Egy fiatalembert szeretnék bemutatni, aki a közelmúltban érkezett haza Budapestről, a Magyar Tudományos Akadémia kutatólaboratóriumából. Bajcsi Áron, a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium tanulója a kémia iránt érdeklődik.
- Hogyan kerülhet be egy zentai középiskolás az Akadémia laborjába?
- A legfontosabb részvételi feltétele ennek a tábornak az volt, hogy milyen eredményeket értem el a hazai és külföldi kémiaversenyeken. Miután a nevelőtanáromtól is kaptam ajánlást, pályáztam a Tudományos Akadémiánál. A központ vezető kutatóiból álló bizottság értékelte a pályázatokat, s kiválasztotta azt a 25 embert, aki lehetőséget kapott a munkában való részvételre. Nagy örömömre ott voltam közöttük én is.
- Ha jól tudom, egyedüli vajdaságiként kerültél be?
- Igen, sőt rajtam kívül még csak egy határon túli, erdélyi kislány volt velünk, a többiek, akik a kiírt 13 kutatási téma valamelyikén dolgozhattak, mind Magyarországon élnek.
- A te témád mi volt, s hogyan fest egy ilyen szintű intézményben a kutatómunka?
- Az én témám A sokoldalú makromolekulák, vagyis a polimerek, a műanyagok alapanyaga volt. Hármas csoportokban végezhettük a kutatást a témavezetők irányításával. Az én csoportomba az erdélyi lányon kívül egy törökbálinti fiú tartozott. Az odaérkezésünk utáni reggelen tartották a hivatalos megnyitót, majd mindenkinek át kellett esnie a kötelező balesetvédelmi oktatáson, s csak utána indulhatott a kutatómunka. Nekünk a plexi, PMMA volt a kiindulási anyagunk, amiből a különféle polimereket állítottuk elő. Először megolvasztottuk a plexit, majd háromfelé elosztottuk. Először polimerizáltunk, hűtöttünk, s ezáltal rájöttünk, hogy nem is plexit kaptunk, mivel a tulajdonságaik az adalékanyagok folytán különböztek. A második kísérletben sztirolt adtunk hozzá, így kőkemény polimert kaptunk, aminek a tulajdonságait, a színét, keménységét vizsgáltuk. A harmadik kísérletben pedig az imént kapott anyagot három különböző anyagba helyeztem, s az oldódását vizsgáltuk vagy a duzzadását figyeltük, mértük le. A tábor utolsó napján minden csoportnak beszámolót kellett tartania. A előadásunk és a kutatómunkánk is jól sikerült, ezért visszavárnak bennünket, hogy folytassuk a megkezdett feladatot, ami nagy elismerésnek számít!
- Merem remélni, nem helytálló az a feltételezés, hogy a kémia szerelmesei ''sótlan”, zárkózott emberek, akik szórakozni sem igazán tudnak. Gondolom, akadt más program is számotokra?
- Ez a feltevés természetesen nem igaz! Nagyon jó kis társaság jött össze, sok új barátság alakult ki, amibe belesegítettek a csapatformáló tréningek is, valamint az, hogy mindannyian ugyanazon a szálláson voltunk. Számos közös program is várt ránk, például kirándulás a budai hegyekbe, városnézés, sportesemények. A szabad időnket végigszórakoztuk. A labormunka során viszont a saját biztonságunk érdekében be kellett tartani a szigorú szabályokat. Volt, amikor egy kicsit elengedtük magunkat, de a kutatásvezetőink is értették a tréfát, s pontosan tudták, mennyi munkánk van abban, hogy eljuthattunk a táborba.
- Azt sem kellene titokban tartanunk, hogy te hallássérült vagy. Mennyire volt nehéz elfogadtatni magad?
- Ma már nem én vagyok a hallókészülékes ''csodabogár”: megszokták, elfogadtak. Persze sok csúfolódásnak, heccelésnek, piszkálódásnak voltam a céltáblája, de már elmúlt, nem is foglalkozom vele. Régen nagyon nehéz volt, hiszen ötéves koromig nem beszéltem, csak amit szájról, rosszul, le tudtam olvasni. Akkor derült ki, hogy a hallóidegburok megsérült a fülemben, s szinte teljesen siket vagyok! Persze orvostól orvosig hordtak, mire ez kiderült. Azt ajánlották, hogy írassanak be a szabadkai süketnéma iskolába! A szüleim ebbe nem nyugodtak bele - ekkor lett először készülékem -, és naponta három-négy órát foglalkoztak velem, tanítottak beszélni! Nagyon nehéz volt, de egy év leforgása alatt sikerült a korosztályommal elindulni a ''normális” iskolába, vagyis pótoltuk a lemaradást! Persze, sokkal többet kellett tanulnom, de megérte! Sokan csodálkoztak, amikor a Bolyaiban felvételiztem, nagy bátorságnak vagy felelőtlenségnek tartották, hogy az egyik legerősebb sulival próbálkozom! Most meg a Magyar Tudományos Akadémiát is megjártam, és igenis büszke vagyok erre, mert hátránnyal indultam és nagy akarattal az egészségesekkel is felvehettem a versenyt.
- Hogy képzeled el a jövődet? A kémia mindenekelőtt?
- Mindenképpen a kémia területén szeretném folytatni tanulmányaimat, valamint a Magyar Tudományos Akadémián is szeretnék kutatni. Bár az is igaz, hogy nagyon érdekel a filmezés is, a filmes szakma rejtelmei, az operatőri munka, a vágás. Szerencse, hogy a Bolyaiban minden technikai lehetőség megvan erre is, de a kémiát egyelőre fontosabbnak tartom. Majd elválik...