- Fényképezte: Szabó Attila

Ki lesz az új polgármester? Egy fiatal, friss szakember... A kérdés, s az innen-onnan röpködő bizonytalan válaszok sokáig lázban tartották a kishegyesi választópolgárokat, annál is inkább, mert tippjük nekik is lett volna, több is, ám ez ügyben, ugye, nincs fogadóiroda. A választások után aztán felgördült a függöny, vagy még inkább: lehullt a lepel a titokról. A képviselő-testület alakuló ülésén szavazattöbbséggel Csóré Róbertet, a Magyar Koalíció 33 éves fiatal informatikai mérnök jelöltjét választották meg a község új polgármesterévé.
* A polgármesteri megbízatás kétségtelenül új tisztség az eddigi pályafutásában, de a helyi politikai életben már jócskán járatos, több funkciót is betöltött eddig. Ezek a tapasztalatok segítenek mostani feladatköre teljesítésében?
- 2000-ben a helyi közösség tanácstagja voltam, 2002-ben pedig átkerültem a községi közigazgatásba. A végrehajtó bizottság tagjaként az volt a feladatom, hogy megtervezzem és felépítsem a község korszerű informatikai rendszerét, és ezt sikerült is megvalósítanom. 2004-től a polgármester tanácsadó testületének a tagjaként dolgoztam, és számtalan projektum, program elkészítésében vettem részt. Természetesen mindez hozzásegített ahhoz, hogy egy áttekinthető képet kapjak Kishegyes társadalmi-gazdasági-politikai helyzetéről.
* Mik a tervei, célkitűzései?
- Folytatni szeretném azt, amit az elődeim megkezdtek. Tehát továbbra is napirenden szerepel az utcák aszfaltozása, a megkezdett munkákat őszig jó lenne befejezni, vagyis a tervezett 10 utcából őszig legalább hatot átadni. A Tartományi Nagyberuházási Alaptól még 4 utca aszfaltozására kaptunk pénzt, tehát ígéreteinknek megfelelően lassan kiszorítjuk a sarat a faluból. A szilárd útburkolat lerakásával persze koránt sincs vége a teendőinknek, hiszen amint elvonulnak a földkotrók és úthengerek, rendbe kell raknunk az útszéleket, kiépítenünk a padkákat és felfrissítenünk a pázsitot meg az út menti növényzetet. Ezt már a lakókkal közösen kell megterveznünk és kiviteleznünk. A vízhálózatunk sem mondható még kifogástalannak. Nincs elég ivóvizünk, s noha fogyasztásra alkalmas, a minősége, az kifogásolható. A régi vízvezeték-hálózat itt-ott még megmaradt fémcsövei korrodálódtak, s emiatt sárga az ivóvíz. A csőhálózat felújítása tehát az egyik legfontosabb feladatunk. A két meglévő kutunk mellé még ebben az évben egy újabb kutat ásatunk, remélhetőleg így elegendő ivóvízhez jutunk, s nem kell félnünk a szárazságtól vagy az ivóvízhasználat korlátozásától. A Tartományi Nagyberuházási Alaptól kapott pénzzel ezt a szükségletünket is megoldjuk tehát. A község, azaz a három település fejlődése szempontjából ugyanilyen fontos projektum egy közös, központi szennyvízelvezető csatornahálózat kiépítése. A főhálózat tervdokumentációja csakhamar elkészül, ezt követően részenként, apró lépésekben haladunk tovább.
* Az Olvasóban most valószínűleg felmerül a kérdés: miért kell milliókat kidobni az ablakon holmiféle tervek elkészítésére? Nem lenne célszerűbb ehelyett konkrét dolgokba fektetni ezt a rengeteg pénzt?
- Igen, ezeket a vádakat már jómagam is sokszor hallottam. Erre csak azt tudom mondani, hogy aki kételkedik abban, hogy a tervek elkészítésére kiadott nagy summák valamikor megtérülnek (esetleg feltételezi, hogy időközben valakinek a zsebében leülepednek), az üljön le, és gondolkodjon el a következőkön: vajon amikor családi házat óhajtott építeni, akkor mindjárt a kőműveseket hívta, és falat emelt, vagy előbb mindenféle papírok után szaladgált, hogy egyáltalán tervrajzhoz jusson? S hány ezer euróba is tellett mindez neki? Hát mindenféle építkezés ilyen előkészületeket követel meg, ezt irányozza elő a törvény. Amikor az utcák aszfaltozására adtuk a fejünket, az első egymillió dinárt bizony a tervdokumentáció elkészítése nyelte el (amiből fél utcát elláthattunk volna betonburkolattal!), de enélkül hozzá sem kezdhettünk. S ez az egymillió később 63-at ,,fialt, amiből 10 utcát aszfaltoztunk le.
* Mikor és hol épül fel az új piac? S lesz-e ismét állatvására Kishegyesnek?
- Egyelőre marad a piac ott, ahol van - dacára a törvényes előírásoknak, amelyek megszegése fölött olykor szemet huny a felügyelőség. De ez nem megoldás. A piactér kinőtte a kereteit, s az egészségügyi feltételek sincsenek meg ahhoz, hogy bizonyos élelmiszereket biztonságosan árusítsanak az eladók (hűtőpultok nélkül pl. tej- és hústermékeket). Ugyanakkor az iskola tőszomszédságában van, s itt található a Berényi-ház is, amely a hátrányos helyzetű gyerekek napközijeként fog majd működni a felújítása után. Azon vagyunk, hogy a vásártérre kerüljön ki a piac. Több változat is született arról, hogy hogyan nézzen ki. Úgy gondolom, hogy a funkcionalitása mellett bizonyos építészeti-esztétikai igényeket is ki kell elégítenie. No de ez még egyelőre várat magára.
* A környezetvédelem kevés polgármester programjában szerepel. Remélem, Kishegyesen más a helyzet, hiszen egyetemistaként sokáig épp egy környezetvédő egyesület élén állt...
- Három évvel ezelőtt kezdtük meg a községben azt a fásítási programunkat, amelyet az illetékes minisztérium támogatásával meg is valósítottunk. Ennek alapfeltétele az volt, hogy minimum 3000 facsemetét elültessünk. Az út menti szélvédő sávok kialakítását így kezdtük el: kipótoltuk a topolyai út menti fasort, s ültettünk facsemetéket a KishegyesBajsa, valamint a Bácsfeketehegy-Óbecse útszakaszokon is. A minisztérium ígérete alapján még 9000 fát elültethetünk ebben az évben, csak még nem tudjuk, merre. Kiderült ugyanis, hogy a fásítási programunkat nem minden földműves nézi jó szemmel. Sokan tiltakoznak az ellen, hogy szántójuk tövébe fa kerüljön, mert ez akadályozná a mezőgépekkel való munkát. Abban maradtunk, hogy leülünk az érdekeltekkel, és megvitatjuk a problémákat. Igyekszünk közös megegyezésre jutni. A fa fontos eleme a síksági ökoszisztémának, de nem téli tűzrevalónak szánjuk őket, hanem azért ültetjük az útjaink mentére, hogy felfogják a szelet (mely morzsolja és elvékonyítja a gazdagon termő felső földréteget) és a hófúvást.
* A Bács-ér sorsa mi lesz? Medrének megtisztítása abbamaradt?
- A medertisztítás ott, ahová a DTD munkásai hozzáfértek, megtörtént. A lakott területen, ahol, úgymond, a magánparcellák és kertek alatt folyik el a Bács-ér, a polgárok tiltakozásuknak adtak hangot, s ott a munkálatok valóban abbamaradtak. Hogy a helyi folyócska mikor lesz ismét ,,úszható, erre nem tudok választ adni. S annak ellenére, hogy - főképp a nyári hónapokban - szörnyű bűzt áraszt, mert mindenki afféle pöcegödörnek tartja, ahová beledobhat és belemoshat mindenféle szemetet, elmondhatom, hogy mégsem Kishegyes a Bács-ér legnagyobb szennyezője. Vannak törvényes rendelkezések a szennyezők megbüntetésére, és érvényesek is, csak épp hatástalanok, mert a ,,tettenérés dokumentálásától függnek. Pár évvel ezelőtt Horváth László polgármester Topolyával és Szabadkával egy közös projektumot kezdeményezett ennek a problémának a megoldására, de ez mind a mai napig nem sikerült.
* A munkanélküliség felszámolása a Magyar Koalíció pártprogramjában is szerepelt, akárcsak a községi elöljárók célkitűzéseiben is. Egy polgármester hogyan tud(na) egy ilyen aggasztó társadalmi teherrel megbirkózni?
- Az Ipari Park - melynek, tudom, hosszú története van, s afféle fantomcégként emlegetik már az emberek - létrejötte és működtetése nem álom, hanem valóság. Remélhetőleg ősszel már sor kerül az ünnepélyes alapkőletételre, s az első beruházó megérkezésére. Az elmúlt évek az előkészületekről szóltak, ami nem járt, szó szerint, kézzel fogható eredményekkel, de most már látjuk az alagút végét. Én nem tudom, hogy a községben ténylegesen hány munkanélküli van, csak azt, hogy a 10 500 választópolgár közül mindössze 2000 van munkaviszonyban! Nem ülünk ölbe tett kézzel. Állandóan figyeljük a pályázatokat a pályázatfigyelő irodánkban, s ha bármi lehetőség adódik a továbblépésre, fejlődésre, értesítjük a magánvállalatokat, a civil szervezeteket, s mindazokat, akik hozzánk fordulnak tanácsért. Sajnos, a mai polgármestereknek igen nagy elvárásoknak kell eleget tenniük: mindentudóknak és mindenhatóknak kell lenniük ebben a dinamikus társadalmi-gazdasági átalakulásban, de remélem, ügyes csapatommal elnyerjük a bizalmat.