Maga az influencer szó az angol to influence, azaz hatást gyakorol, befolyásol kifejezésből ered, és olyan valakire/valamire utal, aki/ami befolyásoló vagy véleményformáló. Az influencerek értéke a lájkok, a követők, a posztok és a klikkek száma alapján mérhető, és ma már a cégek szabadon válogatnak közülük, hogy a saját termékeikhez/szolgáltatásaikhoz a legmegfelelőbb arcot találják meg. Vagyis maga az influencer is egy termék, mely egy szponzorált tartalmat népszerűsít. A szerencsés szituáció fordítva is működik: egy influencer is rengeteg új követőt szerezhet magának, ha például egy neves üdítőital vagy kozmetikum reklámarcává választják.

Fotó: penzcentrum.hu

A különbség az influencer és az ismert ember/médiaszemélyiség között főleg az, hogy az előbbi az említett működést életvitelszerűen űzi, nem csupán jövedelemkiegészítésként, mint például egy színész. Az influencer tevékenységét az egyszerű képes posztok, blogbejegyzések és videók mellett az élő bejelentkezések és a rendezvényeken való megjelenés is segíti, mellyel még inkább kifejezi elhivatottságát az általa kínált termék iránt.

Mivel az influencerek leginkább természetes személyek, köztük és követőik között egy főleg bizalmon nyugvó kapcsolat alakul ki, melyet elsősorban személyes adatok, élmények átadásával alapoznak meg. Vonzerejük titka a közvetlenség, az egyediség és a kreativitás lehet. Ez a „paraszociális” kapcsolat a nézőben/követőben azt az azonosulási élményt keltheti életre, hogy ez velem is megtörtént…, rám is igaz…, én is ezt éreztem. Igen, az én gyerekeim is néznek videókat, igen, a YouTube-on, és igen, én is teljesen kiakadok egy-egy ficsúr YouTube-er szövegén, beszédhibáin, stilisztikai bődületein, az alja megfogalmazásain, a suttogásain, mellyel célzottan közelebb húzza magához a gyerekeket, a gyerekeimet, és még a groteszk szerepjátékoktól is gyakran dobok egy hátast. Máskor meg az együtt fogyasztásra csalogatja a nézőket, vagy éppen meglepetésjátékok bontogatására. Nyilván mindez akkor válik problémássá, ha az influencerekhez való kötődés háttérbe szorítja a valódi társas kapcsolatokat. Susan Greenfield így fogalmaz: „…a közösségi média egy olyan hangokból és látványokból álló kétdimenziós világ, mely instant információt, online identitást és az »itt és most« élénk és annyira lehengerlő élményét nyújtja, mely felülmúlhatja a minket körülvevő sivár valóságot.” A közösségi média túlzott használata immár bizonyítottan vezethet depresszióhoz, szorongáshoz, a társas kapcsolatok megszűnéséhez vagy elértéktelenedéséhez, önpusztító gondolatokhoz is. A YouTube-er pedig addig létezik, amíg követői vannak, vagyis mindent megtesz, hogy fenntartsa az érdeklődésüket — akár negatív, akár pozitív értelemben.

Fotó: yellowbird.hu

Több típust is megkülönböztetünk, főleg a követők számától függően: nanoinfluencer (5000 fő alatti követőtábor), mikroinfluencer (5000 — 100 000 követő), makroinfluencer (100 000 — 500 000 követő), megainfluencer (500 000 — 5 000 000 követő), celeb, híresség (5 000 000 fő feletti követőtábor). Jellemvonásaik vagy munkamoráljuk alapján pedig az influencerek a következőképp oszthatók fel: kifejezett aktivisták (állandóan közösségi eseményeken szerepelnek), irányadók (akik példaképként állnak követőik elé), érdeklődők és divatdiktátorok.

Az influencerkarrier felépítése legtöbbször hónapokig, évekig tartó önmenedzsmentet és folyamatos aktivitást igényel. A fenntartásához pedig állandó odafigyelésre és rengeteg munkára van szükség. A követők elvesztése nemcsak a népszerűségnek árt, de jelentős üzleti károkkal is jár. A hiteles influencer nemcsak termékek eladásában segédkezik, hanem saját karakterét, életmódját is eladja a termékek menedzselésével a fogyasztónak, akit minél közvetlenebb módon, minél őszintébben és minél hitelt érdemlőbben kell megszólítania. A kiskorú influencerek maguk is sajnos a kegyetlen marketingvilág áldozataivá válhatnak, s ezzel akár saját lelki stabilitásukat is kockáztatják, hiszen megszűnik a magánszférájuk, megtapasztalhatják a kiközösítést vagy a túlzott megfelelési kényszert, valamint az ehhez kapcsolódó szorongást is — azaz olyan dolgokat, amelyekre még nem állnak készen, hiszen személyiségfejlődésük javában tart.

Fotó: wmn.hu

Olvasni influencertáborokról, ahol az online tartalomgyártás praktikus tudnivalóin (technikai ismeretek, szerkesztés, műsorvezetés, videókészítés stb.) kívül szakemberek (pszichológus, médiakutató, médiatanár, marketinges) bevonásával arra szeretnék megtanítani a gyerekeket — és szüleiket —, hogyan tudják úgy használni a közösségi médiát, hogy ne az használja (ki) őket, és elkerüljék a tipikus buktatókat, veszélyeket.

Szülőként sokat segíthetünk azzal, ha érdeklődő beszélgetés keretében feltérképezzük, mi az, amit a gyerekek vonzónak találnak, és közben edukatív jelleggel felkészítjük őket a lehetséges veszélyekre. Ebben az is segít, ha mi magunk is jó példát mutatunk erre, vagyis nem mindegy, milyen internetes szokásokat les el tőlünk a csemete. Ha mi is meg tudunk teremteni otthon egy biztonságos védőhálót, akkor kevésbé valószínű, hogy ezt a gyermek az interneten keresi vagy teremti meg magának. A tudatos médiahasználat lenne a lényeg, a megoldás pedig a felnőtt és a gyermek kölcsönös tanításában rejlik, és semmiképp sem a közösségi médiától való elhatárolódásban.