home 2024. április 22., Csilla napja
Online előfizetés
Hosszú hétvége kisgyerekekkel? Elő a társasjátékokkal!
Markovics Annamária
2024.02.24.
LXXIX. évf. 8. szám
Hosszú hétvége kisgyerekekkel? Elő a társasjátékokkal!

Időről időre azzal találom magam szemben, hogy valami miatt a lakásba vagyok zárva egy-két kisgyerekkel, akit szórakoztatni kell. Vagy nem kell, de akkor annak súlyosabb következményei lesznek a lakás állapotára nézve.

A bezárásnak számos oka lehet — remélhetőleg nem kijárási tilalom (de, ugye, olyan is volt) —, főleg a rossz időjárás. Persze van az a bölcs mondás, hogy nincs rossz időjárás, csak nem megfelelő öltözet, de akinek a gyereke hajlamos állandóan köhögni, az inkább nem kockáztat. Vagy nem tudom, én inkább benn maradok, nem erőltetem mindenáron a játszóterezést, kirándulást.

De ha már benn maradtunk, ne nézzük folyamatosan a tévét vagy a különféle kütyüket, hanem játsszunk egymással. Egyre többször van olyan, hogy a három-, illetve az öt és fél éves gyerekem eljátszik egymással, és nem kell anyának vagy apának becsatlakoznia, de azért még gyakran van igény az aktív részvételünkre.

Két lányról van szó, így az egyik leggyakrabban előkerülő játék a baba. Alvós baba, Barbie baba, állat baba, beteg baba, öltöztetős baba, kerek baba, szögletes baba, hosszú baba, rövid baba, gömbölyű baba… Na, jól elkalandoztam, de értik a lényeget. Mindezek mellett nagyon népszerű az anya baba és az apa baba játék, amikor anya vagy apa játssza a babát, a gyerekek pedig a szülőket. Szerepjátéknak ideális, és nagyon sok mindent meg lehet tudni arról, hogyan is látják a gyerekek a szüleiket, hiszen a szülő szerepében úgy beszélnek, ahogy a szülő, úgy reagálnak, ahogy a szülő, olyan dolgokkal foglalkoznak, amelyekkel a szülő. És a szülő elszégyelli magát, amikor olyat hall, hogy „most nem érek rá játszani, dolgoznom kell”.

Szóval, a szülő igyekszik játszani, fejleszteni, ott lenni, barátkozni, beszélgetni. Ebben segíthetnek a játékok, még ha nem is mindig könnyű kiválasztani, hogy milyenek, mert az egyik gyerek győzelemmániában szenved, a másik meg ezt gyorsan megunja. Úgyhogy nálunk egyelőre a hagyományos táblajátékok nem nyerők. Vannak viszont jól bevált dolgok.

 

Vigyázz, kígyó!

Az egyik ilyen játék egy műanyag kobra, melynek a gyomra kincseket rejt, és azokat kell kiszedni belőle, de úgy, hogy közben ne harapjon meg az a szörnyű állat. Meglátásom szerint a gyerekek egyáltalán nem undorodnak a csúszómászóktól, ebben a játékban sem az iszonyodás a lényeg, hanem az adrenalin, hogy sikerül-e az embernek úgy kihúzni a kezét, hogy ne kapja el a bestia. Persze, ha elkapja, az nagyon vicces. Főleg, ha anya kezét kapja el.

 

MZ/X, jelentkezz!

A Mézga családdal ugyan még elvétve lehet találkozni a tévében és az interneten, ám a legtöbb gyerek számára már semmit sem mond az alcímben megadott felszólítás. Az én gyerekeim is így vannak ezzel, viszont egy nem túl drágán vásárolt talkie-walkie remek szórakozást kínál. Egyik szobából a másikba lehet vele üzenetet küldeni, lehet énekelni bele, feladványokat adni a másiknak, titkos, kódolt üzenetekkel bírni rá a szülőket arra, hogy csináljanak meg valamit. De az egyik szobából a másikba üzengetés is elég még ebben a korban.

 

Ki vagyok én?

A hagyományos Ki vagyok én? játékot korábban kézzel rajzolt kártyákkal játszottuk, ám nemrégiben vásároltunk egy előre készített szettet, és azóta sem állt le a buli. Ez az a játék, amikor a fejpántra ráakasztunk egy képet, melyet mindenki lát, kivéve azt, akinek a fején van. A cél pedig, hogy minél rövidebb idő alatt, minél pontosabb kérdésekkel derítsük ki, mi is látható a kártyán. Nem vagyok szakember, ezért nem megyek bele, hogy melyik játék milyen képességet tud fejleszteni, de az biztos, hogy ennek a játéknak a segítségével sokkal jobban meg tudták érteni a gyerekeim, hogy mi a tárgy, mi a bútor, mi a jármű.

 

Mesélőkockák

A mesélés és meséltetés, beszélés és beszéltetés nagyon fontos volt számomra azóta, hogy megszületett az első gyerekem. Valójában csak akkor nem beszéltem a gyerekekhez, amikor aludtak. Amióta pedig ők is beszélnek, arra törekszem, hogy gyarapodjon a szókincsük, ne féljenek megszólalni, és minél pontosabban tudják elmagyarázni, mi a bajuk, mitől félnek, mit szeretnének. Gyakran még most is azt mondják, hogy azt-azt-azt, olyankor megkérem őket, hogy a szájukkal, szavakkal mondják meg, hogy mi az az az.

A mesélőkockákra véletlenül futottam rá, és rögtön tudtam, hogy nekem ez kell. Ezek a kockák különböző témakörökben kaphatóak (alap, utazás, varázslat, állatok, hősök…), és a lényegük, hogy a rajtuk látható képek alapján kell mesét, történetet mondani. A gyerekek életkorától függően lehet bármennyi kockát kiválasztani, hogy minél hosszabb és összetettebb legyen a mese. Mi egyelőre három-három kockával játsszuk. Kiválasztunk róluk egy-egy képet, és kezdődhet a mese. Ebből a játékból tudtam meg például, hogy a hároméves gyerekemnek sokkal élénkebb a fantáziája, sokkal fejlettebb a képzelete, mint a nővéréé. Amikor belelendül, más már nem nagyon jut sorra.

 

Okosodjunk!

A könyvek nálunk alaptartozékok, a létező összes mesekönyv mellett azonban a játékra és tanulásra is alkalmas okoskönyvsorozatunk van, mely szintén lehetőséget ad a családi szórakozásra. Ezekhez a könyvekhez jár egy beszélő toll, melyet a különféle képekhez kell érinteni, és a toll elmeséli, mit látunk, állatok esetében azok hangját is meghallgathatjuk, érdekességeket tudhatunk meg a világűrről vagy az őslényekről. A legkisebbek számára verseket, mondókákat, dalokat rejt a könyv, illetve a képekhez kapcsolódó feladványokat. (Például: A barna pulóveres kislány elveszítette a cipőjét az erdőben. Keresd meg a cipőt, add vissza a kislánynak! Vagy: Melyik évszakhoz köthető a szánkó? Mutasd meg az évszak képét, mutasd meg a szánkó képét!) Mivel több tematikus könyv van számos feladattal, ez is leköti a gyerekeket egy időre.

 

Legyünk kreatívak!

Utoljára hagytam a kreatív foglalkozásokra vonatkozó részt, mert ebben vagyok a leggyengébb. A koronavírus-járvány alatt még sikerült valahogy állatokat készítenem a felgyülemlett vécépapír-gurigákból, de szabadalmaztatni nem akarnám azokat a mintákat. Viszont a rajzolás (nem tudok), a gyurmázás (isteni házi gyurmát tudok készíteni), a gyöngyfűzés (fele közben elveszik) vagy a főzés (az megy) mindig jolly joker megoldás lehet. Olyan még nem volt, hogy ezek közül valamelyikhez ne lett volna kedvük a gyerekeimnek.

Én, természetesen, a közös főzést élvezem a legjobban. Egyébként is szeretek főzni, két kis kuktával pedig minden sokkal jobban megy. Na jó, ez így nem igaz, majdnem minden kétszer annyi ideig tart, de a közös főzésbe nem is akkor kezdünk bele, amikor rohannunk kellene valahova, hanem amikor egy-egy hosszú délutánt kell valahogy tartalommal megtöltenünk. Muffint sütni mindig élvezet, a kevergetés és a díszítés a legjobb rész. Ilyen szempontból nagyon szerencsés még a mézeskalácssütés, a különféle golyók (kókusz-, dió-, gesztenyegolyó) készítése. Hamarosan pedig itt a húsvét, amikor a tojásfestéssel lehet eltölteni hosszú órákat. Hiszen ki mondta, hogy csak egyszínű lehet az a tojás?

A szerző felvételei

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..