Hány ember élhet a Földön?
Talpai Lóránt
2021.07.16.
LXXVI. évf. 28. szám
Hány ember élhet a Földön?

Július 11-e, a népesedési világnap margójára

A Föld túlnépesedése évről évre a legégetőbb kérdések közé tartozik, egyes vélemények szerint a vízhiány és a klímaváltozás mellett bolygónk legsúlyosabb problémája. A túlnépesedés szociális, politikai és gazdasági következményeiről Erbszt Adrienn geopolitikai elemzőt kérdeztem.


Erbszt Adrienn

* A Földet 1950-ben 2,6 milliárd ember népesítette be, napjainkra csaknem 8 milliárdra nőtt a lélekszám. 2100-ra pedig 11 milliárd ember fog élni bolygónkon. Milyen szociális, politikai és gazdasági következményei vannak és lesznek a jövőben ennek a megállíthatatlan folyamatnak?

— A tavasz folyamán rendkívül érdekes tanulmány látott napvilágot, melyben az USA Nemzeti Hírszerzési Tanácsa a következő két évtized legsúlyosabb fenyegetéseit tárgyalja. A Global Trends 2040 címet viselő dokumentum alapján elmondható, hogy az amerikai hírszerzők a legsarkalatosabb változásokat a világ demográfiai helyzetének alakulásában látják. Több becslés szerint az emelkedés lassulni fog ugyan, mégis hozzávetőlegesen 9,2 milliárdra fog növekedni a Föld lakossága 2040-re — elsősorban Dél-Ázsiának és Afrikának köszönhetően. Az aktuális tendenciákat vizsgálva az olyan fejlett gazdaságokat, mint Európa, Kína, Dél-Korea vagy Japán, inkább az elöregedés veszélyezteti, ami számos új problémát hív életre, gondoljunk csak a munkaerőpiacra vagy a nyugdíjellátás rendszereire. Kétségtelen, hogy az emelkedő népességszám még tovább növeli az olyan globális kihívások mértékét, mint a klímaváltozás vagy a világjárványok kialakulása, ami még súlyosabb pénzügyi válságokhoz és ember okozta katasztrófákhoz fog vezetni. Talán az egyik leglátványosabb hatás a migráció fokozódása — gondoljunk csak az Európát érintő afrikai és közel-keleti bevándorlásra vagy az Egyesült Államokba beáramló közép- és dél-amerikai szegények tízezreire. A százmilliókat érintő migráció jelentős gazdasági, kulturális, politikai, összességében társadalmi átalakulásokat eredményez mind a kiinduló, mind a befogadó országokban. Súlyos adat, hogy 2020-ban több mint 270 millió ember élt olyan országban, ahová bevándorolt, 100 millióval több, mint 2000-ben, a jelenlegi tendenciákat nézve ez a szám tovább fog növekedni.

* Sokan úgy ítélik meg, hogy a túlnépesedés a jövőt illetően nagyobb probléma, illetve kihívás az emberiség számára, mint a klímaváltozás vagy a vízhiány. Valóban így van, vagy ezek egyazon folyamat részei?

— Azt gondolom, hogy a klímaváltozás és a vízhiány két kóros probléma természetes következményei. A demográfiai mutatókban tapasztalható, krízissel fenyegető adatváltozások, illetve a világ népességét egyre inkább eluraló hiperaktív fogyasztói viselkedési minta. Előbbi a népesség növekedésével aránytalanul kimeríti a Föld tartalékait, utóbbi fékezhetetlen önzésével ugyanezt eredményezi.

* A népességnövekedés nagy részét Dél-Ázsia és a szubszaharai Afrika országai adják, miközben Európa legtöbb országára éppen ellenkezőleg, a csökkenés jellemző. A migrációs folyamatok természetesen némileg bonyolítják az összképet. Mit lehetne elmondani erről a kettősségről?

— Azt mindenképp, hogy ez a kettősség a bajt csak tovább tetőzi, mivel a fogyasztói és az éncentrikus magatartás már nemcsak a civilizált nyugati társadalmak sajátossága, hanem a globalizáció következtében — beleértve a világot behálózó sajtóorgánumokat, a multinacionális vállalatokat, az internetet, a kultúra, gazdaság és politika globális export-import folyamatait — a szegényebb ázsiai és afrikai országokba is egyre inkább teret hódít. Ha viszont azt nem sikerül helyben megvalósítani, akkor a jobb életre és bőségre vágyó, harmadik világbeli emberek hatalmas tömegei megindulnak a gazdagabb földrészek felé, ezt a folyamatot pedig csak tovább serkentik a háborúk és az éhínségek. Mindez, ha pragmatikusan tekintjük, megoldja a bolygó népességének arányos eloszlását, függetlenül attól, hogy ez milyen társadalmi vagy gazdasági következményekkel jár a fejlett országokban. A természet egyensúlyra törekszik, a túlnépesedést pedig például járványokkal, hatalmas természeti és humanitárius katasztrófákkal, illetve migrációval lehet kiegyenlíteni.

* A népességnövekedés megfékezése rendkívül bonyolult és nehéz folyamatnak tűnik, hiszen ehhez globális stratégiára, a fogyasztáscentrikus gazdasági modellek felülvizsgálatára, illetve különféle világszintű politikai és társadalmi egyezségekre volna szükség. Mi lehet a megoldás hosszú távon, főként annak a tükrében, hogy a szigorú kínai születésszabályozásnak sem volt igazán kimagasló eredménye? Röviden fogalmazva, fékezni kellene a világ népességének növekedését, de hogyan?

— Szerintem a kérdés első felében meg is válaszolta, hogy mire lenne szükség, de addig, amíg egységes politikára a világ egészét károsan érintő kérdésekben képtelen a nagypolitika, addig ez reménytelen. Ugye látjuk, hogy a klímakérdés kapcsán működnek kisebb-nagyobb sikerrel, a politika szeszélyeitől függően, olyan fórumok, mint a párizsi klímaegyezmény, azt azonban be kell ismernünk, hogy a klímaváltozás kezelése — ha elképesztően fontos is — csak tüneti. Magyarul, ha egy fertőzéses vérmérgezés esetén csak a tünetként megjelenő lázat kezdem el csillapítani, és nem a kórokozót célzom meg a megfelelő antibiotikummal, nem hogy gyógyulásra nem számíthatunk, inkább a beteg halála várható. A halál oka pedig a már említett túlnépesedés és a kóros fogyasztói magatartás lesz. A kínaiak esetében a ’70-es évek egy család — egy gyerek politikájának bevezetése jelentős népességszám-változást eredményezett, ám ezenfelül mást is, például a nők számának csökkenését is, hiszen a szülők többsége a fiúgyermekeket preferálta. A legfrissebb népszámlálási adatok alapján jól látható egy nagymértékű lefelé ívelés a születési számokban, egy társadalmi elöregedés, összességében egy lassan fogyatkozó népesség figyelhető meg. Míg 1991-ben a születési rátájuk 2,1 volt, mára csak 1,3. Összehasonlításként Magyarországon 1,55, az USA-ban 1,73, az EU-átlag pedig 1,6. A kínai gazdaság és világhatalmi ambíciók számára azonban nem kifizetődő a csökkenő születésszám, ezért néhány hete már három gyereket is vállalhatnak a kínai családok. A bolygó demográfiai helyzetét az államok jelenleg önállóan, saját gazdasági, biztonsági érdekeik alapján próbálják manipulálni, ennek egységesítése súlyosan sérthetné szuverenitásukat. Érzékeny, nehéz terep. A harmadik világbeli országok gazdasági, társadalmi fellendítése sokat tudna segíteni a helyzeten, ám ez egy meglehetősen hosszú távú folyamat.

* Végül David Attenborough közismert filmjének címére utalva: hány ember élhet a Földön? Léteznek egyáltalán olyan geopolitikai kutatások, amelyek legalább részleges választ adnának erre a fontos kérdésre?

— Pontos népességszámot egy kutató sem fog tudni adni, statisztikákra, tendenciákra és hellyel-közzel megbízható adatokra lehet támaszkodni. A születési és halálozási számok percenként változnak, ráadásul az adatkezelés kormánykompetencia, így ezek a számok akár manipulálhatóak is, hiszen geopolitikai szempontból egy ország számára sem mindegy, mit közöl a világ felé. Gondoljunk csak a kínai kormányra, mely több hónapot ült a tavalyi népszámlálási eredményeken, mire közölte őket.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Interjú rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..