helyszínhez kötődő részletet első kötetéből, A tükörtestvérből — mely a Forum Könyvkiadó Intézet 2011. évi regénypályázatának győztes kézirataként látott napvilágot —, miközben a résztvevők stílusosan bureket reggeliztek, letanyázva a pékséggel szemben.

— Rengeteg szemelvényünk van, a legrégebbi, melyet ma olvasunk, egy Csáth-írás, mely 1909-ből származik. Nagyon sok Tolnai-mű lesz, Koncz István költőnknek is lesznek szövegei, illetve különféle helyszíni riportok, tehát a zsurnalisztika is megjelenik a túra során, mely egyszerre irodalom, helytörténet és kerékpározás. A Triciklifesztivál egy szegedi koncepcióból ered, tavaly szervezték meg először, és most csatlakozott hozzánk egy szegedi csapat, melynek tagjai pénteken, mintegy a nulladik napon kerekeztek át a határon, és velünk tekernek a városban. Ez egy kb. 18–19 km-es túra, és nem csak városi, hiszen kibiciklizünk egészen az ilonafalvi Baráthok kútjáig, ahol Berényi Emőke és Herédi Károly szerkesztők bemutatják a Vajdasági ládafiát. Az irodalom és a helytörténet kapcsolja össze ezeket a helyszíneket, lesznek velünk élő szerzők és szövegek, melyeket egy-egy helyszínen — az említettek mellett a vasútállomáson, a Kiss-Bús-tanyán (ahol Bíró Tímea, valamint a Híd folyóirat kötetével ismerkedhetnek meg az érdeklődők), illetve a délutáni városi biciklitúra állomásain, azaz a Jézus szíve szobornál, a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskolánál, a Kisparkban, a Népkertben, a töltésen, a Tisza-parton, illetve a Cserkésztelepen — fogunk interpretálni, megidézni performance jelleggel. A szegediek, illetve kanizsaiak mellett szabadkaiak és távolabbról érkezők is velünk tartanak, vannak köztünk doktoranduszok, irodalomkedvelők, írók, hallgatók, és bármikor bárki csatlakozhat hozzánk — foglalta össze Oláh Tamás, a szervezőcsapat tagja.

A fesztivál máris kinőtte magát, pedig ez volt az első ilyen rendezvény a csönd városában, mely sok írót és művészt inspirál(t), mintegy ötvenen regisztráltak ugyanis az eseményre. Muhi Kristóf az irodalom iránt érdeklődő kanizsai fiatalként jelentkezett.

— Budapesten élek, ott dolgozom, hétvégenként általában itthon vagyok. Ritkán szokott ilyen jó esemény lenni! Egyrészt az irodalom is érdekel, másrészt a bicajozást is szeretem, a kettő együtt számomra tökéletes. Nagyon izgalmasak a megállók, a szövegek, és bár hivatalosan egyedül jöttem, nagyon sok ismerőst találtam a társaságban.

Ludmán Katalin a Miskolci Egyetem irodalomtudományi doktori iskolájának a doktoranduszhallgatója, és Debrecenből érkezett a Triciklifesztiválra.

— Én úgy kerültem ide, hogy részt vettem a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezetének a konferenciáján még 2021 decemberében Nyom-követés címen, de akkor a COVID miatt nem tudtuk a konferenciát Palicson megtartani, online valósult meg, és a szervezők most ezzel „kárpótolnak” bennünket. A biciklizést kihagytuk, Palicson van a szállásunk, így autóval jöttünk, ám a könyvbemutatókon jelen vagyunk. Először járok Magyarkanizsán, a Baráthok kútja pedig csodálatos hely. Én alföldi vagyok, debreceni származású, így ez a táj nagyon kedves a szívemnek.

Irodalom három keréken — első állomás a tűzoltóknál

A magyarkanizsai Berec Judit kiskora óta biciklizik a kanizsai természetjárókkal, szakadó esőben és tűző napsütésben, így a szombati hőség egyáltalán nem zavarta a tekerésben — sőt, előző nap Szegedet is megjárta két keréken.

— A szegediek elé mentem bicajjal, majd onnan természetesen vissza. Nekik ez 35–40 kilométer volt, nekem meg a duplája, és erre jön a mai táv. Jómagam is szeretek írni, verseket, novellákat, a filmszakmában dolgozom, forgatókönyvet is írok, mely konkrétan nem irodalom, mégis van valami irodalmi vonatkozása.

Megálló burekreggelivel és T. Kiss Tamással

Végre Kanizsára jutottam, háromnapi késéssel ugyan, de mégis itt vagyok. Elutazásom előestéjén ti. beültünk tanártársaimmal egy búcsúpohár sörre a Zöld Paprikába. És ott maradtunk reggelig. Nevettem magamban, de nem mentem haza, hadd tapasztalom ki még egyszer, micsoda szegényes mulatás ez itt Trencsén-Szent-Mihályon; milyen másképp mehet az ilyen Bácskában. Mondom, csak ezért maradtam ott. Az összehasonlítás miatt. Különben roppant örülök, hogy otthagytam Trencsén-Szent-Mihályt. Az új lakásom egy egyszerű hónapos szoba, kissé drágább, mint a régi, de mit bánom én, csakhogy végre itt vagyok Bácskában.
(Csáth Géza Bácska, 1902. augusztus 25.)

A közösségi biciklitúrát az idén Szegeden kívül két másik városban is megrendezték: Magyarkanizsa és Sepsiszentgyörgy is bekapcsolódott a mozgó irodalmi fesztiválba — a magyarországi városban egy héttel korábban, a romániaiban pedig egy héttel később —, így került három kerékre az irodalom.

A Vajdasági ládafia bemutatója

Ludmán Katalin és Berec Judit — triciklifesztivál a Baráthok kútjánál