Együtt: vendégek és házigazdák

Augusztus 22-én Szent István-napi kenyérszentelőt tartottak Óbecsén, majd utcabál és tűzijáték következett. Szent Istvánra, az államalapítóra a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör igen sikeres szervezésében ünnepi rendezvénnyel emlékeztek. Az óbecsei fellépőkön kívül vendégként részt vettek az ünnepségen csongrádi és mórahalmi, törökbecsei és péterrévei művelődési egyesületek is.
A rendezvény kora délután kezdődött. A város főtere megtelt érdeklődőkkel, akik meg szerették volna hallgatni a csongrádi fúvószenekar térzenéjét, és megcsodálni a mazsorettek fellépését.
A kenyérszenteléssel egybekötött ünnepi szentmisét -- amelyen számos óbecsei hívő mellett részt vett: Tápi Lajos, Magyarország vezető főkonzulja, több magyarországi: csongrádi és mórahalmi vendég, továbbá Józsa László, az MNT elnöke, Knézi Péter, a város polgármestere, Dušan Jovanović, a kkt elnöke munkatársaival, valamint a helyi művelődési egyesület vezetői és tagjai -- ft. Fuderer László mutatta be. Kiemelte, hogy a Szent István nevéhez kötődő ünnep egy egész nemzet ünnepe, Szent István tisztelte Istent, és nagyon szerette népét. Biztos hazát és szabadságokat teremtett nemzetének. A pápa rábízta a Szent Koronát, és a feladatot, hogy apostolként vezesse népét -- mondta. A szentmise kenyérszenteléssel és a Himnusz eléneklésével zárult.
A városháza előtt Knézi Péter polgármester magyar nyelven, Dušan Jovanović, a kkt elnöke pedig szerb nyelven köszöntötte a jelenlévőket. Népünk számára a kenyér nagy jelentőséggel bír. Számunkra a gazdagságot, a túlélést jelképezi -- mondta a polgármester. Megszegte és kiosztotta a kenyeret, majd rövid műsor következett, ének, zene tánc.
Az egybegyűltek csatlakoztak a színes népviseletbe öltözött fiatalokhoz, és a csongrádi fúvószenekar zenéje kíséretében végigvonultak a városon. A Petőfi Sándor Kultúrkör előtt felállított szabadtéri színpadon 19.00 órakor folytatódott az ünnepi műsor, melynek keretében fellépett a Csongrádi Fúvószenekar és a mazsorettcsoport, a mórahalmi Parasztkórus, valamint a művelődési egyesület tagjai, illetve a törökbecsei és a péterrévei népi tánccsoport.
A közönség létszáma az ünnepi hangulattal percről percre fokozódott. Az ünnepség utcabállal folytatódott. A mintegy 1500 ember ragyogó arcának látványa maga volt a csoda, a táncban pedig mindenki részt vett, aki a zenét, a pergő ritmust, az életet szereti, és akinek a lába bírta. Köröket formálva fogtak kezet, és önfeledten ropták egy ütemre a táncot. Összekötötte őket az ünnep varázsa, az együvé tartozás, a magyarságtudat annyira áhított érzése.
A tűzzsonglőrök bemutatkozása után következett a káprázatos tűzijáték. Utána mosoly, boldogság minden arcon, és megint zene, és tánc, egészen éjfélig. A rendezvény fergeteges volt, és választ adott a kérdésre, vajon kell-e nekünk olyan műsor, amely csak nekünk, csak értünk szól.