
Vér, meztelenség, cselszövések — minden éppen olyan, mint a Trónok harcában. Azaz a Hunyadi alkotói meg sem próbálják leplezni, hogy melyik híres sorozatból inspirálódtak.

A leszbikus jelenetek vagy a bárgyú szexualitás öncélú, és egy kicsit sem tesz hozzá a cselekményhez vagy a karakterekhez, mégis örömmel jelenthetem, hogy talán ennyi az, amit negatívumként fel lehet hozni a Hunyadi esetében. Mert valahogy minden más rendben van. Sőt, meglepően jók a több száz statisztával leforgatott csatajelenetek, kimagasló a díszlet, teljesen rendben vannak a számítógépes trükkök, illetve a színészek is többnyire meggyőzően játszanak, ráadásul nem kínos szövegekkel dolgoznak. A magyar filmek és sorozatok esetében megszokhattuk a szájbarágós, didaktikus stílust, azazhogy mindent az arcunkba magyarázva kapunk meg a szereplőkről, a korról, a konfliktusokról. Nos, a Hunyadi ezzel a hagyománnyal is szakít. Ha esetleg belezavarodnák, ki kinek a homokozójában játszik, rá kell keresnünk a neten, vagy fel kell lapoznunk a történelemkönyveket.
De komolyra fordítva: a középkori Európa erőviszonyait nem magyarázzák el hosszasan minden epizód elején, azt azonban a vak is látja, hogy a török előrenyomulás Murád szultánnak, azaz Isten árnyékának vezetésével az egész nyugat-európai civilizációt veszélyezteti. A Nyugat nagyurai pedig mindeközben kicsinyes játszmákat űznek vagy személyes harcokat vívnak. Zsigmond magyar király körül egyre jobban fogy a levegő, ármánykodó főurak veszik körbe, akik egy új világra készülnek. Azzal azonban nem számolnak, hogy egy szemtelen, nőcsábász katona fogja megállítani a törököt Nándorfehérvárnál.
Maga az alapanyag a történelmi tényeken túl Bán Mór Hunyadi-regényeire épül, a népszerű szerző már a 13. kötetnél tart. Fontos hozzátenni, hogy a törökverő Hunyadi személyiségéhez számos mese és mítosz köthető, melyekkel a televíziós sorozatot is kiszínezték. A rendezők, forgatókönyvírók, színészek és díszlettervezők által pedig egy olyan, nyugati mintára készült sorozatot sikerült megalkotni, amely megfelelően egyensúlyoz a valóság és a fikció között, és szerény véleményem szerint még nemzetközi szinten is bőven megállja a helyét. Mert hiába vagyok rendszerint előítéletes vagy szkeptikus a magyar alkotások láttán (valljuk be, nem sokszor tudtunk nekik őszintén örülni az elmúlt harminc évben), a Hunyadi végre valóban megugrott egy szintet. Külföldön egyébként Rise of the Raven néven forgalmazzák, az első két rész pedig Cannes-ban is vastapsot kapott.
Az olasz vagy a szerb uralkodókat, illetve a török szultánt, sőt a Habsburgokat nem magyarok játsszák. Eredeti nyelven beszél mindenki, azaz nem magyarul, ami megtörte volna a történelmi immerziót. Rade Šerbedžija Brankovićként kiváló, a Luxemburgi Zsigmondot játszó Gálffi László pedig briliáns. Ráadásul egy ismerős arcot, a mi Kovács Tamásunkat is nagyon jó látni egy ilyen történelmi drámában, Branković Stefan későbbi despotaként, aki egyébként nyomorultul, vakon halt meg a valóságban, mivel nem volt hajlandó a török vazallusává válni, feladva ezzel szerb identitását. De itt van még a zentai Nagypál Gábor is, aki Vlad Țepeș havasalföldi fejedelmet alakítja, akinek másik, hírhedtebb nevét talán jobban ismeri a közönség.
A Hunyadi executive producere, Robert Lantos, aki olyan sikerfilmeken dolgozott, mint A napfény íze vagy a Gyilkos ígéretek (Eastern Promises), láthatóan nagyon jól tudja, mit csinál. Ez a tempó és profizmus pedig nagyon jót tesz ennek a sorozatnak. Ő ragaszkodott egyébként a címszereplőt alakító erdélyi Kádár L. Gellérthez is, akiben meglátta a szupersztár-potenciált. Gellért 1995-ben született, és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, a Tompa Miklós Társulatnál dolgozott. De a hölgyek közül érdemes Törőcsik Franciskát vagy Rujder Vivient is kiemelni. A drinápolyi jelenetek, a háremi világ ábrázolása még a Szulejmán című török sorozatra is köröket ver, pedig készítői talán „hazai terepen” dolgoztak.
Az első (?) évad tíz epizódot tartalmaz, és bár még az elején járunk, máris kijelenthetjük, hogy a Hunyadira méltán lehetünk büszkék. Nem tökéletes, de jó eséllyel lehet az a grandiózus, nagy volumenű alkotás, amely visszahelyezi a térképre a magyar film- és sorozatgyártást. Az viszont biztos, hogy ez minden idők legdrágább magyar produkciója: költségvetése nagyjából 20 milliárd forintot tett ki.
Nyitókép: imdb.com