A hagyomány szerint a program délután fogatos körmenettel kezdődött volna, ha nem szól közbe az esős időjárás.

A rendezvény bekerült a Vajdasági Magyar Értéktárba. A felterjesztő, dr. Papp Árpád így fogalmaz a doroszlói Szüretbál ezen szakaszáról:

,,A szüretbálat megelőzi a felvonulás az elmondottak alapján a korábbi, Gyöngyösbokréta-csoport által is preferált kommunikációs útvonalon, az útvonalakon található megállókon, csomópontokon pedig rövid szünetet tartanak. A megállókon a hagyományos táncokat, tánclépéseket mutatják be kedvcsinálóként és azok kedvéért, akik hajlott korukra való tekintettel bizonyosan nem vesznek majd részt az esti mulatságon: a rezesbanda által megkezdett dallamnak megfelelő táncot járják. A táncosok (táncolók) a doroszlói utcákat lovas kocsikkal járják kettős hagyomány előtt tisztelegve: egyrészt az első, néhány nyugat-bácskai település közösen megszervezett lovasbandériumainak emlékét idézik meg, másrészt a hagyományok rögzítésére is törekednek. A szüretbál előzetesének újabb eleme a szüretbál bírójának (házigazdájának) házánál szervezett megvendégelés, amikor sütemények és italok kerülnek a vendégek, tehát a táncosok elé.”

A bíró idén Király Edvárd, a bírónő Varga Hanna volt.

Az ünnepi műsorra az egyesület nagytermében került sor ezúttal is. A kiscsoportos néptáncosok, Radics Leonóra vezetésével gyerekjátékokat adtak elő.

A középső csoport szüreti mulatozást mutatott be.

A Gellér Enikő vezette ifjúsági csoport a Fonó című koreográfiát táncolta, Novák Szklenovszki Sarolta koreografiájával. 

Mindkét csoport zenei kíséretét az egyesület Fúvószenekara biztosította, ezúttal Turkály Kristóf vezetésével. 

,,A hivatalos rész után a „hagyományos” csősztánc veszi kezdetét. Ennek végén hangzik el az a felkiáltás a bíró szájából, amely a mennyezetre erősített, lécekre felaggatott cukorkák, szőlőfürtök, apróbb ajándékok elcsenésének kezdetét jelzi.

A „szőlőlopás” folyamán a szőlőcsőszök igyekeznek a tolvajt tetten érni: akit nyakon csípnek, azt a bíró díszhelye mellett kialakított „áristomba” zárják. Innen csak váltságdíjjal lehet szabadulni: ezt a családtagok, a fogoly kedvese fizeti ki. Az így összegyűjtött pénzt a művelődési otthon fenntartására fordítják.” (Dr. Papp Árpád, Vajdasági Magyar Értéktár)

Az esemény végén elárverezték a báli koronát.

Forrás: Nyugat-Bácska Portál

Kálóci Karola és Komáromi József fotói