Százkilencvenöt esztendeje született Rimaszombaton Tompa Mihály
„Testvért testvér, apát fiú elad... / Mégis, ne szóljon erről ajakad, / Nehogy, ki távol sír e nemzeten: / Megutálni is kénytelen legyen!”
(Tompa Mihály: A gólyához)
Százkilencvenöt esztendeje, 1817. szeptember 28-án született Rimaszombaton Tompa Mihály felvidéki református lelkész, a XIX. századi magyar irodalom kiemelkedő alkotója, akit munkásságának elismerése jeléül 1858-ban levelező tagjai közé választ a Magyar Tudományos Akadémia. Tekintettel arra, hogy A gólyához címet viselő leghíresebb versében eredetileg a szabadságharc leverése utáni tragikus idők fájdalma szólalt meg, ennek publikálása „érthetően” a Habsburg hatalom számonkérését is maga után vonta — olvasható a Magyarországi Református Egyház honlapján (reformatus.hu) közzétett évfordulós jegyzetben. Tompa Mihály a ’48-as forradalom és szabadságharc idején tábori papságot is vállalt, s lelkes barátság kötötte Petőfi Sándorhoz és Arany Jánoshoz. Lelkészként 1846-tól Bején (Behynce), 1849-től az anyaországi és a felvidéki választóvonal mentén keresendő Keleméren, majd 1852-től az 1868. július 30-án bekövetkezett haláláig Hanván (Chanava) szolgált. Maradandó nyomot hagyva nemcsak a rábízott, immáron csontjaikban is elporladt gyülekezetekben, hanem a hálás utókorban is, amely mindmáig tisztelettel ejti ki nevét Gömörország legapróbb településén is. Tompa Mihály emlékét és érdemeit felidéző jegyzetünkhöz a lelkipásztorkodásának utolsó állomáshelyén készült fotókból válogattunk.
