Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki az ő egyszerűségével, odaadásával, tehetségével sokat tett kis falunk, Oromhegyes hírnevéért.
Több évtizede, amikor én a véradást szerveztem, feltűnt mindannyiunknak egészséges humorával, szókimondásával. Később bekapcsolódott a falu kulturális életébe is, és különös tehetségével elérte azt, amit csak a legkiválóbb érhetnek el. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az államalapító Szent István király ünnepe alkalmából Budapesten 2005. augusztus 19-én a Népművészet Mestere díjjal jutalmazta. Ez a díj a Magyar Köztársaság kormánya által alapított és adományozott kitüntetés. Idézetek az indoklásból.
„A rangos szakmai elismerés az Ön példaértékű, hosszú évtizede óta a népmese, népballada, a mesemondás hagyományainak megőrzését és terjesztését hivatott megköszönni, mely nem csupán közvetlen környezetében volt eredményes, hanem kihatott az egész ország, valamint a határon túli magyar nyelvterület progresszív, értékmentő hagyományt tisztelő közművelődés folyamataira is.”
Oromhegyes lakossága, sőt Kanizsa község is értékelte Miklós bácsi képességeit és eredményeit, ezért a község legrangosabb elismerésével, Pro Urbe Díjjal jutalmazta.
Köszönjük, Miklós bácsi, munkásságodat, humorodat, fáradozásaidat!
Te nem haltál meg! Hagytál az utókornak egy könyvet is. Címe: Czérna Miklós történetei — Mesék, mondák, anekdoták Oromhegyesről és egy Szövegkönyvvel ellátott népmese-DVD-t is.
Emlékünkben megőrzünk, és sokat mesélünk.
Juhász Irén oromhegyesi nyugalmazott tanító
