Az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben mindig zajlik az élet. Az épület ablakain kisurran az ének, hallatszik a zene, dobban a tánc üteme, esetleg a kézimunkázók vagy a festők vidám beszélgetése utal arra, hogy odabenn történik valami. Ottjártamkor a Botra férfikórus próbára készült. A tagok magukról beszélve a Dúdoló asszonykórusról sem feledkeznek meg. Olyanok, mint egy levél színe és fonákja, hiszen mindkettő a kultúrkör szakcsoportja.

A férfikórus Cseh Ferenc kezdeményezésére 2011-ben alakult meg. Célja a hagyomány ápolása mellett a vidék népdalkincsének felfedezése, annak megismertetése és népszerűsítése. Ez pedig magával hozta az együttlét, a valahova tartozás örömét és szépségét, az ének közösségépítő szerepének kiteljesedését és nem utolsósorban az életre szóló barátságok kialakulását.

A Botra elnevezés érdekessége, hogy történelmi emléket őriz. A legenda szerint a település legmagasabb fáján őrszem vigyázott, és a portyázó török seregek megjelenésére figyelmeztetett. Ha meglátta őket, elkiáltotta magát: „Botra, emberek, jön a török!” Egy másik elmélet szerint a Botra a görög eredetű botrus szóból ered, mely szőlőt jelent. A táj növényvilágának kutatója, Kovács Huszka Ferenc botanikus és plébános vetette papírra: „Előreláthatólag a szőlők egykori híres hazája, a Botra lassan egész terjedelmében ismét Bacchus jogara alá kerül. Határunkban ma is jó ízű és erős borokat szűrnek.” A Botra dúsan termő vidék volt, a kadarkából készült „botrást” széles körben ismerték. A mezőváros egykor része volt a Tündérkertnek, előkelő polgárai vettek ott maguknak birtokot gazdálkodásra, de később elvesztette régi jellegét. Ezt igyekezett megmenteni a feledéstől a kórus tagsága — mondta el lapunk olvasóinak Szerda András, a férfikórus művészeti vezetője.

A megalapítás idején öten léptek fel: Cseh Ferenc, Farkas Alexander, Kiss László, Mészáros József és Szerda András. Később a csapat tagsága változott, az úttörő, Szerda András és Mészáros József mellett manapság Tóbiás Lajos, Tuza Miklós, Szabó György, Kabók Géza, Gyurcsik László és Bartucz Árpád alkotják a kart, mely hangszerkíséret nélkül áll a közönség elé.

A Dúdoló és a Botra az óbecsei Petőfi-szobornál  

Az együttes Vajdaságban és külföldön egyaránt számtalan elismerésben részesült. 2014-ben a Vass Lajos Népzenei Verseny Kárpát-medencei döntőjén Vass Lajos-nagydíjat érdemelt ki, 2016-ban a Népzenei Együttesek Országos Minősítésén Aranypáva fokozatot, 2017-ben az egri Aranypáva Gálán Aranypáva Nagydíjat kapott, 2018-ban a Durindó szakmai zsűrije saját népzenei hagyatékának hiteles tolmácsolásáért Bodor Anikó-díjban részesítette. A Kóta országos minősítésén, Csókán ismét Aranypáva fokozattal díjazták, ahogyan a Vass Lajos Népzenei Verseny Kárpát-medencei döntőjén is kiemelt nívódíjat érdemelt ki. 2019-ben, a Kóta Népzenei Szakbizottság döntése alapján a népzenei anyanyelv ápolásáért és magas szintű továbbadásáért elnyerte a Kóta Népzenei Stafétáját. A díj mindig elismerés, de kötelez is, vallják a tagok.

A Botra férfikórus próba előtt (a szerző felvétele)

Repertoárjukat, melyben betyár-, juhász-, rab-, bor-, lakodalmas, illetve katonadalokat énekelnek, az alkalomhoz és a korhoz illő ruhában mutatják be. Bocskai-viseletben, pitykegombos mellényben és bő zámedlis, pliszés ingben, illetve élére vasalt fekete nadrágban. Más az öltözék, ha például a Himnuszt éneklik, vagy ha juhásznóták előadására készülnek. Az öltözéket az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör sikeres pályázatának, az utazásokat és a csoport szakmai munkáját a Csoóri Sándor Alapítvány programjának köszönhetik.

Az együttes tagjai azt mondják, tevékenységüket addig folytatják, amíg kedvük, erejük, idejük engedi, és amíg lesz rá igény. Nem terveznek előre, de egy erdélyi túra nagy vágyuk.

A Dúdoló asszonykórus 2008 februárjában alakult meg. Népzenét, éneket, táncot kedvelő szülők szívesen kísérték el gyermeküket a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörbe, és miközben lelkesen követték fejlődésüket a zene és a tánc világában, a fellépőkkel észrevétlenül eggyé váltak élményeikben.

2007 júniusában Óbecsén tartották meg a Durindót és a Gyöngyösbokrétát. A Durindó műsorát a házigazda kultúrkör Szelence énekegyüttese (leánykórus) nyitotta meg. Azok közül a helyiek közül, akik figyelemmel kísérték a rendezvény műsorát, sokan úgy érezték, nekik is lehetne asszonykórusuk.

— Már a Durindó másnapján azzal a kéréssel keresett meg néhány hölgy, Farkas Zsuzsannával az élen, hogy ők is szeretnének énekelni. Mondtam, ha lesznek legalább 10-en, megalakulhat a csoport. Az ötletet tett követte, a tervet Ricz Róbert, a kultúrkör vezetője megértéssel fogadta. Nem is tétlenkedtek sokáig, hiszen 2008 februárjában megtartották az első próbát. Ma 15 fő alkotja a csoportot, de előfordult, hogy több mint 20-an voltak. Minden énekelni szerető és jó hangú hölgyet szívesen látunk sorainkban — hallottuk az immár tizenöt éve működő asszonykórus művészeti vezetőjétől, az óbecsei származású Kisimre Szerda Annától.

A kórus vezetőjét a sors is nekik szánta, fogalmazott Farkas Zsuzsanna, a kórus egyik alapító tagja. Nem lehet a véletlen műve, hogy Kisimre Szerda Anna a budapesti Táncművészeti Főiskolán éppen 2008-ban néptáncpedagógus szakon végzett, valamint az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken is diplomát szerzett, illetve a Károli Gáspár Református Egyetemen művészeti igazgatást és művészetmenedzsmentet tanult. A néptánc és a népzene szeretete a szülői házban varázsolta el, mi sem volt tehát természetesebb, mint az, hogy több együttes vezetését vállalta, sikerrel. 2012-ben a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Plakett díját, valamint Óbecse Község Díját vehette át, 2019-ben a horgosi Durindón pedagógusi nívódíjat kapott, 2021-ben pedig Bodor Anikó-díjat a kiemelkedő szakmai munkájáért.

— Az asszonykórusnak nevet kellett keresni, hiszen május végén már a pecesori falunapon volt az első nyilvános szereplésünk — kanyarodott vissza a kezdetekhez Anna. — Minden dalolni szerető ember sokat dudorászik napközben, így esett a választás a Dúdoló elnevezésre.

Fotók forrása: Az egyesület archívumából

Repertoárjukon elsősorban vajdasági népdalok szerepelnek, ugyancsak hangszeres zenei kíséret nélkül. A kórusvezető más-más témájú dalokat válogat egy csokorba, közben a különféle települések énekkincsének is igyekszik reprezentatív metszetét bemutatni, de a jeles napokról, ünnepekről sem feledkezik el. A Dúdoló énekcsoport legnagyobb elismerése a Vass Lajos Népzenei Verseny Kárpát-medencei döntőjén elnyert kiemelt nívódíj volt 2012-ben.

A kórustagok aktivitását is megnehezítette a járvány, de nem törte meg őket, mert a dalokat Anna videóra vette, és megküldte az erre a célra kialakított csoportba. Férfi társaikhoz hasonlóan ők is népszerűsíteni kívánják a népdalokat, a népi kultúránkat. Ahogyan a vezetőjük fogalmazott: „Reméljük, hogy ehhez sokáig ad nekünk a Jóisten egészséget, kedvet, kitartást türelmet.”

A népdalok üzenete mindig nagy jelentőséggel bírt, mert abban énekelték ki az emberek a bújukat, bánatukat, örömüket, szerelmüket, katonasorsukat vagy hétköznapi munkáséletüket. A két kórus rendszeres szereplője a kultúrkör műsorainak és a Durindónak, valamint szívesen eleget tesznek a környékbeli és a magyarországi népzenei találkozókra szóló meghívásoknak. Saját népzenei rendezvényük is van, a neve Lefelé folyik a Tisza.