A sajtótörténész, szerkesztő, újságíró, kritikus Újvidéken született 1944. január 12-én. 1991-ben Magyarországon telepedett le, ma is Budapesten él és alkot - Azt vallja, hogy megrendítő érzés időnként hazajönni, és azt látni, hogy nem történik jelentős, demokratikus változás - Idézzünk: ,,Hornyik Miklós itthoni szellemi életünk egyik legkiválóbbja volt: főszerkesztőként, televíziós szerkesztőként, a Beszélgetés írókkal, az Angol pázsit című kötet és egyéb alkotások szerzőjeként jelentős közösségteremtő, közösségmegtartó munkát végzett, s szellemi horizontunkat tágította' - Utasi Csaba a Beszélgetés írókkal című könyvről: ,,Az egész kéziratban nincs egyetlen olyan interjú sem, amely a kérdező félreértesültsége folytán törésvonalakról, megtorpanásokról verejtékes újrakezdésekről tanúskodna. Ellenkezőleg. Hornyik minden interjúban egyenrangú beszélgetőtárs tudott lenni (a levélinterjúkban érthető okokból ez kevésbé látszik meg), s hitem szerint mindenekelőtt a komoly, alapos felkészültségét kell becsülnünk, amelyet a látszólag spontán csevegés a kész szövegekben eltakar” - Egy interjúban elmondta, hogy életünkből leginkább a szemléletváltozást hiányolja, aminek már régen be kellett volna következnie, de vannak biztató jelek...
Mindig öröm a színházi alkotónak, ha a nézőtéren új arcot lát. Hornyik Miklós arra vállalkozott, hogy a 60-as években, a szabadkai Népszínház magyar társulata ún. ,,aranykorszaká"-nak egyik előadásáról, Örkény István Tóték című tragikomédiájáról színibírálatot írjon. Először, és gondolom, utoljára tette ezt. å volt az, aki le merte írni: ,,Nem lehet abban a városban eleget tenni és lépést tartani a korszerű színház követelményeivel, ahol az alkotók csupán a korszerű színjátszás külsőségeit másolják, és ahol a néző beleragadt az operettvilágba, apró lépésekkel azonban segíteni lehet ezen.” Hornyik Miklós is friss vérkeringést, pezsgőbb színházi életet kért számon, de nem elsősorban az alkotóktól - mások rajtuk verték el a port -, hanem a nézőktől. Ennyit mond Hornyik Miklós a színházról, közvetve és közvetlenül a kritikusi hozzá nem értésről.
Hornyik Miklós Újvidéken született 1944. január 12-én: sajtótörténész, újságíró, szerkesztő, kritikus. Az érettségi után - az általános iskolát és a gimnáziumot szülővárosában végezte el - 1964-ben általános iskolai tanár, majd 1966-ban középiskolai tanári oklevelet szerez az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén. Az irodalomtudomány magisztere 1966-tól 1968-ig a Magyar Szó munkatársa, 1969-től 1975-ig a Képes Ifjúság főszerkesztője, 1975-től egészen 1979-ig az Újvidéki Televízió lektora és szerkesztője a kulturális műsoroknak, amelyek akkor rendszeresek voltak. 1979-től 1986-ig tanársegéd a Hungarológiai Intézetben, 1986-tól 1991-ig az Újvidéki Televízió Műsorfigyelő és Közvélemény-kutató Központjának tudományos munkatársa, majd 1991-ben, a balkáni háborúk dúlása idején Budapestre távozik, ahol évekig a Világszövetség című hetilap főszerkesztője, az MTV munkatársa, a Magyar ATV elnök-műsorigazgatója, a TV2 Színkép című művelődési magazinjának szerkesztője stb. (Teljességre nem törekedhetünk, mert Hornyik Miklós tudása, lexikális tudása, felkészültsége és tehetsége révén több tisztet tölt/töltött be az anyaországban), tavaly a Magyar Páneurópai Unio rangos Eötvös József Sajtó-díjban részesült. Indoklás (W. Nemessuri Zoltántól, a Magyar Paneurópai Unió alelnökétől): ,,Hosszan sorolhatnám Hornyik Miklós tevékeny életútjának egyes állomásait. Ez alkalommal azonban csupán három, személyesen megtapasztalt munkájáról szólok. Az egyik az angol pázsit című, szatirikus írásaiból álló könyv, melyhez hasonló történelmi szemléletű, eredeti stílusú és megdöbbentő látleletet az új magyar irodalom nem produkált. A másik a beszélgetés írókkal című interjúkötete, amely mintaszerűen közvetíti kilenc, ma már klasszikus magyar író gondolatait, belső világukat, addig nem ismert vélekedéseiket, életük rejtett pillanatait is megmenti az utókornak (...). Végül egy-két hetilap, a Világszövetség főszerkesztői posztja az az állomás, amely még említendő. Volt egyszer egy fél évszázados tetszhalál után újjászervezett és működő Magyarok Világszövetsége, s annak nagy alakú újságja. A Corvin téri redakcióban Hornyik Miklós, a főszerkesztő és újságíró olyan csapatot szervezett, amelyhez foghatót más nyomdaterméknek azóta sem sikerült verbuválnia.' Az írás végén olvasható: ,,Az öt éve alapított díj elsők közt illette volna meg - de kárpótlásként, e jubileumi alkalommal egyedüliként részesül benne.' Hornyik Miklós tavaly töltötte be 62. életévét...
A Szabálytalan napló, a Jugoszláviai magyar művelődéstörténet, a Délbácska története, A Mi Irodalmunk története és repertóriuma, a Titokfejtők és a már említett három kiváló kötet szerzője több interjú során ,,üzent' nekünk, vajdasági magyaroknak. Elmondta, hogy nincs okunk semmiféle kisebbrendűségi érzésre, több értékes könyvünk jelent meg az utóbbi években. Németh Istvánt Herceg János méltó utódjának tartja, minden könyve a magyar irodalom élvonalába tartozik. Megemlíti a ,,határsértők"-et, Gion Nándort, aki kitűnő könyvek sorát írta meg Pesten. A gond csak az, hogy Gion, Bognár Antal, Majoros Sándor és a többi ,,határsértő' társainak könyvei nem jutnak el a vajdasági könyvesboltokba. Hornyik Miklós sokat tesz értünk az anyaországban, könyvkiadóházak nagyfőnökeivel tárgyal, kiváló kötetet lehetne kiadni Kopeczky László félperces novelláiból, Fehér Ferenc, Ács Károly, Domonkos István, Podolszky József munkáiból, Herceg János műveiből, de a ,,földink' javaslatai süket fülekre találtak.
Hornyik Miklós horizontja messze túlterjed a magyar valóságon. Itthon ,,kívülálló"-nak számított, nem verődött falkához, nem vett részt tyúkpörökben. Számára nem léteztek ,,enyhítő körülmények', csak az eredményt fogadta el, s ezt az eredményt fogadjuk el mi is tőle. Azt az eredményt, amely közösségteremtő szerkesztővé, kiváló íróvá avatta őt...