,,Vesd le a sarudat, mert szent ez a hely, ahol állsz!”
A szokásos nagytábor színhelye az idén Sátoraljaújhely volt, az egyik legHÁLÓsabb magyar város a Kárpát-medencében. A szervezők által kiválasztott Várhegy Üdülő kiválónak minősíthető, mert nemcsak a hely sugárzó, hanem az a gondolat is, mely köré fonódott a tábor élete. Mózes nyomába próbáltunk lépkedni, és a bevezető előadásban Jelenits István atya segítségével az elnyomatás témájával szembesülni, amely a közösség és nép sorsa, de Isten segítségével ebből szabadulni is lehet. Isten nincs az elnyomatás oldalán, ő a szabadság Istene. Arra tanít, hogy a szabadsággal élni tudjunk, és ne legyünk szabadosak. Őt követve megvalósulhatott a cél, hogy egy hét múlva mi is Isten-hívott vezetőként mehettünk haza szeretteinkhez, a ránk bízottakhoz. Thorday Attila biblikus, a szegedi Katolikus Egyetem rektora előadásában arra mutatott rá, hogy a Szentírás nem egy ,,ókori sztori", hanem élet is van benne. Minősítsük akár ókori tapasztalatgyűjteménynek, de akkor is felismerhető belőle, hogy Isten élő és örök. Működése az évszázadok elmúlásával is hasonló, ő szüntelen vezet minket. Lehet, hogy életünkben az igazi döbbenet akkor következik be, amikor rájövünk, hogy Istentől függünk. A menekülés motívuma kiscsoportos élménymegosztásra serkentett, mert aligha van közöttünk olyan, aki ne menekült volna valakitől vagy valamitől. Isten itt is megmutatta önmagát.
Hogy miért is esett a nagytábor választása éppen az anyaországi Sátor hegyre, amelynek a néhai Sínai-hegyet kellett jelképeznie, meg kell említeni, hogy ott egy Magyar Kálvária is van. Tizennégy állomás fenn a hegy ormán, meredeken emelkedő ösvény mentén, azoknak a magyar városoknak a nevével, amelyeket a történelem elszakított az anyaországtól. Ezt az utat bizonyára minden magyarnak meg kellene járnia minden évben, imádságos lélekkel, hogy ne legyen szívében se harag, se félelem, se fájdalom. De legyen benne mindig elég erő, szeretet, hit és kitartás: embernek lenni, hívőnek lenni, magyarnak lenni! A táborban részt vettek a Háló bogozói, valamint családtagjaik. Természetesen sok ismert névvel is találkoztunk. A Hálóval kapcsolatban álló, számunkra fontos embereket igyekeztek meghívni a szervezők előadónak, főcelebránsnak, vagy csak résztvevőnek. Ezek közé tartozott: Bíró László püspök atya, Várszegi Asztrik főapát úr, Jelenits István, Nemeshegyi Péter, Thorday Attila, Sebestyén Ottó, Telenkó Miklós, Polgári László, Szentesi Csaba.
Az ifjúsági altábor mottóját Tamási Áron regénytrilógiájából kölcsönözték: ,,Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Ábelt, a főhőst, a közismert irodalmi alkotás utolsó lapjain ez a felismerés indítja, hogy hazainduljon Amerikából szülőfalujába, Csíkcsicsóba. Járt az országban, járt Amerikában, mégsem talált otthonra egyik helyen sem. Lakott városi bérházban, látta az amerikai toronyházakat, több emberrel találkozott, mint a falujának a lakói együttvéve, volt újságárus, autómosó, gyári munkás, fogászati asszisztens, de valami mindig hiányzott az életéből. Otthon lenni valahol, annyit jelent: megtalálni a helyünket a világban. Ma a fiatalok ugyanúgy keresik a helyüket a világban, mint tette azt Ábel néhány évtizeddel ezelőtt. És keresik azokat a fogódzókat, amelyek irányt mutathatnak, segíthetik őket az előttük álló úton. Az altábor szervezői arra gondoltak, hogy megéri egy héten keresztül ezzel a kérdéssel foglalkozni: hol a fiatalok helye a világban? A 15. életévüket betöltő ifjak hittel, derűvel, focitudással, nótás kedvvel érkeztek Erdélyből, a Partiumból, Kárpátaljáról, Szlovákiából, a Vajdaságból és az anyaországból.
Az ószövetségi törvényekből kiindulva vállaljuk el Jézust mint az Újszövetség ajándékát. János apostol szavaival élve, hogy a ,,szeretet által tevékenykedő hit a fontos”. Fűzzük hozzá Pál apostol remek tanítását, amely szerint ,,ne tartozzatok felebarátotoknak semmivel, csak azzal, hogy szeressétek egymást”. Aquinói Szt. Tamás elméleti tétele alapján ,,szeretek szeretni”, törekedjünk a tökéletesség felé. Ez belső törvényként már foganatosítva van bennünk, így nem kell parancsolni, hisz a szeretet bennünk él.
A képen a vajdasági Háló-csoport látható ft. Vreckó Ferenc gunarasi atyával, valamint a nagybecskereki születésű Schön György, aki Budapesten él a családjával.