Életének 87. esztendejében adta vissza lelkét Teremtőjének november 19-én Szénási József, a torontálvásárhelyi tekesport egyik kiemelkedő egyénisége. Józsi bácsi 1931-ben született, az elemi majd a kétéves polgári iskola elvégzése után a torontálvásárhelyi földműves-szövetkezetben dolgozott nyugdíjba vonulásáig.

Tekézéssel először 1950-ben próbálkozott, a seregből való leszerelése után. Ekkortájt a falu majd mindegyik kocsmájában még volt tekepálya, a babákat pedig kézzel állítgatták minden egyes dobás után. Eleinte a Hőss-kocsmában tekézgetett, majd a Papp-kocsmába „igazolt” át, mely a mai iskolaépület helyén állt. Az öregebb tekézők ajánlatára végül Józsi bácsi a helyi Spartacus Tekeklubba is bekerülhetett. Edzője nem volt, ezért ő is csak az idősebbek útmutatása alapján és a saját hibáiból tanulva csiszolhatta játéktechnikáját.

A 35 esztendőn át tartó aktív játékosi karrierjét — immáron edzői szakvizsgával is kiegészítve — 59 évesen zárta le. Időközben egy rendkívül eredményes helyi leánycsapat edzője is volt, mely együttes az országos és a világporondon egyaránt kimagasló eredményeket jegyzett a XX. század ’80-as éveiben.

Első sikereit úgynevezett egyéniben szerezte, bajnoka volt az akkori Dél-bánáti Ligának, majd rengeteg edzés és bizonyítás eredményeként a Nagy-Jugoszlávia címeres mezét is magára ölthette! Legnagyobb sikerének az országos válogatott csapat 1976. évi bécsi világbajnokságon elért első helyezését tartotta. Életmottójának pedig azt, hogy nemcsak a győzelmeket kell tudni elfogadni, de a vereségeket is.

Nyugodjék békében!