Ugyancsak Tiszaszentmiklóshoz kötődik lapunk állandó mellékletének, a szintén harmincéves Bánáti Újságnak a létrejötte is. Erről az augusztus 21-ei számunkban olvashatnak majd egy visszatekintő írást, most viszont a kézművestáborral foglalkozunk, melyből az idén kettő is volt a kis, bánáti faluban.

Július 26-a és 30-a között a hat—tizenhárom éves gyerekekkel foglalkoztak az oktatók, augusztus 3-ától 7-éig pedig a tizennégy éves korosztálytól kezdődően várták a jelentkezőket. A „kis” tábornak 21, a „nagynak” 15 résztvevője volt. Miért alakult ez így? — kérdeztem Csizmadia Mollit, a program egyik vezetőjét. 

— Mivel az előző években hét és tizenhat év között volt a jelenlévők életkora, a foglalkozásokat elég nehéz volt megvalósítani. Nem igazán tudtuk megtalálni az összhangot a korosztályok között, ezért úgy gondoltuk, egyelőre próbaként, teljesen szétválasztjuk a kicsiket és a nagyokat. A második tábor kezdetén vagyunk, és úgy érzem, az ötlet bevált. A kicsiknél jól tudtunk haladni, ez a lázadó korosztály viszont teljesen más, de együttműködő. A tábor alapgondolatát mi is igyekszünk megtartani, vannak hagyományos kézművességek, mint a nemezelés, szövés — kis kereten és körmöcskével —, fonás, gyertyaöntés. A különbség az, hogy az idén több képzőművészeti technikát alkalmazunk — festés, kollázs, grafika —, a batikolást is egy kicsit továbbgondoltuk, az úgynevezett pólómaratás mellett a pólófestésnek több verzióját próbáltuk ki. Emellett a gyerekek csapatjátékokban vettek részt, a nagy hőségben mindenki kedvencévé váltak a vizes játékok, és a tábortűz sem maradt el. A nagyoknál hasonlóak a foglalkozások, de náluk inkább a finommotorikai képességeket próbáljuk fejleszteni. A témákat a korosztályhoz igazítottuk, bonyolultabb, „agyalósabb” munkákat próbálunk velük készíteni. A kicsiknél sokan voltak, akik először jöttek táborba, azokban a napokban vihar is volt, de azon minden évben túl kell lenni, a helyszín is új, és akadtak olyanok is, akik először aludtak sátorban. Ennek ellenére a hangulat jó volt, összebarátkoztak egymással, és szépen dolgoztak. A nagyok között viszont sok a visszajáró táborlakó, ők már jól ismerik egymást — hallottuk Mollitól, aki Juhász Norberttel már nem először vállalta fel a táborvezetői szerepet.

A nemezelést a két csoportnak Szarvák Anikó, Belec Natália és Kocsis Dékány Anita, a szövést, gyertyaöntést Csizmadia Berák Benitta és Dienes Brigitta oktatta, Rózsa Róbert a játékokban segédkezett, valamint a természetes anyagokból készülő krémek világába vezette be az érdeklődőket, Csizmadia Gábor tűzvédelmi előadást tartott, de a foglalkozásokból Csipak Edit, valamint Molli és Norbert is kivette a részét.

Csizmadia Berák Benitta elmondta, a gyertyázásnak nagy varázsa volt mindkét táborban.

— Forgácsgyertyákat készítettünk, melyekhez maradék gyertyacsonkokat, -darabokat használtunk fel, tehát ez újrahasznosításnak számít. Kellett hozzá egy kis üveg, melyet először díszítettek, akrillal a táborok szimbólumát, a napot festették rá. Lereszeltük a színes gyertyákat, ezeket rétegeztük az üvegekbe, és különféle illatokat csepegtettünk rájuk. A nagyok viszont szilikonformák segítségével is öntöttek gyertyát.

Benitta azt is megjegyezte, a táborban az étkezés is lényeges, ezért Marika néni és Ica néni állandóan azt lesik, mit főzzenek a gyerekeknek, mi az, amit leginkább szeretnek.

A tábor harminc éve

Reperger Miklóssal, a Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör elnökével azt elevenítettük fel, hogyan is jött létre az első tábor.

— Jancsival (Vrábel János (1953—2019) rajztanár, népzenész, hangszerkészítő — a szerző megj.) Tornyoson dolgoztunk az általános iskolában, busszal utaztunk, és beszélgettünk. Felvetettem, kellene valamit szervezni Tiszaszentmiklóson. Én a fafaragásra gondoltam, a nemezelést Jancsi ajánlotta, és el is fogadtam. A tábor helyszíne a katolikus plébánia udvara volt, ahonnan 2015-ben költöztünk el, tavaly ősszel pedig azt az épületet is el kellett hagynunk. A résztvevők ezeket a gondokat szerencsére nem észlelik, nem is rájuk tartozik, a mi feladatunk, hogy a felmerülő problémákat megoldjuk, és a tábor működjön. Az első harminc éven túl vagyunk, remélem, még sokáig lesz folytatás. Az elmúlt időszakban változtak a táborvezetők, az oktatók, jöttek a fiatalok, ami rendjén is van. Mi pedig arra vagyunk büszkék, hogy az egykori résztvevőkből több oktatót is sikerült kinevelni, például Gubik Anitát, Kocsis Dékány Anitát, Gyermán-Barát Kingát, Rakić Violettát, Csizmadia Mollit. Az érdeklődők Vajdaság számos településéről érkeztek, és ez ma is így van. Akik itt nőttek fel, azok közül természetesen nem lett mindenki oktató, de sokan továbbra is kézműveskednek, és továbbadják másoknak is a tudásukat, ezzel a tevékenységükkel pedig gazdagítják a kultúránkat és a közösségünket.

Az első oktatók Csonti Melinda, Vrábel János és Varga Attila voltak, majd 1997-től egészen 2019-ig e sorok írója volt a tábor vezetője és egyik oktatója. A nemezelőtábor az évek múlásával új kézműves-foglalkozások, kismesterségek bevezetésével kézművestáborrá alakult. Ebből az időszakból sok nevet fel kellene sorolni, de természetesen lehetetlen mindenkit megemlíteni. A teljesség igénye nélkül az írásban már említetteken kívül álljon itt Rúzsa Mária, Olajos Mihály, Csipak Levente, Puskás Ferenc, Vasas György, Nagy Abonyi Ágnes, Torjai Zita, Csorba László, Sárközi Ibolya neve. Köszönet illeti a számos segítőt, az irodalmi estek, színdarabok, színes műsorok fellépőit, valamint a Rozetta Kézműves Társaságnak, a csókai Móra Ferenc MME kézimunkacsoportjának és a Felsőhegyi Könyvtár Körnek a tagjait.

Csizmadia Berák Benitta hangsúlyozta, egy kívülálló nem tudja értékelni és átlátni sem, mennyi munkát igényel az ottalvós tábor szervezése. 

— Nemezelőtáborként indult, és abban az időben még nem volt ilyen sok tábor, mint manapság, de még mindig megvan a vonzereje. A mostani gyerekeket elég nehéz elrángatni a számítógép és a telefon mellől, de itt mindig jól érzik magukat, fontos a természet közelsége, a társaság, a közösségépítő játékok, és a sátorozásnak is megvan a maga szépsége. Mindannyian elfoglaltak vagyunk, de amikor eljön ez az időszak, akkor az ember mindent félretesz, hogy itt lehessen. Nekem Tiszaszentmiklós a szülőfalum, ragaszkodom hozzá, a tábor pedig már hozzátartozik a magyarságunkhoz, a hagyományainkhoz.