„Hálás vagyok érte, hogy hagytak gyereknek lenni! Nem oktattak, nem neveltek, nem irányítottak úton-útfélen és minden pillanatban. Hagytak annak lenni, aki vagyok, aki leszek.”

Fekete István író 1900. január 25-én Göllén született. Itt kezdte meg tanulmányait, majd az iskolát Kaposváron fejezte be. 1917-ben vonult be katonának, hadiérettségit tett, majd egy évig káplárként szolgált. 1923-ban felvették Debrecenbe a Gazdasági Akadémiára, de az első félév után otthagyta az iskolát. 1924-ben kezdte meg tanulmányait a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián, ahol 1926-ban mezőgazdász-végzettséget is szerzett. Ezután a Heves megyei Bakócán kapott állást segédtisztként, itt ismerkedett meg feleségével, Piller Edittel is. Miután 1929-ben összeházasodtak, Ajkára költöztek, ahol gazdatisztként dolgozott egy birtokon. 1970-ben hunyt el szívinfarktusban.

Fotó: Nimród, 2015_103. évfolyam, 12. szám

„Elég egy mozdulat, valamilyen rég elfeledett illat, egy tárgy, egy ágroppanás, a szélnek a zizzenése, s az emlék felüti fejét, ránk néz, és olyan üdén, vidáman vagy szomorúan valódi, mint a jelen minden valósága.”

A természet iránti szeretete már Göllén elkezdődött, ahol folyamatosan járták a nádast, az erdőt a barátaival. Ballagó idő című életrajzi regényében írja, hogy első vadászélményét hároméves korában élte át. A természet iránti rajongását tehát már gyermekkorától hordozta, kíváncsi volt, hogyan működik az élővilág, ezért megfigyelte, tapasztalatait pedig leírta. Vadászni később is járt, például Kittenberger Kálmánnal és Széchenyi Zsigmonddal. A birtokon végzett munkája után hazament, és leírta élményeit, megfigyeléseit, melyeket később felhasznált regényei megírásakor. 

Első regénye 1936-ban íródott az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság történelmiregény-pályázatára. Ez volt A koppányi aga testamentuma, mely végül első helyezést ért el.

Szalai Attila rajza

A Nimród című vadászújságnak írt szakcikkeket, de szerkesztő barátja, Kittenberger Kálmán bátorította, hogy más műfajjal is kísérletezzen. 1936-tól 1945-ig az Új Idők folyóiratnak írt novellákat. 1940-ben került be a Kisfaludy Társaságba, s ez a tény akkoriban óriási megtiszteltetésnek számított, ide ugyanis csak a kor legelismertebb irodalmi alakjai juthattak be. 1949-ig a budapesti Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, ahol mezőgazdasági oktatófilmeket írt és rendezett. Ebben az időben politikai okokból nem jelenhettek meg regényei, így tanárként dolgozott. Csak két folyóirat volt hajlandó lehozni az írásait, az Új Ember és a Vigilia.

Leghíresebb ifjúsági regényei 1955 után jelentek meg. Egyike ezeknek a Tüskevár, melyért József Attila-díjat is nyert, a Bogáncs és a Vuk.

Mivel folyamatosan a természetet járta, és sok időt töltött állatokkal, minden írását saját tapasztalatai alapján alkotta meg, ezért is annyira időtállóak és igazak, s a mai napig sokat tanulhatunk könyveiből arról, hogyan bánjunk a természettel, környezetünkkel, hogyan legyünk tudatosak. Emellett pedig hihetetlenül jót is szórakozunk történetein.