A tokiói paralimpiához hasonlóan Párizsban is 22 sportág legjobbjai mérhetik össze tudásukat, ezúttal azonban már 549 versenyszámban osztanak érmet a sportolóknak. A Magyar Paralimpiai Csapat minden idők második legsikeresebb paralimpiai szereplése után készülhet a 2024. évi játékokra. Szabó Lászlóval, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökével magáról a parasportról és a paralimpiával kapcsolatos elvárásokról Gyulán, a sportújságíró-kongresszuson beszélgettem.

Fotó: MSÚSZ/Cseh Péter

* A közelmúltban Szabadkára látogatott, ahol dr. Pásztor Bálinttal, a VMSZ elnökével, Juhász Bálinttal, a VMSZ Intézőbizottságának elnökével, akit azóta a tartományi képviselőház elnökévé neveztek ki, és Fremond Árpáddal, az MNT elnökével folytatott megbeszéléseket. Mi volt a látogatás célja, és miben állapodtak meg?

— Két-három évvel ezelőtt a Felvidéken létrejött egy olyan egyesület, amely az ottani magyar kisebbségben élő fogyatékosokat képviseli — kezdte a beszélgetést Szabó László, aki 2015. július 6-a óta tölti be a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöki tisztét. — A többi külhoni területen is szeretnénk tenni a parasportért, és arra gondoltam, Vajdaságban is el kellene indítani ezt a kezdeményezést. Dr. Pásztor Bálint elnök úrral abban maradtunk, hogy a tavasz végén vagy a nyár elején megpróbálunk információs napot szervezni azoknak a vajdasági magyar intézményvezetőknek, elsősorban iskolák, sportegyesületek, művelődési intézmények vezetőinek, akik valamilyen módon fogyatékosokkal találkozhatnak. Ősszel sportnapot rendezünk, ahol bárki kipróbálhatja a parasportokat. Erről állapodtunk meg a VMSZ és az MNT vezetőivel, ezt próbáljuk tető alá hozni.

* Szerbiában a parasport meglehetősen gyerekcipőben jár. Valószínűleg kezdetben Magyarországon is előfordultak nehézségek a parasport elfogadtatása terén?

— Hogyne. A ’60-as évek elején, amikor a parasport elindult Magyarországon, ez meglehetősen nehéz történetnek számított, sőt, a ’90-es évek után is el kellett telnie egy-két évtizednek, amíg elérte igazi rangját. A fogyatékossport nem pusztán a sportról, a versenyzésről, a sporttevékenységről szól. Fontos jele annak, hogy a többségi társadalom milyen tisztelettel viszonyul a kisebbségi társadalom felé, nemcsak a sportban, hanem a társadalom más területén is. Fogyatékos sportolóink és paralimpikonjaink tisztában vannak azzal, hogy eredményeik túlmutatnak a sporton, és annak példaadó szerepe van a fogyatékostársadalom és minden kisebbség felé egyaránt.

* A sportágak tekintetében lesz változás a tokiói olimpiához képest?

— Nem lesz változás, a paralimpiai játékok műsorán ugyanaz a huszonkét sportág szerepel, mint a japán fővárosban, sőt, egyelőre úgy tűnik, hogy a 2028. évi Los Angeles-i játékokon sem kerülnek új sportágak a programba. Az ajtón dörömbölnek új sportágak, próbálnak bekerülni a műsorba, és előbb-utóbb minden bizonnyal lesznek változások.

* Mekkora az érdeklődés a paralimpia és a parasport iránt a közönség és a támogatók részéről?

— Pozitív váltás a 2012-beli londoni játékokon történt. Az angol fővárosban fordult elő először, hogy a paralimpiai játékok küzdelmei telt ház előtt zajlottak, a televízió közvetítette az eseményeket, és nagy, globális szponzorok álltak mögé. A paralimpiai mozgalom az 1940-es évek végén, a II. világháború utáni Angliából indult, ahol a parasportnak hagyományai és gyökerei vannak, ahol a társadalom másként tekint a fogyatékos sportolókra.

* Mi a parasport társadalmi üzenete?

— Ha valaki fogyatékos, attól még nem vesztes. Attól, hogy valaki fogyatékosként születik, vagy élete során válik azzá, nem sodródik át az élet vesztes oldalára, és lehet a győztesek oldalán is. A parasportolók tudják leginkább megmutatni, hogy fogyatékos emberként is lehet győztesnek lenni.

* A parasportban rengeteg kategória létezik a sportágakon belül. Például atlétikában 51, úszásban 14 van érvényben. Az átlagos sportkedvelő hogyan tud ebben eligazodni?

— Ez a legnehezebb része abban a tekintetben is, hogy például 100 méteres férfigyorsúszásban nem egy, hanem tizennégy paralimpiai bajnok van. A sportolók fogyatékosságának súlyossága különböző, a legenyhébbtől, a mozgásban korlátozottaktól a látásban, sőt az értelmi képességekben korlátozottakig, de nehéz eligazodni a sportszerűség tekintetében is, hiszen nagyon fontos, hogy olyanok mérjék össze tudásukat, akik nagyjából azonos képességűek. Ezt szolgálja a különböző osztályokba való sorolás. Atlétikában valóban 51 kategória létezik, de kajak-kenuban és vívásban 3-3, kerekesszékes teniszben pedig csak 2 kategória, ami nem maradhat sokáig így, mert esélyegyenlőtlenséget okoz. Evezésben és kerekesszékes teniszben nagyon rosszul jártunk azzal, hogy nem alapos ez a kategorizálás, és nincs elég osztály. A sportolóknak elveszik a kedvüket a versenyzéstől, hiszen olyan társaikkal kerülnek egy kategóriába, akiket fizikai képességeikből adódóan sohasem tudnak legyőzni.

* Ép emberként mennyire tudja átlátni és átérezni a parasportolók helyzetét?

— Nyilván van egy fizikai, fiziológiai különbség, hiszen ha valaki mozgásában és látásában korlátozott, az fizikai értelemben teljesen más élethelyzet. A kérdés az, hogy az ember képes-e a parasportolókat képviselni, megérti-e az élethelyzetüket, jól együtt tud-e működni azokkal a partnerekkel a politika, az üzleti élet, a média, a sport terén, akiknek segítséget tud adni, és akiktől segítséget tud kapni.

* A tokiói paralimpia minden idők második legjobb magyar szereplését hozta 7 arannyal, 5 ezüsttel és 4 bronzzal, összesen 16 éremmel. Milyen elvárásokkal utaznak Párizsba?

— A magyar paralimpiai csapat jelenleg 22 visszaigazolt kvótával bír, a legutóbbit néhány napja Szegeden szereztük a parakajakos Kiss Tibor révén. Kétszer ennyi, mintegy 40 versenyzőnk még csatázik a kvótákért, és bízom benne, legalább fele sikerrel jár. Tokióban 38 paralimpikonnal vettünk részt a játékokon, most 40 és 50 közötti létszámban bízunk. Egyetlen olyan sportág sem lesz a játékokon, amelyben ne lettünk volna jelen a japán fővárosban. Díjlovaglásban 1992 után újra lesz versenyzőnk, de tollaslabdában, tekvandóban és bocsában is számítunk kvótára, az utóbbiban simán, az első kettőben szabadkártyával. Tokióban az éremtáblázat 18. helyén végeztünk, 17 olyan ország mögött, amelyet józan számítások szerint nem tudunk megelőzni. Ezek az államok gazdasági erejüket, lélekszámukat, a parasport hagyományait tekintve előttünk állnak, ha valamelyiküket mégis sikerülne megelőzni, az büszkeség lenne mindannyiunk számára. Számításaim szerint a Tokióban szerzett 16 éremnek meg kell lennie Párizsban is, és egyharmada remélhetőleg aranyérem lesz.

* Hogyan népszerűsítik a parasportot az országban?

— 2017 óta február 22-én ünnepeljük a magyar parasport napját. Immár hetedik éve arra kérjük az iskolákat, hogy ezen a napon testnevelésórán próbálják ki a parasportokat, osztályfőnöki órán beszéljenek róla, nézzenek filmet, rendezzenek vetélkedőt és kiállítást, hívjanak meg egy parasportolót, akivel elbeszélgethetnek. Már több száz azon iskolák száma, amelyek ezen a napon, mondjuk úgy, csinálnak valamit, és ha már egy nap a parasporttal foglalkoznak, akkor megvan az esélye, hogy máskor mások is így tesznek. Nagy örömömre szolgál, hogy egyre több önkormányzat csatlakozott a magyar parasport napjának programjához. A paralimpia nagy lökést ad, ekkor az emberek megismerhetik a sportolókat, büszkék a sikereikre, érmeikre, helyezéseikre, a paralimpia mindig egy lépcsőfokkal feljebb helyez bennünket.