A tiszaszentmiklósi Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör fennállásának 30 évére és azokra a táborokra emlékeztek az egyesület tagjai, a táborok vezetői, oktatói, résztvevői, amelyeket az elmúlt évtizedekben szerveztek.

Az összejövetelt azon a helyszínen tartották meg, ahol minden elkezdődött, a katolikus plébánia udvarában lévő hittanteremben. Itt alakult meg három évtizeddel ezelőtt a VMSZ helyi szervezete, a kultúrkör, a Bánáti Újság… Ebben az épületben és az udvarban folytak a táborok, melyek a gyerekeket és a fiatalokat, a pedagógusokat, a kézműveseket, a színjátszás, az informatika vagy az újságírás iránt érdeklődőket szólították meg.

A találkozó résztvevői (Kónya-Kovács Otília felvétele)

A fenti idézettel jellemezte Csizmadia Berák Benitta óvónő, az egyesület oszlopos tagja a kultúrkörben zajló életet, mert — mint mondta — a három évtized alatt sokszor érezték, hogy kivágták alóluk a fát, de mindig sikerült felemelkedniük.

— Nagyon sok ember fordult meg a plébánián, a hittanteremben és ebben a tágas udvarban, ahol nyaranta színes sátrak álltak. Ez a hely számos érdekes eseménynek adott otthont. Ilyen volt a Bánáti Újság nyári újságíró-iskolája, a nemezelő-, majd a kézművestábor, a pedagógusok tábora, az informatikatábor, a színjátszók tábora, a Kacaj Tábor. A női, majd a vegyes kórus is itt próbált, néptáncképzések zajlottak, kézimunkaszakkörök, kiállítások, koncertek, egy időben visszatérő vendégeink voltak a Szegedi Tudományegyetem néprajzosai, sőt, a Tanyaszínház színészei is többször aludtak itt. A legkisebbek lelkesen készültek a karácsonyi műsorokra, a betlehemezésre, melyet a környező falvakban is bemutattak, de a nemzeti ünnepeinkről, a jeles napjainkról sem feledkeztünk meg. Népszerű rendezvényünk a Libanapok, melynek keretében mindig működik a Gyerekkuckó, irodalmi és képzőművészeti pályázatot hirdetünk — sorolta Csizmadia Berák Benitta, és hozzátette, talán könyv formájában sem ártana összefoglalni a 30 év történéseit.

Csizmadia Berák Benitta és Dienes Brigitta

Csonti Melinda Hódegyházán tanított az általános iskolában, amikor felkérték, segítse a civil szervezet zökkenőmentes munkáját. Felvállalta az akkori Szabad Hét Nap mellékletének, a Bánáti Újságnak a szerkesztését, Vrábel János népzenésszel, hangszerkészítő mesterrel elindították a nemezelőtábort, ahol a klasszikus nemezkészítést, a vizes technikát tanították a gyerekeknek.

A tábort 1997-ben Rúzsa Mária, Olajos Mihály és Tóth Lívia vette át, aki több mint húsz éven át, 2019-ig volt a nemezelő-, majd a kézművestábor vezetője és oktatója. Beszámolójában felidézte az esti előadásokat, a lovas kocsis, majd traktoros kirándulásokat, a csapatjátékokat, a záróestek műsorait és kiállításait, a faliszőnyegek közös gyúrását, a délvidéki nemezsátor készítését. Miközben a tábor programja a nemezelés mellett számos kézműves-kismesterséggel — batikolás, gyöngyfűzés, fonás, szövés, csuhézás, agyagozás — bővült, az évről évre visszatérő táborlakók között felcseperedtek a későbbi oktatók: Gubik Anita, Dékány Anita, Barát Kinga, Rakić Violetta, Csizmadia Molly. Megemlítette, hogy a kultúrkörnek 2015-ben kellett a katolikus plébánia udvarából kiköltöznie, és azóta már a második helyszínen folytatja a munkáját, de sajnos még ez sem tekinthető véglegesnek, pedig a három évtizede fennálló egyesület megérdemelne egy saját székházat.

A tiszaszentmiklósi általános iskolások (Tóth Lívia felvétele)

Dr. Szőke Anna néprajzkutató a pedagógustáborok vidám pillanatait, kacagtató történéseit, a közös éneklések hangulatát osztotta meg a jelenlévőkkel, nevesítve néhány segítőt és közreműködőt, többek között Miklós Erzsébetet, Bodor Anikót, Pósa Gyula atyát, Cs. Simon István írót, költőt, Bogdán József pap költőt.

Szabó László a színjátszó táborok közül azt emelte ki, amelyik mindenki számára emlékezetes marad, az István, a király rockopera színre állítását és bemutatását Szajánban, az ottani parókia udvarában, valamint az előadás 1997. évi erdélyi turnéját. 

Az emlékek megosztásában mások mellett részt vett Dienes Zoltán (informatikai tábor), Dienes Brigitta (Kacaj Tábor), Szarvák Anikó, Nagy Abonyi Ágnes, Szeles Rozália és Reperger Miklós, a Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör elnöke, akit úgy jellemeztek, hogy „30 éve a hátán viszi az egyesületet”. Az elnök szerint a legnagyobb eredmények szinte anyagi háttér nélkül születtek, hiszen összejöttek azok az emberek, akik önzetlenül és szívesen dolgoztak a kultúrkörben. 

— A kultúregyesület mindig a magyarság érdekét szolgálta, akkor is, amikor egyesek mást próbáltak elhitetni rólunk. Valóban, a mai napig sem találtuk meg az állandó helyünket, de mostanában elkezdődtek azok a megbeszélések, amelyek a reményeink szerint ennek a problémának a megoldásához vezetnek — hallottuk Reperger Miklóstól.

Reperger Miklós (Tóth Lívia felvétele)

Az egybegyűlteket köszöntötte Oláj Tibor, a Csókai Községi Képviselő-testület elnöke, Kobrehel Éva, a Csóka Művelődési és Oktatási Központ igazgatója és Kiss Tóth Erika, a csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület elnöke.

A rendezvényen közreműködtek a tiszaszentmiklósi Dr. Tihomir Ostojić Általános Iskola negyedik, hatodik és hetedik osztályos tanulói: Ajdari Una, Bujak Annabella, Csonka Csenge, Bacsó Léna, Ljubanić Lejla, Szarvák Dominika, Márki Maja, Lőrinc Renáta és Bacsó Elvira zenetanárnő.

Pannókon az elmúlt 30 év (Csizmadia Berák Benitta felvétele)