1.

„Igazgatói pályafutásom alatt ilyen káoszban még sosem kezdődött a tanév” — nyilatkozta lapunknak Szűcs Anna, a hajdújárási—királyhalmi—noszai Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatónője. Nem panasz volt ez, pusztán ténymegállapítás. Nem panasz, hiszen az igazgatónő szerint az oktatási minisztérium új szabályzatával — az általános iskolák pénzeléséről szóló új előírással — az „iskola jobban járt”. Eddig a jogász és a főkönyvelő csak 40%-os munkaidőben dolgozhatott, mostantól viszont 100%-os, azaz teljes munkaidőben. Az új szabályzat ugyanis a 16-nál több tagozatú iskoláknak kedvez — nekik a három épületben 18 tagozatuk van. „Másfelől, amikor a 15-nél kevesebb diákot számláló tagozatok sorsáról van szó, ebben a szabályzatban sehol sem szerepel, hogy mi kisebbségi nyelven tanítunk” — mondja az igazgatónő. „A tartománytól megkaptuk az engedélyt a királyhalmi, 12 elsős diákot számláló tagozat megnyitására, viszont a minisztérium év közben bármikor összevonhatja.” Nem beszélve Noszáról, ahol elsőtől negyedikig 17 diák tanul, ám ha a létszám csökken, megtörténhetne, hogy össze kellene vonni az osztályokat, s egy tanító feleslegessé válna. Az iskolában reménykednek, hogy erre nem kerül sor.

A cikk (Mit hoz iskoláinknak az új rendszabály?) szeptember 16-án jelent meg. Azóta nem hallottam újabb fejleményekről a három faluban működő iskolából. Szerencsére, mert a két összevonással 18-ról 16-ra apadna a tagozatok száma. Onnantól viszont már nagyon rezeg a léc — a 15 tagozattal működő iskoláknak eleinte csak egy fél(munkaidős) titkár jár, aztán...

2.

„A gimnázium nem zár be.” Ezzel a mondattal kezdte tanévnyitó beszédét Varga Anikó, a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium igazgatónője szeptember 1-jén, mintegy száz szülő és a tanári kar jelenlétében. Nem zár be annak ellenére, hogy a Szerbia oktatási rendszerében folyó racionalizáció jegyében olyan leépítéseket hajtottak végre a gimnáziumban, amelyek az intézményt alapműködésében veszélyeztetik. A mindössze két irodai alkalmazott (titkár és könyvelő) a jövőben fél munkaidőben dolgozhat, a számítógépes rendszert karbantartó szakember munkakörét pedig felszámolták. Aki hetilapunkban olvasta a kosztolányisok sajtóközleményét, tudja: „A gimnázium mindennek ellenére nem adja fel. Továbbra is ragaszkodunk a munkánkhoz, a tanulóinkhoz. Tizenkét tagozattal az iroda már visszaszerezhet két munkahelyet, és ennek a folyamatnak az elindítására a jövő tanévben lehetőségünk nyílik. Addig is megragadunk minden pályázati lehetőséget, amely működtetési támogatásra irányul, a tanáraink önkéntes irodaügyeletet és rendszergazdai feladatokat vállalnak, a szülőknek pedig köszönjük a donációkat, amelyekkel a gimnáziumot támogatják.”

Ebben a történetben nem az oktatási minisztérium viszonyulása a legfelháborítóbb, vagyis az, hogy Belgrád a fűnyíróelv alapján kaszál, és nem érdekli, hogy kisebbségi tehetséggondozóról van szó, melyet 2005-ben a tartományi oktatási titkárság kiemelt jelentőségű intézménnyé nyilvánított. Az az igazán felháborító és döbbenetes, amit az MNT szeptember 28-án megtartott ülésén hallhattunk. Nevezetesen, hogy „a Kosztolányi-gimnázium ellen a VMSZ és az MNT egyes tagjai részéről komoly kampány folyt”. Felfoghatatlan. Számomra legalábbis.

3.

— A Magyar Mozgalom alkotmánybírósághoz fordul a legalább száz pedagógust érintő minisztériumi utasítás miatt — jelentette be Joó Horti Lívia, az MNT oktatási bizottságának tagja a testület legutóbbi ülésén. — Az általános iskolákról, a középiskolákról és a tartományi hatáskörökről szóló törvényt is megszegte a belgrádi oktatási minisztérium azzal az utasítással, hogy saját hatáskörébe helyezte a tizenöt főnél kisebb tagozatok megnyitásáról szóló döntést. Az intézkedésnek két fájdalmas pontja van: az iskoláknak szánt pénz csökkenése és a magyar gyerekek eltűnése. A tartománynak és az MNT-nek határozottan kellett volna tiltakoznia ez ellen — mondta, s szerinte már a nyár folyamán össze kellett volna hívni az oktatási bizottságot, sőt az MNT ülését is, és felhívni rá a közvélemény figyelmét, hogy mi készül.

Az MNT elnöke, Hajnal Jenő erre válaszolva elmondta: „Megtettünk minden lehetséges lépést... Most az a legfontosabb számunkra, hogy mentsük a menthetőt. Nem illő és nem méltányos, hogy megkérdőjelezzék az itt folyó munkát.” Jerasz Anikó szerint sem történt mulasztás, a pártelnök párbeszédet folytat a köztársasági illetékesekkel, és jelenleg is folyamatban van a szabályzat okozta gondok megoldása.

Majd elválik, hogy ebben a kérdésben kinek van igaza. Zsoldos Ferenc szavaival élve, „néhány nap múlva kiderül, hogy ki kap fizetést az iskolákban, és ki nem — nagyon sok magyar ember életéről van szó”.

Egy biztos. Mindhárom történet ugyanazt bizonyítja: ilyet még nem pipáltunk. Ezen a tájon ekkora káoszban még sosem kezdődött a tanév.