Halottak napi kapaszkodók
Fehér Márta
2021.10.27.
LXXVI. évf. 43. szám
Halottak napi kapaszkodók

„Ha azt mondanák, hogy itt a világvége, akkor is szépen megöntözném a virágaimat, és ebéd közben megnevettetném a gyermekeinket, mert a jó Isten ezt a feladatot bízta rám, és mert talán a friss virágok között, derűs együttlétben a világvége is elviselhetőbb lesz” (Böjte Csaba).

Október végére elmúlik a rám jellemző csupa derű, csupa nevetés hangulatom. Lételemem a napsütés, a fény — s ilyenkorra ezekből már jóval kevesebb jut, az óraátállításról nem is beszélve. Az enyhe mélabúhoz a halottak napja is hozzájárul. Nemcsak személyes élettapasztalataim zárnak be ilyenkor a saját kis világomba, hanem a közösségi traumák is, 1944 és 1956 ősze. Mindig is foglalkoztatott az elmúlás, és most is mélyen érint a halál és a szenvedés gondolata. Nagyon belemélyedtél te ebbe — figyelmeztetett a minap a párom, amikor már az idei sokadik gyász lepte be lakóhelyünket, Tóthfalut. 

A jól bevált életmódrecepthez fordulok: a sötét helyett meglátni és megélni a fényt. Élni minden pillanatban: mezítláb, papucsosan a reggeli ködben kibotorkálni a hátsó udvarba a jószágokhoz, utána megmelegedni a kályhában pattogó tűz mellett, két tenyerembe venni a forró kávésbögrét, örülni, ahogy a kora őszi köd felszáll, a madarak csivitelni kezdenek, az óvodába, iskolába menő gyerekek önfeledten nevetgélnek, és felbúgnak az autók a munkába indulókkal, a traktorok a földre igyekvőkkel.

Böjte Csaba fenn idézett bölcs tanácsa mellett Ady Intés az őrzőkhöz című verse villan fel bennem — egykori magyartanárnőmnek újra köszönet érte:

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

Hiszek abban, hogy igenis itthon szép és érdemes, mert annyi kapaszkodót nyújt e táj, az egész Kárpát-medence, az örökségünk és a mindenáron élni akarásunk. Az október végi, november eleji kegyeletadások is ezt bizonyítják: Csúrogon és Szabadkán, Magyarkanizsán, Zentán, Martonoson, Újvidéken, Zomborban, Verbászon, Bajmokon, Temerinben…

A megbocsátás megkönnyíti az életünket. Én ezért minden évben három gyertyát szoktam gyújtani: egyet a családjaink elhunyt tagjaiért, egyet a vajdasági magyar közösség áldozataiért és egyet mindenkiért, aki élt valaha e földön, s hiszem és vallom, hogy Jézus megváltó áldozata mindannyiunké.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Jegyzet rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..