A gyerekek egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlen, hogy érezzék a szüleik szeretetét, és noha ez az erős érzelem ritkán megkérdőjelezhető, nagy eltérés lehet abban, hogy milyen módon fejezzük ki. Gary Chapman szakértő ezt úgy fogalmazza meg: nem mindegy, hogy milyen szeretetnyelvet beszélünk. Elmélete szerint lényegében öt kommunikációs csatorna van, melyeket használva kifejezhetjük egymás iránti érzelmeinket. Hogy ezek közül számunkra melyik a legnagyobb jelentőségű, az változó, de azt mindenképp fel kell ismernünk, hogy gyerekünknek melyik a fontos, hiszen ez segíti elő a kiegyensúlyozott, mély kapcsolatot, a harmonikus együttműködést. Erre pedig mostanság, amikor a legnagyobb türelem és igyekezet ellenére is gyakran egymás idegeire megyünk, mindennél nagyobb szükségünk van.

Az alapok

Gyakran előfordul, hogy azt érezzük, a gyermekünk nem becsül meg kellőképpen bennünket, nem mutatja ki az elismerését, háláját, köszönetét. Mérgünkben, elkeseredésünkben ilyenkor ritkán gondolunk arra, hogy talán csak egyszerű félreértésről van szó. Talán csak arról, hogy mi másképp mutatjuk ki a szeretetünket, mint amire neki szüksége van. Vagy fordítva: talán mi nem vesszük észre a visszajelzéseit, mert nem a számunkra fontos kommunikációs csatornát használja. Az ebből kialakult konfliktusok orvosolhatóak, ha megismerjük az öt alapszeretetnyelvet, és felfedezzük bennük mind a saját, mind a gyermekünk igényét.

#1 Testi érintés

Van, akinek a testi kontaktus jelzi a szeretetet. Aki több jelentést tulajdonít egy ölelésnek, puszinak, simogatásnak, mint annak, hogy meleg étel várja. Ebből nem az következik, hogy nem értékeli az erőfeszítéseinket, melyeket teszünk érte, mindössze nem ebből érzi az igazi szeretetünket.

A kisgyereknél a testi közelség kiemelkedő fontosságú, hiszen ez nyújt számára biztonságot. Ahogy nő, ennek az igénynek az intenzitása és a módja változhat. Egy kamasz általában kevesebb ölelésre vágyik, legalábbis a társai jelenlétében. A fiúk különösen, de a lányoknál is előfordul. Ettől még lehet a gyerek szeretetnyelve az érintés, viszont ölelés helyett talán jobban értékel egy vállveregetést, egy pacsit, játékos csípőlökést, valamilyen elismerő vagy mókás fizikai érintkezést.

Az is előfordulhat, hogy ez inkább a mi nyelvünk: legszívesebben állandóan ölelgetnénk, „gyurmáznánk” vagy valamilyen módon folyamatosan megérintenénk, amikor a közelünkben van. Ennek a felismerése azért fontos, mert könnyen bosszanthatjuk vele a gyerekünket, ha számára ez inkább taszító. Nem kell rögtön arra gondolnunk, hogy utál bennünket, csak ez neki más élmény, mint nekünk. Ilyenkor jobb, ha egy kicsit visszafogjuk magunkat.

#2 Elismerő szavak

Vannak, akik számára a szóbeli dicséret, elismerés és támogatás a szeretet kifejezése. Sok gyerek számol be arról, hogy azért biztos a szülei szeretetében, mert mindig mondják neki, hogy... Hogy pontosan mit, az nem is annyira lényeges, csak az, hogy verbálisan legyen kifejezve a figyelmünk, törődésünk. Lehet ez dicséret, bátorítás, elfogadás vagy gyengéd becézgetés: „Büszke vagyok rád, hogy ilyen keményen dolgoztál!”; „Bízom a képességeidben!”; „Hiányoztál, Mazsola!”; „Hallottam, hogy nem volt könnyű dolgod a suliban.”

#3 Minőségi idő

Akinek a minőségi idő a fontos, annak szemében a másik fizikai és/vagy mentális jelenléte a valódi szeretet. Meghitt telefonbeszélgetések, együtt játszás, különleges közös programok. A fiatalabb gyereknél általában nagyobb hangsúly kerül a fizikai jelenlét fontosságára — kielégülést adhat neki például az iskola utáni közös játszóterezés, a tanulásban való türelmes segítségnyújtás vagy éppen valamilyen különleges program kettesben. Idő, amikor minden csak róla és a számára fontos személyről szól. Az idő előrehaladtával pedig felértékelődnek a meghitt, őszinte beszélgetések, egymás érzéseinek elfogadása és megértése.

Ha viszont csak nekünk fontos a minőségi idő, akkor gyerekünk kamaszkora kérdéseket vethet fel. Eltávolodása azt az érzést keltheti, hogy nem szeret bennünket, hogy a kettőnk kapcsolata veszélyben van. Egy bizonyos határig azonban természetes a távolságtartás, hiszen ilyenkor igyekszik önállósodni. Éppen ezért fontos megvizsgálni, hogy vajon csak a saját szükségletünk nincs kellőképpen kielégítve, vagy esetleg a gyerekünk szeretetigényét is félreértjük, hiszen ez rossz esetben akár elszigetelődést is okozhat.

#4 Ajándékozás

Van, akinek az ajándék az igazán fontos, de lényeges kiemelni, hogy nem a drága meglepetéseken van a hangsúly, hanem magán a gesztuson. Az a gyerek, akinek az ajándékozás a domináns szeretetnyelve, nagyon tudja értékelni, ha valami számára vagy számunkra értékes tárgyat ajándékozunk neki, ha kézműveskedünk, esetleg ha apró meglepetésekkel, figyelmességekkel készülünk számára. Tudnunk kell, hogy ha nagy, drága ajándékról van szó, és ha sokáig töprengünk a megvásárlásán, az a gyermekünk számára is annál értékesebb.  

#5 Szívességek

Akinek szemében a szívesség a legnagyobb törődés, az értékeli a leginkább a szolgálatkészséget, illetve méltányolja mindazt, ami érte történik. Az számára a legfontosabb, hogy érzi, ránk számíthat. Amikor megkér, hogy javítsuk meg a biciklijét, esetleg varrjuk meg a babája ruháját, nem a segítségünkre vágyik igazán, hanem a szeretetünkre. Fontos tudnunk, hogy a szívességek formailag nagyon különbözőek lehetnek, de az üzenet mindig ugyanaz: ránk számíthat. És nagyon sok gyermek valójában erre vágyik, még akkor is, ha ezt nem tudja megfogalmazni.

Felismerés

Egymás szeretetnyelvének felismerése sokat segíthet a családi együttműködés és harmónia megteremtésében. A felnőtteknél könnyebben felismerhető/kideríthető, a gyereknél viszont általában nem egyértelmű, mire van a leginkább szüksége. Éppen ezért figyeljük meg, ő hogyan fejezi ki a szeretetét irántunk és mások iránt, mit kér, mire panaszkodik leggyakrabban, és mit választ, ha van rá lehetősége. Ezek révén könnyebben felismerhetjük a nyelvét, és végre úgy szerethetjük, hogy ő is igazán érezze.

(Forrás: Divany.hu)